a "RANDI"

Rob szemszöge



Tom, az egyik legjobb barátom érkezett pár nappal ezelőtt meg a városba.Megbeszéltük telefonon,hogy találkozunk végre a hotel szobájába.
-Csá haver! Jó téged újra látni. Mi ez a szénaboglya a fejeden?-elkezdett röhögni.
-Szia.Ne is mondd!
-Olyan fancsali képet vágsz.Csak akkor szoktál ilyet képet vágni ha csaj van a dologba.
Felhümmögtem és nevettem közben.
-Ennyire kiszámítható vagyok?-kérdeztem vissza.
-Nem,csak már ezalatt a bő 10 év alatt megismertelek.-mosolygott Tom.

Leültünk az ágy szélére.
-Mesélj!Mi nyomja a szívedet?
-Van egy lány...
-Áhh! Mondtam én.
-Folytathatnám?
-Ja,persze.-kezével cipzárt rakott a szájára.
-Szóval...van ez a lány,Kristen.Tudod meséltem már róla.
Bólogatott.
-Pár nappal ezelőttig minden rendben volt,de akkor mintha megváltozott volna.Nem hív és levegőnek vesz.Nem tudom,mi lehet.Én nem tettem ellene semmi rosszat,vagy lehet nem emlékszem.
-Rob!A legtöbb nő szeszélyes.Lehet neki is egy ilyen időszaka van most,majd ha túl lesz rajta látni fogod,hogy nem is volt baja veled.
-Remélem.-lehajotottam a fejemet.
-Van még valami dolog,ugye?
Felkaptam rá a fejemet.
-Ezt meg miből sejted?-kérdeztem meglepődve.
-Mondtam már,ismerlek.
-Nem is tudom.... van ez a srác....Tyler-érződött a gúny a hangomban-egyszerűen csak odament Kristenhez és az orrom előtt elhívta randizni.Erre ő meg megadta neki a számát.Egy vadidegennek megadta a számát.Kitudja milyen?Lehet egyfolytába csak zaklatni fogja.Mi van ha követni fogja hazáig? Mi van ha....
-Hé!!Hé!! Nem vagy te egy kicsit paranoiás??-nevetett.-Kristennek van pasija egyébként?
-Nincsen.-feleltem.
-Hát akkor meg?Úgy mondod mintha neki nem lenne szabad randiznia.Nem készül apácának.Neki is kell mellé majd egy társ aki boldoggá teszi.-fejtette ki Tom.
Erre még sosem gondoltam.Örökké egy sráccal fog együtt lenni.Vele kel,vele fekszik.Őt fogja csókolgatni,vele lesz együtt mindenféle módon.
Megvilágosultam.Én akartam lenni az a társ.Féltékeny voltam Tylerre,mert neki volt önbizalma és bátorsága elhívni Kristent még nekem nem.
De miért randzinék vele?Ő csak a barátom!Vagy....több?
A szívem mintha ebben a pillanatban elárult vola.
Hevesebben kezdett dobogni,ahogy Kristenre gondoltam.
-Rob!Figyelsz rám?Nagyon elmerengtél.
-Mi,mi?Most el kell mennem.
Felpattantam és siettem is az ajtó felé.
-Mégis hová?
-Kristenhez.
-Minek akarsz....-már kint voltam a szobából.

Nem tudom miért indultam el Kristen lakása felé,és hogy mit mondok neki de látnom kell őt.

Befordultam az utolsó utcába,már éppen majdnem a ház előtt jártam,amikor láttam,hogy Kristen és Tyler kifordulnak Kristenék kertjéből.

"Ez meg mit keres itt???? Nem igaz,most komolyan Kristen elmegy vele....randizni?????"

Végigfutott az agyamon,hogy most randiznak.Pont.
Ökölbe szorult a kezem.Mindenki azt mondja,hogy pozitív a kisugárzásom,de ha most valaki a közelembe jönne tuti ellentétes lenne a véleménye.
Nagyokat fújtattam,hogy az idegesség egy része kijöjjön belőlem,és követtem őket.Megtartottam a tisztes távolságot,hogy ne vegyenek észre.
Kis idő múlva megállt Kristen én pedig azt hittem észrevette,hogy követik ezért belevetettem magam a mellettem lévő bokorba.
-Áúúú!!Ez fájt,még jó,hogy nem szömörcebokor.
Onnan leselkedtem.Kristen újra elindult én meg nagy nehezen kimásztam onnan.Vagyis inkább kiestem.Ez a megfelelő szó rá.
Körülnéztem és már nagyon messze jártam.Befordultak a következő utcába én meg mentem utánuk.
Eljutottam a sikátor közepéig amikor megálltak pont azelőtt a kávézó előtt ahol én is jártam már.
"Odamenjek vagy ne menjek oda?"
Elindultam visszafelé.
Az eszem azt diktálta,hogy menjek innen békén hagyva őket,viszont a szívem..... a szívem meg pontosan az ellenkezőjét.
Nekidőltem a sikátor falának.Láttam,hogy Kristen és a ficsúr épp ekkor lépnek be a kávézóba. Gondolkodás nélkül a szívemet követtem.
Elrúgtam magam a faltól és indultam is a kávézó irányába.

Belépve az ajtón,sikerült az első üres asztalhoz surrannom feltűnés nélkül.
Odament hozzájuk a pincérnő,majd ugyanaz hozzám is odajött.
-Jó napot!Mit rendel?-mondta.-Há,te voltál az akinek dél szemébe kontaklencse volt.-elkezdett nevetni.
-Igen,én voltam.-nem is néztem a pincérnőre,egyfolytába Kristenéket szuggeráltam.
-Mit szeretnél,hogy hozzak?-kérdezte újra.
-Ja,persze.Egy...kávét kérnék.-mutattam az elsőre az itallapon.
-Rendben,mindjárt hozom.
-Köszönöm.-feleltem.

Továbbra is figyeltem Kristenéket.
Tyler figyelte Kristen mindenegyes pillantását,mozdulatát.
A düh belülről egyre jobban fortyogott bennem.
Kristen nem tűnt boldognak és ezt Tyler is észrevette.

Kivitte nekik a pincérnő amit kértek,majd nekem is odahozta.
-Tessék!-felelte és letette a csészét.
-Köszönöm.Várj,várj.-próbáltam suttogva kiabálni neki.-Suzanne,ugye?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott.
-Kérhetnék egy szívességet?
-Mit szeretnél?-kérdezett vissza,és leült az asztalhoz.
Ez komolyan én vagyok?Eddig ez az oldalam ismeretlen volt.Kristen hozza elő belőlem és még kitudja miket fog.
-Ismered őt?-mutattam Tylerre.
-Persze,Tyler Hawkins.Nagyon gyakran itt lógnak a haverjaival.Rendes srác,ritka manapság az ilyen.-mosolygott Suzanne.
-Szóval rendes srác.-motyogtam magamnak.
-Köszönöm,csak ennyit szerettem volna tudni.-feleltem hálásan.
.Ha bármi segítség kell csak szólj.-mosolygott és rám kacsintott.
Mosolyra húztam a számat és lehajtottam az arcom.
Suzanne elment és visszanéztem Kristenék felé,de ő már csak egyedül ült.Pánikszerűen néztem körbe,hogy a ficsúr hova lehetett.
A színpad felé tévedt a szemem és ott állt fenn a mikrofonnál.
-Ezt a dalt szeretném egy csodálatos lánynak küldeni.
Kristenre pillantottam aki értette a célzást és kipirulva mosolygott.Figyeltem őt az egész szám alatt.
A kezdeti lelkesedése megváltozott.A szám közepe körül szomorúság futott végig az arcán.A szám végére elhomályosult a tekintete.
Tyler visszament hozzá és Kristen elkezdett sírni.
"Ha ez a tahó megbántotta én agyonverem!!"
Hirtelen felpattant és kiszaladt mllettem.Utánafutottam.Az eső szakadt,ahogy kiléptem az ajtón.


A sikátorban lelassított.
-Tyler!Mondtam,hogy egyedül szeretnék lenni!
Hallatszott a hangján a sírásnak a jele.
Már nem érdekelt,hogy meg tud-e mindent.
-Kristen!-ordítottam utána.
Megmerevedett.Biztos nem gondolta,hisz,hogy is gondolhatta,hogy én vagyok,ilyen alattomos módon követem. Ettől feltétlenül tudni akartam a kitörésének az okát.
-Kristen!-még közelebb léptem hozzá.-Láttalak,hogy elfutottál.Mondd el,hogy mi történt.-meg akartam érinteni.
A kezem önkénytelenül a vállaira csúszott.
-Ne nyúlj hozzám!-vágta hozzám Kristen maró gúnnyal és undorral a hangjában.
Ekkora fájdalmat egy mondat se okozott még.A szívem őrületes iramban kezdett dobogni.
-Én....oké.-feleltem és visszahúztam a remegő kezeimet.-Mondd el,hogy mi a bajod.Napok óta ezen gondolkozom,de egyszerűen nem tudok rájönni.Annyira megviselt,hogy a parkolóban levegőnek vettél.
Az előbb kimondott összes szavam igaz volt.
-Semmi közöd hozzá!Haza kell mennem!-ordította nekem.
Barátok vagyunk a francba is,legalábbis eddig azok voltunk,még ha az én részemről többnek is bizonyult.Tylerrel másképp viselkedett a kávézóba.A féltékenyság újra felcsapott bennem.Eléugrottam és útját álltam.
-Addig innen nem mész el amíg nem mondod el mi volt az parkolóban!-türelmes ember vagyok,de nekem is véges.
-Mondtam már,hogy semmi közöd hozzá!!Állj az utamból!!-ordított velem végig és nem nézett egyszer se a szemembe.
-Nem,nem arra gondoltam!Hanem,hogy eljöttél Tylerrel randizni!-végre kicsúszott a számon ami nyomta a szívemet.Ahogy kiejtettem ezeket a szavakat mintha könnyebbnek éreztem volna magam.Mintha felszabadultam volna,mintha most már mindenre képes vagyok.
Kristen csak nézett rám,köpni-nyelni nem tudott.
-Ne,hogy már te szabd meg,hogy kivel randizok és kivel nem!
Igaza volt teljes mértékben.Nem tartozik hozzám.
-Te nem szabhatsz meg semmit!Te nekem senkim se vagy!!
Az előbb amikor azt hittem,hogy az a mondat volt életem legfájdalmasabb mondata,tévedtem.
Ez a mondat volt az.
A fájdalom élesen hatott a mellkasomba.
Haragudtam magamra amiért nem vagyok képes az érzelmeimet kimutatni.Haragudtam,hogy nincs önbizalmam.Pedig emiatt csak szenvedni tudtam egész életembe a lányok terén.
De ez most meg fog változni.

Megragadtam Kristen derekát és a falhoz nyomtam.
Pár centire voltunk egymástól.Elkaptt a vágy és most engedtem neki.Nem érdekeltek a következmények.
-Kristen,én....nem tudom.-még jobban sírni kezdett.-Ne sírj,mert ettől én is csak szomorú leszek.Nem bírom elviselni,ha szomorú vagy mert én........

Szeretlek.Fejeztem be magamban a mondatot.
SZERETLEK?????
Ez volt az ismeretlen érzés amit nem tudtam kifejezni,ami új volt,amit nem ismertem ezidáig.
Belenéztem a szemeibe.A könnytől elhomályosult volt és szomorú.
Ilyen erős vágyat mint most még nem éreztem.
Kristen gyengéden megpróbált ellenkezni,de végül megcsókoltam.
A csókközben nem gondolkoztam ösztönösen csináltam,amit éreztem azt akartam átadni neki.
Eleinte Kristen nem csókolt vissza,de próbálkoztam minél közelebb kerülni hozzá-
Meg lett az eredménye, ami boldogsággal töltötte el a szerelmes szívemet.
A tolás helyett magához húzott és ugyanolyan hevesen csókolt vissza mint én őt.
Elhúzódtam egy kicsit,hogy levegőhöz jussunk,mire mindketten lihegtünk.

Elhúztam Kristent a faltól és magamhoz rántva újra ostromoltam csókokkal.
Nem sok idő múlva Kristen elszakadt tőlem.
Kinyitottam a szemeimet és már egy kéz közeledett az arcomhoz.Megfogtam ahol megütött.
-Hogy merészeled??!!Meg ne próbáld még egyszer!!

Nem lehetsz ilyen utolsó szemétláda aki rákényszeríti magát.Nem is akarta és én meg ezt nem vettem észre.
Előtérbe helyeztem az én vágyaimat,ő meg csak szenvedett.De amikor visszacsókolt akkor mintha ő is élvezte volna,de látszik csak ámítottam magam,ennél szánalmasabb már nem is lehetnék.
Be kell vallanom,hogy szeretem őt,hogy nem használtam ki.De vajon elhiszi?Vajon ezzel tönkreteszem még jobban a dolgokat?Ennél rosszabb lehet még?
-De Kristen!Én....-elfutott a mondat közben és egyedül hagyott.Nem adott még a magyarázatra se időt.
Könnyek gyűltek a szememben,majd ki is potyogtak.Lerogytam a földre és a szakadó esőbe.



























Kristen szemszöge




Napokig depresszív,szomorú voltam mérhetetlenül.
Csak feküdtem és semmit se csináltam.A könnyeim már az első nap elfogytak így most már csak az óriási űr maradt bennem.
Lehunytam a szemeimet és végigpörgettem az események Robbal.
Az első találkozásunk,az első csók,majd az első berúgásunk.Majd az álmom és felébredve a Robbal való csókunk,ahogy figyeltem amikor először lép be a szobámba,majd a kép amikor gitározott.
Amilyen gyönyörű hangokat előcsalt a hangszeremből.Az éjszakai belopódzásom,hogy meglessen,és a felismerés.A csókok amiket utána adtam,olyan mély érzésű csókokat még Mikenak se adtam az évek során.Az akkori mérhetetlen szerelem érzése most felért egy ugyanakkora csalódással.
Kinyitottam a szememet.Azt hittem már a könnycsatornámon teljesen kiszáradt,de tévedtem.
A mobilom csörgése zavart meg.
Villámgyorsan a mobilom kijelzőre pillantottam,de legnagyobb csalódottságomra a szám ismeretlen volt.

"Mit vártam,hogy Rob felhív?Hagyjuk már!"

-Igen?-kérdeztem rekedtes hangon amikor felvettem.
-Helló.Tyler vagyok,Tyler Hawkins.Emlékszel rám?-kérdezte félénken.
-Szia.Persze,emlékszem.
-Csak azért hívlak....mert hát....ma ráérnék és,...esetleg...persze csak ha te is ráérsz...nem jönnél el velem?-szakadozottan kérdezte.A hangja kicsit megremegett a mondatrészek között.

Homlokomhoz csaptam a kezemet.Teljesen kiment ez a Tyler elhívós dolog a fejemből.
-Szerintem ez most nem a legjobb alkalom.
-De ez nem....randi ha arra gondoltál.Egyszerűen csak mint az ismerősök beülünk beszélgetni egy helyre. Na Kristen?
Talán ha mégis kimozdulnék, jobb lenne?Lehet,hogy enyhítene a fájdalmamon, ha Tyler elterelné a gondolataimat egy időre?
-Jó...elmegyek veled.Hánykor és hol?-kérdeztem.
-Elmegyek eléd és együtt megyünk.Megfelel?-kérdezte izgatottan.
-Lediktálom a címemet és...
-Nem kell....ugyanis Nikki felhívott és megadta.-zavartnak hallatszott, de mosolygott.
Nikki kinyírom még egyszer.
-Gyere ide 5re és addigra készen leszek.
-Rendben.Helló.
-Oké.Szia.


Letettem a telefont és nagyot sóhajtottam.
Ránéztem az órára,már fél 3 volt.
Visszatértem az önsajnálathoz egészen 4ig,de utána felkeltem nagy nehezen és felvettem az első ruhát, ami a kezem ügyébe akadt.
Belenéztem a tükörbe és megijedtem magamtól.A szokásosnál is fehérebb voltam, mint akibe nincs vér.Karikás,kisírt szemekkel volt vegyülve és kiszáradt ajkakkal.
Muszály felraknom sminket, hogy emberi legyen a külsőm,így még se mehetek ki az utcára.

Csengettek.Az órára néztem,5óra.Pontos.Senki se volt itthon,így lementem a bejárati ajtóhoz.
-Helló.-ott állt Tyler egy óriási mosollyal az ajtóba.
-Szia.Indulhatunk.
-Igen.
-Gyalog jöttél?-néztem körül az utcán.-Mehetünk a kocsimmal vagy gyalog?
-Gyalog.Szeretek sétálni,szeretem a friss levegőt.
Elindultunk.
-És....hova megyünk?
-Nem messzire.itt van a közelben az egyik kedvenc helyen ahol fel szoktunk lépni.-mosolygott végg rám.
-Fellépni?
-Igen.Van egy zenekarunk és itt szoktunk fellépni nagy ritkán.-vállat vont.
-Min játszol?-kérdeztem tőle.Imádom a hangszereket.
-Gitáron.Imádok gitározni,már egész kiskorom óta.-ahogy mondta ezeket, a szemén látszott a csillogás,hogy tényleg élvezi.
-Pont mint Rob.-suttogtam magamnak miközben megálltam.
-Mi?-kérdezett vissza.-Mondtál valamit?
-Nem,semmit.- továbbindultam.
Miért jut mindenről az eszembe Rob?Nem szabad rágondolnom.Azért jöttem el Tylerrel.

Nem sokáig mentünk tényleg.
-Itt lennénk.-mutatott a ház felé ami velünk szemben állt.-Ebben a kávézóban.
Végignéztem az épületen.
Hátrafordultam amerről jöttünk,mert hangokat hallottam.
Az egész utcában csak egy srác sétált az ellentétes irányba ahol mi voltunk.Teljesen Robra hasonlított,a mozgása,a magassága,a haja.Már tényleg az agyamra ment a szerelem.Megráztam a fejemet.

"Hogy is lehetne ő??!!"

-Minden rendben?-kérdezte Tyler aggódva.-Nagyon feszültnek látszol?
-Azt hiszem minden rendben.-lenéztem a vállaimra és akkor vettem észre,hogy simogatja a vállaimat.
-Khm...mehetünk befelé?
De Tyler csak nézett.Egyre jobban zavarban éreztem magam.
Viszont most,hogy így figyelt még eddig nem vettem észre,hogy milyen tengerkék szeme van.Enyhén telt ajkai vöröslöttek.A haja pedig első látszatra barnának tűnik,de a napfénynél megvilágítva és kitűntek a sötétszőke tincsei ami kuszán össze-vissza volt zselézve.
Végigmérésem után lehajtottam a fejemet.
-Mit kérdeztél?-kérdezett vissza elég sok idő múlva.
-Azt,hogy mehetünk-e befelé?-újra feltettem.
-Igen.Menjünk.
Kicsusszantam a kezei közül és elindultam.


A kávézó ajtaján én mentem be először.
-Üljünk le oda.-mutatott az üres asztal felé.
Helyet foglaltunk és jött a pincérnő.
-Jó napot!Helló Tyler!-Mit rendeltek?
-2 kávé lesz.nekem tudod csak tejjel.Neked?-kérdezte tőlem.
-2 cukorral.-feleltem.
-Egy pillanat és hozom.-felelte a pincérnő és elment.

-És...várod már a forgatást?-kérdezte hirtelen Tyler.
-Igen,persze.Szeretek Catherinenel dolgozni.Nagyon jó abba amit csinál,biztos ezt is jól meg fogja rendezni.
-Ki lesz a másik főszereplő?Még azt nem hallottam,csak azt,hogy tiéd lesz Bella szerepe.

"Most tényleg kínozni akar?Muszály Robról beszélnünk?"

Könnybe lábadt a szemem.
Nagyot nyeltem,hogy kitudjam mondani a nevét.
-Robert Pattinson.
Tátott szájjal figyelt.
-Ő volt az a srác ugye aki bemutatkozott nekem ott a parkolóba?
Bólintottam.Elég sok ideig nem mondott semmit.
-Hát...biztosan jól fogja eljátszani.-erőltett magára egy mosolyt.
-Tyler!!Tyler!!-ordította az egyik srác.
Megfordultam a székemen és 3 srác tartott felénk.
-Ők a bandatagok.
Még a barátai odaértek felhörpintette az egész csésze kávét.
-Jaj,sziasztok.-köszönt az első srác aki közbe észrevett.
-Na mizujs?
-Hogysmint?
-Kristen ők itt Paul,Bryan és John.-mutatta be a srácokat.
Megöleltek sorba a fiúk,közben zavaromba mosolyogtam.
-Tyler,hol ismerted meg Kristent?-kérdezte Tyler felé nézve,miközben oldalba bökött Paul.
-Catherine új filmjének,az Alkonyatnak ő lesz a főszereplője.-felelte Tyler.
-Óhh,igen?-kérdezte csodálkozva John.
-Igen,kis korom óta színészkedek, imádom.
-Akkor sok sikert továbbra is.-felelte John.
Tyler nem játszunk Kristennek egy számot?-kérdezte Bryan.
-Nem is tudom.......-mondta Tyler.
-Kíváncsi vagyok.Imádom a zenét.
A zene szó hallatán mindig jobb lesz a kedvem.
-Jól van,a te kedvedért.-felelte Tyler.
- "A te kedvedért"-utánozta Paul Tylert és közbe kajánul vigyorgott.
-Na húzd fel a seggedet a színpadra.-jelentette ki John miközben tolni kezdte Tyler hátát.
-Mindjárt jövök.-mosolyogva távolodott elfelé.
Fellépett a színpadra az egész banda.
Tyler odalépett a mikrofonhoz.
-Ezt a dalt szeretném egy csodálatos lánynak küldeni.
Felém nézett és visszamosolyogtam rá.
Egy gyönyörű számba kezdtek bele.A dalszövege mintha ismét Robra akart volna utalni.
A könnyeim önkénytelelnül hullani kezdtek.Mintha a zene felébreszette volna,felszakította volna bennem újra a fájó érzéseket.

Véget ért a zene.Tyler odasietett hozzám.
-Na?Hogy tetszett?-kérdezte vidáman.
-Muszály haza mennem.
Összeszedtem a cuccaimat, épp indulni akartam amikor Tyler elkapta a karomat.
-Kristen,mi a történt?Én tettem valamit?-nagyot nyelt és a hangja félelemmel volt tele.
-Nem a te hibád....egyszerűen csak....most muszály elmennem.


Kifutottam a kávézóból.Zuhogott az eső.
A sikátorba lelassítottam.Nem fordultam hátra,de tudtam,hogy valaki követ.
-Tyler!Mondtam,hogy egyedül szeretnék lenni!
-Kristen.
Ez nem Tyler hangja volt.Megálltam,de továbbra is zokogtam.Rob....
Nem akarom,hogy így lásson.Nem lehet,hogy így meglásson.
Csak gúnyolódna rajtam biztosan.Csak nevetne a hátam mögött mint eddig,hogy gyenge vagyok.
-Kristen!Láttalak,hogy elfutottál.Mondd el mi történt.-egyre közelebb hallatszott a hang,majd végül gyengéden megérintett a akarjaimat.Beleremegtem.
Lehunytam a szemeimet.Sok érzelem kavargott bennem.
Gyengeség,hogy ilyen közel van hozzám és hozzám ér, de mégis távol.
Gyűlölet,mert tudtam,hogy csak fájdalmat okoz ezzel.
Szerelem,mert a gyűlölet ellenére még mindig szeretem.
-Ne nyúlj hozzám!-próbáltam minél határozottabb lenni.
-Én....oké.-visszahúzta a kezeit.-Mondd el,hogy mi a bajod?Napok óta ezen gondolkozom, de egyszerűen nem tudok rájönni.Annyira megviselt,hogy a parkolóban levegőnek vettél.
-Semmi közöd hozzá!Haza kell mennem!-ordítottam.
Újra elindultam,de Rob elém szaladt és megállított.
-Addig innen nem mész el amíg el nem mondod mi volt a parkolóban!.-üvöltött velem ő is most már.
-Mondtam már,hogy semmi közöd hozzá!Állj el az utamból!
-Ne,nem arra gondoltam!Hanem,hogy eljöttél Tylerrel randizni!
Tátott szájjal bámultam rá,ahogy kimondta ezt az utolsó mondatot.
-Ne hogy már te szabd meg,hogy kivel randizok és kivel nem!
Te nem szabhatsz meg semmit!Te nekem senkim se vagy!

Harag gyúlt a szemébe.Pont neki amikor ő hazudik nekem?
Megragadta a derekamat és a sikátor egy falához nyomott.
Sosem mutatta még magát ilyennek.Ennyire vadnak.
Az arca pár centire volt tőlem.
Nem tudtam,hogy a szívemnek higgyek,ami azt jelezte,hogy örül,hogy ennyire közel tudhatja magához,vagy a szemem amiből még mindig megállás nélkül jöttek a sós könnyek.
-Kristen,én.....nem tudom.-még közelebb hajolt hozzám.A hangjától ellágyult a belsőm teljesen-Ne sírj,mert ettől én is csak szomorú leszek.Nem bírom elviselni, ha szomorú vagy, mert én....
Nem fejezte be a mondatot.Egyszerűen csak megcsókolt.Ahogy próbáltam ellökni magamtól,egyre inkább hozzám préselődött, és egyre szenvedélyesebb lett.Pár próbálkozás után elgyengültem és átadtam magam az élvezetnek.Tudtam,hogy csak kihasznál de én mégis hagytam magam.
Miközben csókolt, a csókján keresztül olyan volt mintha át szeretné adni az érzéseit.Úgy éreztem ebben a pillanatba hogy nem hazudott,hogy szeretett.
Szeretett???!!Ne ámítsam már magam.
A faltól távolabb léptünk és most már átkarolva csókolt.
Hirtelen engedett a szorításból,én pedig kihasználtam az alkalmat és hátraléptem.Kinyitottam a szememet és lekevertem neki egyet.Hang nem jött ki a száján,csak megfogta a bepirosodott arcfelét.Megint csak sírni kezdtem.
-Ezt meg ne próbáld még egyszer!!!!!
-De Kristen!Én...-kezdte a mondatot,de én elfutottam.Nem akarom hallani.
Hazáig futottam a szakadó esőbe.



Amit Tyler énekelt dal
http://www.youtube.com/watch?v=Ixr7okrFwgk

Dalszöveg
http://kulfoldi.zeneszoveg.hu/dalszoveg/10979/boys-like-girls/love-drunk-zeneszoveg.html

Magyarul


Szerelmi bájital

Fenn az égen a nyári nap,
Olyan gyorsan történt, mikor találkoztunk
És még mindig ott érzem a nyelvemen
Az ég tűzijátéktól égett
Annyira akartalak, ó, és mennyire fájt
De édes, csak ha nem halottad volna:

Szerelmi bájitalt ittam,
De most másnapos vagyok,
Örökké szeretni foglak
De az örökké is véges
Egész éjjel csókolóztunk
Csak egy alkalmi csók csata,
Szóval ne hívj engem sírva,
Hogy elbúcsúzz.

Csak egy korty kellett hozzá,
Szerelmi bájitalt ittam,
De most másnapos vagyok,
Örökké szeretni foglak
De ennek most vége.

Forró verejték és égő szemek
Pörgünk a hullámvasúton
A világ fekete-fehérben ragadt
Megőrjítesz,
Amikor csak hozzám érsz
De most szétestem, nem tudok felkelni,
Oh, édes, megrészegítesz engem

Minden idő, amit rád pazaroltam
Minden hülyeség, amin keresztül mentem,
Az elvonóra került, minden ami a miénk volt egykor
Ne gondold, hogy érted tettem

Csak egy korty kellett hozzá,
Szerelmi bájitalt ittam,
De most másnapos vagyok,
Örökké szeretni foglak
De ennek most vége.

Ennek most vége
Még érzem a nyelvemen