RUHAPRÓBA

Rob szemszöge


-Gyere Rob,menjünk,idő van!
Kiáltotta Kristen nekem felfelé az emeletre,miközben a Taylortól kölcsönkapott pólót vettem fel.
-Oké,egy pillanat és kész vagyok.-ordítottam vissza.
Búcsút mondtam a vendégszobának és leszaladtam a lépcsőn.Kristen olyan furcsán nézett végigrajtam,így még sose.Azt hittem valami nem stimmel,vagy hogy egy ruhadarabot elfelejtettem felvenni.
-Na mi az?-muszály volt megkérdeznem mert én nem láttam semmi szokatlant magamon.
-Semmi.-egy szóval le is tudta.-Induljunk.

Annyira furcsa volt Kristen egész út alatt.
Nem tudtam,hogy miért.Állandóan engem nézett,mintha lennem rajtam valami új.
Zavaromba lehúztam a kocsi ablakját,hogy a kis hideg szél lenyugtassa az arcomon keletkezett pírt.
Muszály mondanom valamit,hogy ne csak nézzen.Lehet pont azt várja,hogy megszólaljak.
-Köszönöm a ruhát amit adtatok nekem most reggel.Még szerencse,hogy egyforma a méretünk Taylorral.-mosolyogtam.
Kristen már nem nézett többet rám.
Lehet tényleg azt várta,hogy megszólaljak.Lehet ő se szereti azt a kínos csendet.

Megérkeztünk az épülethez.
Belépve biccentettem a portásnak.
-Egy pillanat.-felelte Kristen és észrevettem Nikkit.
Biztos beszélgetni akar vele.
-Oké.Majd még találkozunk ma biztosan.
-Persze,hogy találkozunk.-felelte mosolyogva.
Annyira kedves ez a lány.

Megkérdeztem a portást hátha tudja merre az öltözőm.Mutatott egy alaprajzot,ami alapján be tudtam mérni.
Végülis egyszerűbb lett volna,ha azt mondja egyenesen előre a 3.ajtó.Na mindegy.

Beléptem az öltözőbe és Catherine már ott várt rám.
-Jaj,hol a fenébe voltál már??Itt vártunk rád ár,mert te vagy a következő.-hadonászva mondta Cath.
-Nem fordul elő mégegyszer,Kristennel jöttünk egy kocsival,reggel nagyon gyorsan elment az idő.Mégegyszer sajnálom.
-jó,gyere gyorsan.Te se haragudj csak ideges vagyok,hogy ne csússzon az ütemrend.Van még egy óránk.
Leültetett és elkezdte dobálni a ruhákat amiket fel kell próbálnom.Cathrine jobbra-balra húzogatta a száját és morfondírozott,hogy melyik ruhák lennének a jók nekem Edward Cullenként.
Sok hezitálás és fejvakargatás után meg is lett az eredmény.
-Na meg lennénk!Huh.-közbe levágódott a kanapéra.-Ezek a ruhák lesznek azok.-és mutatott a vállfákra felakasztottakra.-Megyek akkor tovább,ha van valami akkor hívlak telefonon.
-Rendben.-feleltem és kiment Catherine.

Összeszedtem a cókmókjaimat és kiléptem az ajtón.
Nem tudtam hinni a szemeimnek.Nina,a volt barátnőm sétált felém akit Kristennek is meséltem reggel,hogy áttért a másik nemhez.A vége felé Nina egyre gyorsabban gyalogolt felém.
-Segíts kérlek!!-mondta pánikszerűen.
-Hát te meg mit keresel itt??Mi az?Mi a baj?-kérdeztem tőle,miközben ő a portást leste.
-Tudod van Stefanie aki miatt szakítottunk.Egyszerűen begőzölt.Segítened kell!
-Mégis miben?
Elkezdte lesni a bejárati ajtót Nina.Én is odanéztem,de nem láttam semmit.
-Ezt muszály!-nem értettem.
-Mit?
Erre rám vetette magát és lekezdett csókolni. Nem értettem mégis miért csinálja?Hisz a csajokat szereti már nem a pasikat nem?Ha abbahagyja a csókot utána úgyis el fogja mondani,hogy miért is cselekedett így.
Hagytam magam,azt csinált velem amit csak akart.
A csók közben összehasonlítottam a Kristennel való és a Ninával való csókot.
Ninánál nem éreztem semmit,na de Kristennél....
Megrémített az a melegség és a nyugodtság belülről.
Hangos futásra lettem figyelmes.Résnyire kinyitottam a szemeimet.Elég homályosan láttam,de mintha egy lány futott volna kifelé zokogva.Az alakja tisztára mint...Kristen?
Nem,az nem lehet.Miért futna ki és miért sírva?Már emgint csak hallucináció.
Majd egy másik egyre hangosabban közeledő léptekre lettem figyelmes.
-Hát te meg ezt,hogy képzeled???!!!
Nina elvált tőlem és az egyre csak közeledő ember felé tekintgetett.
Felismertem,Stefanie volt az.
-Mit hogy képzelek?!Mondtam már,hogy elegem van az örökös féltékenykedéseidből!!!Nem bírom tovább,és rájöttem,hogy szeretem még mindig Robot!!
-Mi van??!-fordultam Nina felé.-Ezt beszéljétek meg ti ketten,engem hagyjatok ki belőle!.Menjetek be oda-mutattam az öltözőm felé-és beszéljétek meg.Hisz évek óta együtt vagytok.Stefanie,te ne legyél féltékeny,semmi okod nincs rá.Vagy adott rá okot??
-Nem,soha.-lehajtotta a fejét.

Percekig síri csend volt.
-Igazad van Rob.-felelte Stefanie.-Én még mindig szeretlek Nina,túlságosan is épp ezért vagyok féltékeny.Jó lenne ha megbeszélhetnénk,benne vagy?
Bólogatott Nina egy kis mosollyal az arcán majd beléptek az ajtón.
"Meg volt a mai jó cselekedetem"-mosolyogtam magamba.

A porta mellé álltam és hazatelefonáltam anyának,de rég is beszéltem vele.
Elővettem a telefont és már tárcsáztam is a számot.
Nem tudom mennyi ideig beszélgethettünk,de láttam messzire elmenni tőlem Nikkit és Kristent.
-Anyu később visszahívlak.Szeretlek.Szia.

Kimentem a bejárati ajtón és Kristentől el akartam köszönni.Elindultam felé,de kijött Nina és Stefanie is az ajtón kézenfogva.
-Rob,igazán köszönjük.
-Igen,nagyon köszönjük.-és megölelt Nina.
-Hé!!Hé!!Még a végén féltékeny leszek.-mondta Stefanie viccelődve.
-Nem zavarunk tovább,sok sikert kívánok a filmhez.
Honnan tudja,hogy filmet forgatok?Ja igen!Anya.Ninával még mindig szeret trécselni,biztos eldicsekedte neki.
-Köszönöm.Sziasztok.
Menet közbe még hátraintegettem nekik.

Egyre közelebb értem Kristen és Nikki felé.De az a srác mit akar ott?Az előbb láttam odafutni őt,de még mindig ott van.
-Meg szeretném kérdezni...-kezdte az idegen pasi a mondatot,de elhallgatott ahogy engem meglátott.
-Szia Kristen.-köszöntöttem őt egy mosollyal.
Kristen rám se figyelt.Se nem köszönt,az arca meggyötört volt és ki voltak sírva a szemei.Nagyon aggódtam érte,hogy mi történhetett.Mielőtt megkérdezhettem volna a srác közbevágott.
-Kristen,minden rendben?
Ránéztem a pasira aki Kristent figyelte,és sugárzott róla,hogy tetszik neki.Nem tudom mit éreztem ahogy a srácra néztem de fura érzés volt.
-Igen....minden.-felelte Kristen szaggatottan.
Rám nézett de a szemében nem volt az a csillogás,mint eddig rám nézett.Emiatt én is rosszul éreztem magam.Talán én vagyok a hibás?? De nem is tettem semmit ellene.
-Tyler Hawkins.-nyújtotta a kezét a srác.
-Robert Pattinson.-erősen megragadtam a kezét.
Sose csináltam még ilyet.Mintha fitogtatni akartam volna,hogy erős vagyok.Mintha ezzel Kristent...birtokolnám.Birtokolnám??De hát ő nem is a tulajdonom,sőt senkié.
-Tyler,mit is akartál kérdezni?-kérdezte Kristen.
-Öööö...csak szerettem volna megkérdezni,hogy nincs-e kedved eljönni velem valahová a napokban?
Mi van?Mi az,hogy elhívja?Mi az,hogy...
-Dehogy nincs kedve!!-odaugrott Nikki.
Most miért válaszol helyette?Kristen nem akarhat elmenni egy ilyen ficsúrral.
-Na Kristen?Eljössz velem?-Tyler mosolygott.
Mindjárt letörlöm én azt a vigyort róla.Hogy gondolhatja,hogy elmegy vele?Nem képzel magáról sokat ez a gyerek?Biztos nemet mond neki.
-Jó,elfogadom.-hogy mi???-Van egy cetlid amire felírhatom a számom?
Ezt nem hiszem el,komolyan elmegy ezzel a pasival randizni?Egy ilyen nyomulóssal??
-Itt a telefonom.-nyújtotta át a ficsúr.
Hogy írhatja be a számát a telefonjába?Remélem rosszat adott meg neki.
-Jó....akkor én megyek is.-hát ideje lenne már.
-Kristen,köszönöm,hogy elfogadtad a meghívásomat.
"Köszönöm,hogy elfogadta a meghívásomat"
Milyen nyálas szöveg ez??Jaj,istenem.
Odalépett Kristenhez és megpuszilta.
Hát ezt meg,hogy merészeli??A kezeimet ökölbe szorítottam.
Kiszabadult belőlem az az énem amit eddig én se vettem észre.
Legszívesebben egy akkorát lekevertem volna Tylernek,hogy a másik a földet adta volna.
-Rob,Nikki,örülök,hogy megismerhettelek titeket.
Ismét kezet fogtunk,de most annyira erősen szorítottam a kezét,hogy elfehéredett.Ideje már,hogy menjen tényleg.

Nikki odaugrott Kristen mellé,aki még mindig alig nézett rám.Ő nem szokott ilyen lenni.Miért nem mondja el?Barátok vagyunk elvileg nem?
Jaj Rob,majd elmondja ha akarja.Ne akarts már bele magad mindenbe.
-Jaj,Kristen!Mondtam én,hogy bejössz neki,annyira ráérzek az ilyenekre.
MiMár régebbről simeri?Mégis mióta és hogyan?
-Én akkor......megyek.-mondtam nekik szaggatottan.
Megfordultam és elindultam.
-Várj!Gyere,hazaviszlek a kocsimmal.
-Nem kell,inkább megyek taxival.
Szükségem van egy kis friss levegőre.De miért éreztem ezt?
Olyan fura érzés volt.Talán féltékeny lettem volna a Tyler gyerekre amiért Kristen vele megy el randizni és nem...... velem??






Kristen szemszöge


-Gyere Rob,idő van!-kiabáltam fel neki.
Még reggel elvittem a kocsimat reggeli után egy szerelőhöz,hogy kicserélje a kereket.
Fél 9 körül járt az idő,és 9re várnak minket ruhapróbára.
-Oké,egy pillanat és kész vagyok.
Megbeszéltük reggeli alatt,hogy akkor együtt megyünk.
A szívem repesett,hogy én vihetem el.Amióta tegnap éjszaka bevallottam,hogy belészerettem mindenegyes lépését figyeltem,minden apró részletet rajta,mindegyes mozdulatát.
Leszaladt a lépcsőn és vágyakozva néztem fel rá.
-Na mi az?-végignézett magán és nevetett.
-Semmi.-lesütöttem a szememet az előbbi piszkos gondolatokra amik eszembe jutottak.-Induljunk.

Menet közben Rob lehúzta a kocsimba az ablakot maga felől,a szél játszadozott a hajával.A napfény sütötte az arcát.Annyira nehéz volt a vezetésre koncentrálnom.
-Köszönöm a ruhát amit adtatok nekem most reggel.-mosolygott.-Még szerencse,hogy egyforma méretünk Taylorral.
Biccentettem felé,neki a köszönömözés elfogadása végett.

Megálltam a kocsimmal és bementünk az épületbe.
Megpillantottam Nikkit.
-Egy pillanat.-feleltem Robnak.
-Oké.Majd még találkozunk ma biztosan.
-Persze,hogy találkozunk.-feleltem neki mosolyogva.
Nikki elindult.Futva utolértem.
-Szia.
-Jaj,helló.-felelte és megölelt.
-Meg szeretném köszönni,hogy hazavittél a taxival a buliról.
-Semmiség.Hisz te is megcsináltad már ezt nekem nem is egyszer.Gyere.Catherine elrendezte,hogy együtt legyen a ruhapróbás öltözőnk.Hát nem csúcs?
-De-de.Catherinere mindig lehet számítani.-mosolyogtam.
A szobába érkezve megpillantottam azt a millió ruhát ami közül válogatunk.Vajon ezek közül mennyit kel majd felpróbálnom?Elborzadtam még a gondolattól is.
-Nem klassz,hogy mennyi ruha van itt?-rámnézett Nikki.-Ja neked nem.Pont jó embernek mondom.-nevetett.

Leültünk az egyik fal mellett álló kanapéra.Elgondolkoztam,hogy Rob most mit csinálhat.Vajon ő nála is ennyi ruha van?Végülis teljesen mindegy mit adnak rá,én akkor is el leszek alélva tőle.Biztos most öltözik fel-le,fel-le.Félpucéron van hátulról elkezdeném a mellkasát simogatni lefelé és egyre lentebb haladva....
Megint a piszkos fantáziám.Ez nem lehet igaz.Talán ha elmondanám Nikkinek könnyebb lenne?Mi van ha továbbadja és Rob azelőtt megtudja mielőtt én beismerhetném neki a szerelmemet iránta.
Lesz ami lesz,elmondom Nikkinek.
-Figyelj Nikki...-felém pillantott.
-Igen?
-Szeretnék elmondani egy dolgot,csak épp nem tudom,hogy kezdjek hozzá.-tiszta ideg voltam.
-Az elején?-próbált viccelődni,én pedig erőtlenül nevettem.
-Csak nem lehet olyan szörnyű,hogy ilyen képet vágj hozzá.
-Hát végülis...tényleg nem rossz dolog.Csak engem is váratlanul ért.-nagyot sóhajtottam.
-Mi az?Ki vele!
-Stephenie buliján tudod,amikor beragadtunk Robbal-Nikki egyszer sem pislogva figyelte amiket mondtam-hát na....szóval...én megcsókoltam.
-Igeeeeennn??-Nikki elkezdett ujjongani,és tapsolni egybe.-Szóval együtt jártok?Annyira örülök.
-Nem,nem ,Nikki,nem!!Hagyd abba had folytassam tovább.
Leállt minden mozgással,és várta,hogy folytassam.
-Na szóval akkor én megcsókoltam.Nem ellenkezett,sőt még vissza is csókolt.Több percig csókolóztunk ,vagyis addig amíg te nem kopogtattál.Utána szétváltunk.
Tegnap a fodrászosdi után pont összefutottunk és elnézést kértünk egymástól,és a piára fogtam.Tegnap este úgy volt,hogy Jackson és Ashley átjön próbálni hozzám és akkor én meghívtam Robot is.De Ashleyék lemondták és csak Robbal voltam kettesben a szobámban,azután haza akartam vinni,de defektet kaptam így ott aludt nálunk a vendégszobába.Az éjszaka folyamán átsettenkedtem hozzá,ahogy néztem őt miközben aludt,rájöttem,hogy belészerettem,majd az ágyhoz mentem és megcsókoltam nem is egyszer.
Nikkire néztem.
-Nem ébredt fel?-ez az első kérdése? ez valami vicc?
-Nem.
-És nem is tudja,hogy te szereted?
-Nem,
-Akkor miért nem mondod el neki?Lehet ő is így érez irántad.
-Nikki szerintem ő csak barátként tekint rám-Semmi másra utaló jelet nem tett.-hajtottam le a fejem szomorúan.
-De attól még lehet nem?Lehet,hogy csak nehezen fejezi ki az érzéseit.
Próbált Nikki lelket önteni belém.De mi van ha igaza van?Mi van ha tényleg érez irántam valamit csak nem tudja kimutatni?Óriási erőt kerítettem magamból valahonnan,és felpattantam a kanapéról.
-Elmondom neki!
-Ez az Kristen!Mondd meg neki!-Nikki is felpattant a mondat közbe.
Odamentem az ajtóhoz,és akkor benyitott Catherine és egy srác.
-Szia Kristen.Örülök,hogy látlak.Ő itt...-mutatott a srác felé.
-Ne haragudj el kell mennem pár percre.Nem tudnád megmondani,hogy melyik Rob öltözője?
-Végigmész a folyosón,ott balra,aztán megint balra és ott a 3.szoba.
Végigrohantam a folyosón.Milliónyi gondolat végigfutott az agyamon.Elhaladtam a portánál és befordultam az utolsó folyosón.
Amit ott láttam nem tudtam elhinni.
Földbegyökerezett a lábam,lebénultam és csak bámultam magam elé.
Rob ott csókolózott egy gyönyörű szép nővel.
Néztem őket,és a szívem mintha kettétört volna,mintha az összes testrészem a szívemmel együtt meghalt volna.Nem bírtam továbbnézni őket.
Kifutottam a szabadba,miközben a könnyeim megállás nélkül potyogtak. Nem is tudom mennyi ideig futottam hanem csak arra eszméltem fel,hogy már egy padon ülök,de még mindig sírok.
Hogy hazudhatta azt hogy nincs barátnője amikor van?Hogy hazudhatott nekem mindenben?Miért csókolt vissza amikor megcsókoltam?Miért tettette azt,hogy egy normális ember miközben egy utolsó szemétláda?Ezernyi kérdés,de egyetlen válasz se.
De a legfőbb hibás nem is ő volt,hanem én.Elhittem neki mindenegyes szavát,ő meg biztos a hátam mögött csak nevetett rajtam.Hogy szerethettem bele egy ilyen emberbe?Hogy jutott eszembe,hogy elmondjam neki,hogy szerelmes vagyok belé?Így legalább kiderült róla,hogy milyen ember is valójában.De annyira őszintének tűnt nekem mindig amiket tett és amiket mondott.
Hogy lehettem ennyire naív?Miért leszek ilyen könnyen szerelmes?Ki kell vernem a fejemből őt egyszer s mindenkorra.

Nem tudom mennyi idő telhetett el amióta eljöttem.Végiggondolva a dolgokat,az ő iránta érzett szerelmemnek nem lehet akadályoznia abba,hogy jól végezzem a munkámat.
-Muszály visszamennem a próbára.

Lehunytam a szemem ,a szívem majd kiesett annyira dobogott az ezelőtti csalódás miatt.
Felálltam és visszaindultam.
Visszaérve az épület elé a fájdalom csak növekedett.

Benyitottam a Nikkivel való közös szobánkba,és Nikki,Catherine meg a srác aki jött Catherinennel ott diskuráltak.
-Mi a bajod Krsiten??Miért sírtál??-odaszaladt hozzám Nikki és Catherine miközben aggódott pillantásuk engem pásztázott.
-Semmi gond,semmi gond.Kezdjük a ruhapróbát.
-Nem akarod,hogy elnapoljuk ha jobban leszel?-kérdezte Cath.
-Nem,jól vagyok tényleg.-erőltett mosoly sikerült csak.
-Oké.Ha te mondod.
Talán az eltereli a figyelmemet.
-Ő itt Tyler Hawkins.-mutatott a srác felé.
-Tyler Hawkins.-mutatkozott be és a kezét nyújtotta felém.
-Kristen Stewart.-kezet fogtam vele.
-Ő az új asszisztensem.-felelte Cath,
-Örülök,hogy megismerhetlek.
-Úgyszint.-feleltem.
A srác egy óriási mosolyt küldött felé.

Nem sokáig tartott a ruhapróba.Csak 1 órás volt.Próbálgattam a ruhákat a fülkébe,állandóan Rob járt a fejemben,amikor kiléptem próbáltam a többiekre koncentrálni kisebb-nagyobb sikerrel.
Amikor végeztünk Catherine és Tyler elköszöntek és elmentek.
-Kristen,mondd meg,hogy mi a bajod!!!!
-Semmi,Nikki.Most hazamegyek ha nem baj.
-Kris így sehová se mehetsz!!Lázom,hogy van valami?Rob mit mondott amikor bevallottad neki?
-Semmit.-egyre nehezebb volt visszatartanom a sírást.
-Hogy-hogy semmit?Csak nem azt mondta,hogy nem akar tőled semmit??!Mert ha ezt mondta egy nagy hülye és mindájrt átmegyek hozzá és megölöm!!
-Nem ,Nikki.Nem is mondtam el neki.-legbelül már nyeltem a könnyeimet.
-Miért nem?-meglepődött.
-Azért mert nem jutottam odáig se.
-De hát hozzáindultál vagy nem?-kérdezte.
-Igen,hozzá de nem kellett még az öltözőig se eljutnom ahhoz,hogy rájöjjek, ez egy kibaszott rossz döntés volt.
-Na Kristen!Most már mondd el,hogy mi volt!Ne köntörfalazz!
Ránéztem Nikkire,de már nem bírtam visszatartani a sírást.
-A folyosón csókolózott egy nővel.Ennél több bizonyíték nem is kell,hogy nem érez irántam semmit-a sírásomból zokogás lett.
-Jaj Kristen.Gyere ide.-átölelt.
-Akkor nem érdemel meg téged.Nem veszi észre,hogy mennyire különleges ember vagy,akkor ő a hibás nem te.Hülye az a srác,nem éri meg bánkódni utána.-próbált vigasztalni.
-Amúgy meg....nem láttad,hogy nézett rád Tyler???Istenem ez a pasi szinte felfalt téged a szemeivel.Annyira látszik rajta,hogy bejössz neki.Amíg bent voltál az egyik ruhával a próbafülkébe,megtudakoltam,hogy nincs barátnője.
Micsoda?Hész még csak msot törték össze a szívemet apró darabokra de Nikki meg már nekem intézkedik??
-Nikki,ez most még nem jó ötlet.Semmi kedvem nincs senkihez.

Kimentünk a parkolóba,épp szálltunk volna befelé a kocsimba erre egy ismerős hangot hallottam meg.
-Kristen!!Kristen!!
Megfordultam.Tyler volt az.Odafutott hozzám.
-Szia.
-Helló.Jobban vagy már?-akkor ő is észrevette a nyomoromat.
-Igen,Jobban vagyok.
-Csak azrét jöttem,mert meg szeretném kérdezni.....
-Szia Kristen.
Nem mertem oldalra nézni,mert tudta,hogy ki szólt hozzám.ROB.Magam elé meredtem-
-Kristen,minden rendben?-kérdezte Tyler.
-Igen......minden.
Nagyon lassan Robra pillantottam aki Tylert figyelte meg engem.Tyler meg engem és Robot.
-Tyler Hawkins.-kezet nyújtott Rob felé.
-Robert Pattinson.

Minél hamarabb akartam szabadulni.
-Tyler,mit is akartál kérdezni?
-Öööö......csak szerettem volna megkérdezni,hogy nincs.-e kedved eljönni velem valahová a napokban?
-Dehogy nincs kedve!-odapattant Nikki-
Rosszallóan Nikkire néztem.Robra pillantottam akinek az arcáról semmilyen kifejezést nem lehetett leolvasni.Annyira fájt ránézném.Gyűlöltem és mégis szerettem.
-Na Kristen?Eljössz velem?.kérdezte még egyszer Tyler.
Hezitáltam,majd Nikkire néztem.
-Jó,elfogadom.Van egy cetlid amire felírhatom a számom?
-Itt a telefonom.odaada a telcsijét egy gigantikus mosollyal vegyítve.
Beírtam a számom és visszaadtam.
-Jó.....akkor én megyek is.Kristen-fordult felém-köszönöm,hogy elfogadtad a meghívásomat.
Megpuszilta a arcom.Tisztára zavarba jöttem és elpirultam.
-Rob,Nikki,örülök,hogy megismerhettelek titeket.
Kezet fogott velük és elment.
-Jaj Kristen!!Mondtam én,hogy bejössz neki,annyira ráérzek az ilyenekre.Tudtam,tudtam.-elkezdett ölelgetni.
-Én akkor....megyek.-felelte Rob akadozva.
Elindult,de Nikki utánaszólt.
-Várj!Gyere,hazaviszlek a kocsimmal.
Hálálkodva pillantottam Nikkire amiért nem nekem kellett.
-Nem kell,inkább megyek taxival.Sziasztok.
Mérhetetlen keserűséget,szomorúságot,bánatot és egy összetört szívet éreztem ahogy néztem a távolodó Robot.