Köszönöm a segítségét SZIDI-nek ennél a fejezetnél!!!!!!!!!!!!!:DDDD
Rob szemszöge
Ott álltam lefagyva.
Kristen és Cathrine nézett rám és azt vettem ki a szemükből mintha azt kérdeznék,
"Na mi lesz?"
Ezernyi gondolat futott végig az agyamon.
"Mi lenne ha most elfutnék?Nem,annyira nem lehetek bepánikolva!!Nem csinálhatok magamból idiótát!!"
Elkezdett izzadni a tenyerem,sőt inkább az egész testem.
-Robert,kész vagy?-kérdezte Cathrine.-Robert...?
Erőt vettem magamon és kimondtam,megpróbáltam minél határozottabban.
-Igen!-eléggé határozottan sikerült,belül viszont remegtem.
Leültem az ágyra Kristennel szembe.
-Indulhat a kamera?-kérdezte tőlünk Cath.
-Felőlem igen.-felelte Kristen.
Én csak néztem Kristent,hogy milyen szép így közelebbről.Még jobban önbizalomhiányom támadt.
"Mi van ha nem lesz jó neki? Mi van ha csalódni fog? Óhh nem teljesen mindegy Robert őt így is úgy is az érdekli,hogy kiválasszák a megfelelő partnert mellé."
Azután eszembe jutott,hogy nem feleltem Cath kérdésére.Sőt nem is emlékszem rá.
-Mit is kérdeztél az előbb?
-Azt,hogy indulhat-e a kamera.
Nagyot sóhajtottam.
-Igen,indulhat.
-Akkor ahogy megbeszéltük, csókolóznotok kell.-emlékeztett minket.
De hát ezt,hogy felejthetném el,hogy mit is kell csinálnunk.
Kristen és én csak egymásra néztünk.Amikor találkozott a tekintetünk,mintha láttam volna,hogy ő is izgul,de biztos csak bebeszéltem magamnak nyugtatásképpen, mert félelmet keltett bennem.
-Megértettük.-felelte Kristen.
-Akkor indulhat a kamera.-elindult ,Kristen és én csak néztük egymást.Megragadtam a takarót és teljes erőmmel szorítottam,így egy kicsit enyhült a pánikom.Majd Kristen nagyon lassan elkezdett felém hajolni.
"Nem csinálhatom rosszul,komolyan kell végigcsinálnom úgy sincs mit vesztenem!"
Kristen egyre közelebb volt hozzám és én is elkezdtem közeledni felé.Mind a kettőnk szeme nyitva volt,és ahogy belenéztem akkor vettem észre,hogy gyönyörű zöld szemei vannak.Utoljára belenéztem és lehunytam a szemem.Már a hallásomra és a szaglásomra hagyatkoztam.Egyre közelebb hallatszódott a szuszogása,és kellemes,finom illata volt.
A következő pillanatba már csak az ajkait éreztem az enyémen.Abban a percben minden pánikom elszállt,mintha kettévágták volna.Megcsókolt gyengéden egyszer,kétszer,háromszor,de én csak harmadjára tudtam reagálni és viszacsókoltam.
"Milyen jó érzés,nem lehet leírni,hogy tudnám én eljátszani komolyt?"
Már tudtam magamba a választ akkor is amikor feltettem magamnak.
"Sehogy!"
Erre azután,ahogy visszacsókoltam,Kristen szabályosan-nem mintha ellenemre lett volna-rámvetette magát.A nyakamnál fogva amennyire csak közel tudott húzni magához,odarántott.
Ekkor szétfeszítette a számat és átnyúlt a nyelvével és erősen a hajamba túrkált.
"Hogy lehet ezt kibírni?Sajnálom de én nekem ez nem megy,nem bírom tovább."
Ahogy az előbb ő rámvetette magát,most én is ugyanúgy hanem erősebben.Visszacsókoltam,Kristenből és belőlem is halk sóhajok szabadultak fel.Elkezdtem fogdosni,nem mintha most is ellenkezett volna hanem inkább bíztatásképpen a combjait erősen a derekamhoz szorította és azzal is húzott magához.Majd egyszer csak gondolt egyet és felém akart gurulni,csak arra nem gondolt,hogy így is az ágy szélén voltunk,így lezuhantunk a padlóra,de mintha Kristen ebből semmit se érzékelt volna,még ekkor se állt meg a csókkal.Folytatta tovább,mire Cathrine hangosan elkezdett nevetni,Kristen erre már felfigyelt és elszakadt tőlem,ezt viszont eléggé bántam.
-Oké,ennyi elég lesz.-mondta még mindig hangosan röhögve Cathrine.
-Álljatok fel és beszéljük meg a dolgokat.
Fel akartam állni de már így is eléggé zavarba voltam az előbbi incidens miatt,így bevágtam a fejemet a gadróbszekrény ajtajába.
-Bassza meg!!-felordítottam.
Cathrine és Kristen rámnézett,majd elkezdtek mosolyogni.
"Nem lehetek ennyire szerencsétlen.Szedd össze magad Robert!Ez most egy meghallgatás a legjobbat kell nyújtanod,mivel akarod ezt a szerepet de nagyon!"
-Vedd le a pólódat!-mondta egyszer csak Cathrine.Minthogy már az előbb is mmondtam úgy sincs mit vesztenem.
-Oké.-el is kezdtem levetkőzni.
Kristen és Cathrine félrehúzódtak és elkezdtek beszélgetni,megpróbáltam hallgatózni de eredménytelenül,odasomfordáltam,de semmi.
Pillanatokkal később visszajöttek hozzám.
-Felöltözhetsz.-megszólalt végül Cathrine.
Visszavettem a pólómat.
-Akkor most elfogjuk próbálni a biológiatermes jelenetet.-határozottam felelte Kristen.
Bólogattam a fejemmel és visszaültem az ágyra,Kristen odacsúszott mellém az ágyon.
-Bocsi csak...öööö... nem tudom,hogy hova raktam a forgatókönyvet.-hadarva mondta el a mondatot.A pirulását könnyen kiadta a bőre mert eléggé fehérke.
Még közelebb húzódott,hogy lássa a kezembe lévő forgatókönyvet.Néztem és elmosolyodtam a pirulásán,majd még vöröebb lett.Azután a forgatókönyvre helyeztem én is tekintetem.Átnéztük majd Cathrine már izzította is a kamerát.
-Kezdhetjük.-valahogy felszabadultabb lettem és még egy vigyort is eleresztettem.
Kristen rámnézett és mosolygott rám vissza.
-Igen,felőlem is.-válaszolta ő is.
Felvettük a biológiás jelenetet is,jól sikerült Cathrine szerint.
-Már csak a rétjelenet van hátra.-fűzte hozzá.
Én és Kris egyszerre biccentettünk,nem tudom,hogy ő észrevette-e.Együtt ismét átnéztük a rétjelenetet a forgatókönyvbe.
Elkezdődött a jelenet is.lőször ülve elmondtuk a szövegünket,majd vízszintes helyzetbe helyezkedtünk és kezdődött a kellemes része.
Nézni,simogatni és ölelgetni kellett egymást.
-Elég lesz.-szólalt meg Cathrine.
Nekem nem akaródzott levenni a kezem Krisről, de rávettem magam végül.
Vártam,hogy mi lesz most.
-Kimennél egy percre Robert,hogy beszélhessek Kristennel?
-Persze.-leszálltam az ágyról és kimentem.
Kint az volt az első,hogy felhívtam az anyukámat.
-Igen?
-Szia, én vagyok az Rob.-feleltem.
-Na,hogy sikerült a casting?-már előreörült.
-Ne örülj ennyirre előre anyu!Kiküldtek,biztos azért,hogy megbeszélhessék.De most megmondom,ha ez se sikerül akkor nem fogok tovább színészkedni.Abbahagyom,elegem van örökös visszautasításokból,és a zenével fogok foglalkozni!- a mondat végére egy kicsit bepipultam.
-Tedd ahogy akarod,a te életed.Azt csinálsz amit akarsz.
"Mi?! Komolyan rám hagyta a döntést?"
Ez elég ritka,anyám részéről, ő mindig terelgetett engem,mondjuk ha belegondolok még se ő volt hanem inkább a nagynéném volt az aki beleszólt mindig mindenbe.
-Bejönnél Rob?-hallottam egy hangot a hátam mögött.
-Mindjárt Cathrine.
-Megvárunk.-majd visszament a szobába.
-Anyu, le kell tennem.Hívnak vissza.
-Jó,majd értesíts,hogy ment mindenféleképpen.
-Szia,puszi anyu.
Letettem és visszamentem.Leültem a székre,majd a végén mind a ketten:
-Tiéd a szerep!- mondták egyszerre,örömmel teli msoly keretében.
-Ez most komoly???!!!-hitetlenkedve kérdeztem vissza.
-Igen!Hisz az előbb mondtuk.-felelte Kristen.
Majd láttam tényleg komolyan gondolták,erre fel-leugráltam ott örömömbe.
"Enyém a szerep!!!Enyém a szerep!!Juhééé!! Ezt nem tudom elhinni!Ez nem lehet igaz!!"
Végre észhez kaptam,hisz ben vagyok egyedül a szobába,Kris és Cat kikerekedett szemekkel néztek rám.Biztos azt gondolták,hogy nem vagyok 100-as.
-Nem, csak nagyon örülök.-feleltem,hogy azért legalább tudják miért ugrálok még most is fel s alá.
"Jézusom!Még mindig ugrálok?"
Leállítottam magam,majd ismét helyet foglaltam a székbe, és egy nagyot fújtattam,mint aki kifáradt.Mind a ketten nevettek ezen.
-Rob!Felőlünk tiéd a szerep,de a feletteseket is meg kell nekem győznöm,de eddig te voltál az összes közül legjobb az alakításba.Te nem próbáltad eljátszani a Mr.Tökéletes-t mint az eddigi összes színész itt,hanem azt mutattad,hogy mennyire mélyről jövő szomorúsága van Edwardnak.Ráadásul ez a kémiai vonzalom kettőtök között...-a keze köztem és Kristen között járt-ez egyszerűen fantasztikus.
Kristen és én egymásra mosolyogtunk.
-Ilyet én még nem is láttam.Ez volt a másik amiért téged választottunk.-mondta Cathrine.
-Mindent meg fogok tenni,hogy minél jobban el tudjam játszani a szerepet.
-Hát ezt el is várjuk.-felelte Kristen nevetve.
-Ha már itt tartunk...-kezdte,Cat felállt és elkezdett matatni a táskájába,majd elővett valamit-tessék, itt vannak a kontaklencsék,próbáld ki,hogy bírod őket.-odaadta.
-Először ez,aztán a többit majd később.
-Köszönöm.-feleltem,miközben raktam zsebre a kontaklencsés dobozt.
-Ne köszönj előre semmit,csk majd ha már te leszel velem a főszereplő.-Kristen felé pillantottam és biccentettem a fejemen egy kis mosollyal.
-Egyenlőre kész lennénk.
-Akkor megyek.-felálltam és nyújtottam a kezemet feléjük.
-Jaj! Ne már!!!-ellökte a kezemet és megölelt Cathrine.Egy kicsit váratlanul ért,de örültem neki.
-Én is!Én is!-majd Kris is odajött,átölelt minket.
Azért Kristen ölelésének jobban örültem.
Szétváltunk,majd integetve kimentem.
Kiléptem a házból és mintha még a levegő is ,más lett volna.
Kristen szemszöge
"Na mi lesz?"-gondoltam magamba.
Rob csak ott állt,meg se mozdult,mint akinek földbe gyökerezett a lába.
Cathrinere néztem,de ő se értette.
-Robert, kész vagy?-kérdezte Cathrine,de semmi.
Megint egymásra néztünk.
-Robert...?
"Mi baja lehet?"
Még mindig ott volt.
-Igen!-felelte határozottan,igaz ki lehet belőle venni,hogy hezitált.
Megindult,leült velem szembe és mélyen a szemembe nézett.Elvesztem a szemeibe,csak néztem és néztem.
"Hogy lehet valakinek ennyire igéző és tiszta tekintete?Magával ragadja az embert.Induljon már ez a rohadt kamera!! De miért akarom,hogy ennyire induljon? Nem lehet,hogy a kíváncsiságom ennyire hajt,hogy meg akarjam csókolni!!!"
Erre mintha Cathrine is segíteni akart volna nekem.
-Indulhat a kamera?
"Ez az!!"
Egyből rávágtam,és Cathre felnéztem.
-Felőlem igen.
Majd vissza Robra, és csak szemeztünk.Pillanatokkal később Rob visszakérdezett Catrinetől:
-Mit is kérdeztél az előbb?
-Azt,hogy indulhat-e a kamera.
Felsóhajtott.-Igen,indulhat.
-Akkor,ahogy megbeszéltük csókolóznotok kell.- mondta Cath.
Egymásra néztünk Robbal.Láttam mennyire izgult,de kb én is annyira hanem jobban.
-Megértettük.-feleltem az előbb elmondott szavakra.
-Akkor indulhat a kamera.-ahogy ezt kimondta megragadtam a hátam mögött a párnát.
"Hogy lehet ilyen hatással rám valaki,mint ő???"
Ismét találkozott a tekintetünk,én meg egyre erősebben szorítottam a párnát,már éreztem,hogy le vannak zsibbadva az ujjaim.
Mivel volt olyan érzésem,hogy ő nem fogja megtenni az első lépést a csókhoz,ezért elkezdtem én közeledni felé nagyon lassan.
Láttam kapcsolt,erre ő is elkezdett felém hajolni.
"Istenkém ez a száj és ezek a szemek!"-mire odanéztem már behunyta a szemét .Felváltva elkezdtem nézni a szemét és a száját,mintha valami mágneses erő,úgy húzott maga felé ő most engem.
Hülye gondolatok futottak végig az agyamon.
"Milyen pólusú mágnes lehet a bőre alá ültetve? Északi vagy déli? Ha az enyémbe pl. déli van akkor az övébe egyértleműen,hogy csakis északi lehet.Mi van ha nem is egy,hanem több van?? Elég már Kristen!!Ne hordj össze ennyi sok hadarságot!!!"
Ekkor már olyan közel értem hozzá,hogy csak centikre volt tőlem, majd megcsókoltam. Még erősebben kezdtem szorítani a párnát,nehogy ráugorjak.
Megcsókoltam egyszer...semmi.
Megcsókoltam kétszer....semmi.
"Mi lesz már Pattinson úr?? HAHÓÓÓ!!"
Mikor harmadjára megcsókoltam,visszacsókolt.
"Áhh ez felülmúlta minden elvárásomat!Nem bírom!"
Szabályosan eldobtam a hátam mögül a párnát és megragadtam-amennyire csak bírtam- a nyakát.
Minél közelebb szerettem volna érezni magamhoz.
Érezni,ahogy tapogat. A testét magamra rántottam.
"Szerencse,hogy kidobtam a fejem alól a párnát az előbb"
Az ott maradás érdekében beletúrtam a hajába és ott is hagytam a kezeimet.Ekkor mintha fordult volna a kocka,mintha eddig megpróbálta volna visszafogni magát. Teljes testével rám feküdt,és elkezdett fogdosni nem mintha ellenemre lett volna,sőt inkább tetszett is.Halk nyögések szabadultak fel belőlem,aztán belőle is.Aktív résztvevők voltunk.
Gondoltam egyet és fordultam,hogy én kerüljek felülre.
Cathrine hangos nevetése repített vissza a valóságba. Akkor vettem észre,hogy már rég nem az ágyon vagyunk hanem a földet nyomjuk.
"Hoppá"
Zavaromba felugrottam.
-Oké ennyi elég lesz.-mondta Cathrine hangosan kacarászva.
-Álljatok fel és beszéljük meg a dolgokat.
Felálltam.
-Bassza meg!- ránéztem Robra,hogy miért mondhatta, azután látom fogja a fejét és a gardrób előtt áll.Elkezdtem mosolyogni,ahogy ott vakargatta a fejét.
-Vedd le a pólódat!-ránéztem Cathrinere.
"Leveszi a felsőjét, EZ AZ!!"
Mondta,hogy "Oké" , és már le is kapta.Végignéztem rajta,nem volt valami rossz.
"Jaj ne bámuld már annyira mint aki ki van éhezve"
Levettem róla a szemem és Cathrine jelzett,hogy menjünk egy kicsit arrébb.
-Na mit gondolsz?-kérdezte tőlem miközbe megálltunk.
-Szerintem jó teste van.-Cathrine elkezdett mosolyogni.
-Nem arra gondoltam,-abbahagyta a mosolygást- hanem,hogy túl ment-e az első körön?Éreztél valamit amikor megcsókolt?
"Hát,hogy ne éreztem volna Cathrine !!Te nem voltál ott amikor rávetettem magam majd a földön landoltunk??!!"
-Persze éreztem a vonzalmat nem is kicsit.A 4 srác közül egyedül csak vele de nagyon erősen,hogy szinte már megmagyarázhatatlanul.
-Rendben .-mondta közbe majd kiugrott a bőréből.-De azért még próbáljunk el pár jelenetet,hogy biztosak legyünk benne.
-Jó,de én biztos vagyok benne,hogy ő kell.-úgy viselkedtem most mint egy kislány aki nem kapja meg amit akar.Cathrine átkarolta a vállamat és visszamentünk Robhoz.
-Felöltözhetsz.-mondta Cathrine.
Végignéztem Rob félmeztelen testén és utoljára még csorgattam a nyálam,majd legnagyobb bánatomra visszaöltözött.
-Akkor most el fogjuk próbálni a biológiatermes jelenetet.-vázoltam fel Robnak a helyzetet, és leültem az ágyra.Rob bólintott és leült mellém.
-Bocsi csak...ööö...nem tudom hova raktam a forgatókönyvemet.-éreztem az arcom a hazugságtól elvörösödik,mivel teljesen tisztába voltam,hogy odaadtam Cathnek.
"Hmm,milyen jól csókol!Mintha hallaná,hogy miket gondolok mert nevet"-erre a gondolatra még vörösöebb lettem,aztán mire újra ránéztem már ő is a forgatókönyvet bújta.
Nem sokkal később:
-Kezdhetjük.-felelte Rob mosolyogva.
-Igen,felőlem is.-válaszul én is visszamosolyogtam.
Megcsináltuk a biosztermes jelenetet,nagyon élveztem.
-Már csak a rétjelenet van hátra.-mondta Cathrine miközbe babrálta a kazettákat.
Bólogattam.Együtt ismét átnéztük a rétjelenetet.Megkezdtük ezt a jelenetet is.De ez még jobban élvezetesebbre sikerült.Elmondtuk a párbeszédeinket és közbe simogattuk és ölelgettük egymást.
"Tudom nem szabad keverni az itteni érzelmeket a magánélettel, de amíg csak jólesik és nem érzem iránta semmit addig nincs gond"
Ölelgettük egymást, erre Cathrine:
-Elég lesz!
"Ne!Ne!"-de Robnak már nem volt ott a keze.
-Kimennél egy percre Robert,hogy beszélhessek Kristennel?
-Persze.-felállt és már ott sem volt.
Cathrine kezdte volna de én megelőztem.
-Tökéletes.-ez volt a legelső szó ami eszembe jutott vele kapcsolatban.
-A csókjelenetnél éreztem a szikrát teljes egészében amit kerestünk.-a hiba csak az volt,hogy leestünk,de hát az megbocsájtható,sőt visszagondolva elég vicces.Mosoly jelent meg az arcomon, ahogy visszagondoltam arra a részre.
-Én is teljes mértékbe így láttam,ahogy közeledtetek egymás felé ez volt az első gondolatom,hogy "Váó!! ez aztán a vonzalom", és itt éreztem,megtaláltuk a megfelelő embert Edward szerepére.Megnyugtattál,hogy te is így látod,és azzal is meggyőzött,hogy ő teljesen másképp képzelte el Edwardot mint a többi srác.
-Hát persze.Az azután lévő 2 jelenetet is teljes átéléssel játszotta. -Cathrine bólogatott egyetértve mindenbe,majd ő folytatta:
-A kinézetén pedig lehet változtatni,fel kell egy kicsit tornázni a gyereket.- értem mire gondol,de szerintem így sincs vele baj.
-Elég sok munka lesz vele.Át kell festetni a haját bronzvörösre,gyúrnia kell,mint láthattuk nem egy Arnold Schwarzenegger.Majd ott lesznek a kontaklencsék,és a többi apróság.Ha már itt tartunk Kristen,neked is be kell festetni a hajad vörösesbarnára és neked is kell kontaklencse.
-Uhh kontaklencse??-és bevágtam egy pofát.
-Rendben értettem.-hát úgyse tudok mit csinálni.A könyvbe Bellának barna szeme van nekem meg zöld. Most az egyszer utálom,hogy nem barnák a szemeim.
-Visszahívom Robot.-elindult kifelé.
Hallottam mivel nyitva hagyta az ajtót.
"Bejönnél Rob?"
"Mindjárt Cathrine"-felelte.
"Megvárunk"-és visszajött a szobába Cathrine.
Nem sokkal később Rob is bejött és leült a székre amit odakészítettünk.
-TIéd a szerep!-egyszerre mondtuk Cathrinenel, mintha meg lett volna beszélve,pedig erről szó se volt.
-Ez most komoly??!!-viszakérdezett meglepett fejjel.
-Igen!Hisz az előbb mondtuk.-feleltem.
"Ez meg mi?"-elkezdett ugrálni mint egy 5 éves gyerek. Mi meg csak néztük.
-Nem,csak nagyon örülök.-mondta,miközbe még mindig nem állt le.Nem sokkal később visszaült a székre.Fújtatott egyet ami elég viccesre sikerült.
-Rob!Felőlünk tiéd a szerep, de a feletteseket is meg kell nekem győznöm,de eddig te voltál az összes közül a legjobb az alakításban.Te nem próbáltad eljátszani a Mr.Tökéletes-t ,mint az eddigi összes színész itt,hanem azt mutattad,hogy mennyire mélyről jövő szomorúsága van Edwardnak.Ráadásul ez a kémiai vonzalom kettőtök között...-keze köztem ls Kristen között járt- ez egyszerűen fantasztikus.
Én és Rob egymásra mosolyogtunk.
-Ilyet én még nem is láttam .Ez volt a másik amiért téged választottunk.-mondta Cathrine.
-Mindent meg fogok tenni,hogy minél jobban eljátszam a szerepet.
-Hát ezt el is várjuk.-feleltem nevetve.
-Ha már itt tartunk...-Cathrine felállt a székből és keresett valamit-tessék, itt vannak a kontaklencsék,próbáld ki őket,hogy bírod őket.-majd átnyújtotta neki.
-Először ez, aztán a többi majd később.-tette még hozzá.
-Köszönöm.
-Ne köszönj előre semmit,csak majd ha már te leszel vele a főszereplő.-feleltem.
-Egyelőre kész lennénk.-erre elkezdett úgy mosolyogni mint eddig még sose.
-Akkor megyek.-nyújtotta a kezét.
-Jaj!! Ne már!!-Cathrine ehelyett átölelte.
"Na!Azért engem se hagyjatok már ki!!!"
-Én is!!Én is!!-majd odaugrottam és megöleltem mindkettőjüket.Elengedett mindenki mindenkit,Rob visszanézett,integett és kiment.
'" Áhh mik lesznek itt még!"
