RABSÁGBAN

Itt lenne az új fejezet.Remélem elnyeri a tetszéseteket.Bármilyen kommentet fogadokXD
Szeretném megköszönni Szidinek amiért átnézte és az ötletért:))))






Rob szemszöge

-Ugye...ezt...ezt nem csináltad meg valójában?Ugye ez valami trükk?-kérdezte Kristen még mindig sokkos állapotban.
-Ez nem trükk. Bement a számon és kijön a...ezt inkább ne részletezzük,hogy hol.-nevettem.
Kristen továbbra is csak állt. Rám emelte a tekintetét.
-De, hogy jutok ki?hogy lehettél ilyen hülye,hogy lenyeled?! Kitudja, mekkora bajod lehet belőle?!
-Csak tisztázni akarom a félreértéseket.
A mondat befejeztével a kezemmel intettem a nappali felé.
-Nem!.kezdte.-Mindig van egy pótkulcs!Vedd elő és engedj ki!-kezdett rángatózni a lába,és tartotta a markát.
-Van pótkulcsom, de...
-Mi de? Most van vagy nincs?-hadarta.
-De van. Csak Tomnál.
Muszáj volt valamit kitalálnom, hogy itt tartsam.
Kegyes hazugság volt a részemről.
A kulcs végig a zsebembe lapult, de nem mondhatom el neki. Mikor lesz még egy ilyen alkalom? Soha.
Maximum, ha még egyszer lesz rá esély, hogy eljön és mindig lenyelem a kulcsot. De azt se tehetem mindig. Nem ez a megoldás. Meg kell beszélnünk mindent. Kristen zökkentett vissza.
-Na, mi lesz már!! Hívd fel és hozzá el!!
Bólintottam és nyúltam a telefonért.

Bementem a fürdőbe vele. Úgy tettem mintha beszéltem volna vele majd visszatértem.

-Na, mikor jön?-kérdezte.
-Öhm...hát....
"Szerelemben és háborúban mindent szabad."
Még a mondás is így tartja. Sajnálom Kristen.

Összeszedtem magam.
-Szóval azt mondta, hogy van pár elintézni valója még.
-Van pár elintéznivalója. Óh, hát ez remek! Lehet, hetekig be leszünk zárva ide! Te meg csak vigyorogsz!
Tényleg mosolyogtam. Eddig fel se tűnt. Biztos kiült az arcomra a bensőm öröme, hogy összezártam magunkat.
-Most mit csináljak? Sírjak, mert összezártam magam egy gyönyörű nővel?
Kristen mintha elpirult volna, miközben dicsértem a vonásait.
-Amíg Tom meg jön, nem beszélnénk meg a Ninás ügyet? Szeretném ezt veled véglegesen megértetni, hogy mi is volt valójában.-tettem fel a kérdést nyugodt hangon.
Belül viszont őrjöngtem, ha ismét visszautasít. Vártam, hogy megint csak azt fogom kapni,de helyette hezitált, majd egy aprót bólintott. Én ismét, mint az előbb, kézzel mutattam az utat a nappaliig. Csodálkoztam. Azt hittem újra le fogja ordítani a fejemet, majd betöri az ablakot és kiugrik. Úgy látszik nincs minden veszve.

Készségesen követett.
Elhelyezkedtünk kényelmesen.
-Hol is kezdjem?
-Az elején?-incselkedett velem.
-Nos, az úgy kezdődött, hogy kijöttem az öltözőből.Nina lélekszakadva futott felém .Elmesélte, hogy Stefanie kikészíti és a segítségemet szeretné kérni. Nem tudtam miről van szó így belementem. Majd egyszerűen...-felnéztem Kristen-re.-megcsókolt. Nem értettem én sem az okát, de gondoltam csak lehet, hogy ezt csinálja. Ekkor hallottam Stefanie egyre közeledő hangját. A párbeszédjükből, amit inkább lehetett veszekedésnek betudni, kiderült, hogy Stefanie állandóan féltékeny. Nina ezzel akarta vele tudatni, hogy szakítson vele. Érződött rajta, hogy igazából nem is akar vele szakítani, szereti még mindig. Rájuk parancsoltam, menjenek és beszéljék meg kettőjük ügyét és engem hagyjanak ki belőle. A végén kibékültek, majd kimentem a parkolóba.
A többit már te is tudod.

Kristen karba tett kézzel ülve, felhúzott szemöldökkel lesett rám.
-És én most ezt higgyem is el?
-De hát ez az igazság. Ha elhiszed, ha nem. Én csak téged szeretlek.
Ismét a szemébe mondtam, majd a földet kezdtem el lesni. Szeretem Kris-t ez teljes mértékben igaz,de zavaromban még mindig elpirulok,ahogy kimondom. Úgy látszik, én már csak ilyen maradok.

Felnéztem és Kristen már közelebb volt hozzám. Szemében a vajúdás látszott. Most kell megragadnom az alkalmat. Most talán van esélyem bebizonyítani az igazamat.
-Ha adnál nekem egy esélyt...én bebizonyítanám,hogy igenis szeretlek. Csak egy apró lehetőséget kérek. Ígérem nem szúrom el.
-Én....nem tudom, mit higgyek.-nézett rám szomorkásan.
-Hidd azt, amit a szíved diktál, és a szerint dönts.

Lehajtotta a fejét, de nem sokkal később ismét vissza rám.
-Feltételezzük. Ha adnék neked egy esélyt, akkor mit csinálnál?
Szorosan mellé ültem és a kezét az arcomhoz tettem.
-Érzed milyen melegséget váltasz ki belőle?Ilyen melegség van a szívemben is ha látlak,ha érinthetlek.
Megsimogattam az arcát. Egy gyöngéd pillantást kaptam cserébe.
-És mit csinálnál még?-kérdezte suttogva.
Egészen a füléig hajoltam.
-Bebizonyítanám, hogy mennyire szeretlek és mennyire kívánlak.-suttogtam a fülébe a szavakat. Éreztem, hogy megremeg a kezeim között.
-Akkor bizonyítsd.

Megadta Kristen a végső lökést.
Nem gondolkoztam, a szívem érzései vezérelték minden testrészemet.
Elkezdtem csókolgatni a füle mögött. Kristen felgyorsult légzése és szívverése jelezte, hogy ő is érez irántam valamit. Egyre lejjebb haladtam. Végig egészen a nyaka egyik oldalától a másikig.
Most már a felgyorsult légzése mellett halk nyögések is szűrődtek ki a torkán, épp úgy, mint az enyémből. A tudat, hogy azt a nőt ízlelgetem, akivel egész életemben együtt tudnék élni többre késztetett.
Megragadtam a hátát és a térdhajlatát. Ölbe kaptam és átrohantam vele a hálóba.

Leültem az ágy szélére, Kristen az ölembe ültettem és továbbfolytattam, ami elkezdtem.
Az állát vad mohósággal csókolgattam, miközben gombolta kifelé az ingemet.
Annak végeztével megragadta az arcomat és az ajkaira húzta.

Az első igazán érzelmekkel teli csókkal akartam megajándékozni. Gyorsított a tempón, sürgetőbb lett.
Mindenestől akartam most ebben a szent minutumban. Mintha megérezte volna. Lassan felfelé kezdett kúszni az ágyon, az ajkaival húzva engem is.
Közepén megálltunk és leszedte rólam az inget. Megszakítottam a csókot, hogy amilyen gyorsan csak tudok, levetkőztethessem. A pólójától lehúztam és a látvány, ami elém tárult az leírhatatlan volt.
Szemeimmel végigkísértem meztelen felső testét.
Apró kis gyengéd puszikkal végigborítottam egészen a derekáig. Ott megragadtam a nadrágját,és egy szál bugyiba feküdt előttem.
Visszahajolta az ajkaihoz, miközben cirógattam megállás nélkül a combjait.
Az ujjaim megakadtak a fehérneműjében.
Megfogtam a szélét, hogy levegyem róla, amikor csengettek.
-Nézd meg...ki az. Lehet....Tom....meghozta...ahh... kulcsot.-felelte szaggatottan.
-Biztos, hogy nem hozta meg a kulcsot.-hadartam el egy szuszra.
Elvégre nálam a kulcs és senkit se várok, akkor ki lehet az???
-De lehetséges, hogy....
Nem hagytam időt neki a befejezésre. Lecsaptam az ajkaira.
Nem telt bele pár másodperc és valaki ráfeküdt a csengőre.
-Ki a franc lehet az?-másztam ki idegesen az ágyból.
Felkaptam az ingemet és nadrágomat aki időközben lekerült.
-Maradj itt, ne mozdulj, mindjárt visszajövök.
Ismét ránéztem majdnem meztelen testére.

Az ajtóhoz menet szidtam végig aki ott áll.
Előkotortam a zsebemből a pótkulcsot,és feltéptem az ajtót.
Tom volt az.
-Tom, most nem a legalkalmasabb....
-Megházasodok!-jelentette ki hirtelen.
-Tessék??-elkezdtem nevetni.
-Ugye milyen hihetetlen?-belépett az ajtón és becsukta.
-Mi ez most komoly??-kérdeztem tőle ledöbbenve.
Mutatta a karikagyűrűt az ujján.
-Én azt hittem, hogy viccelsz.
-Nem. Én tényleg halál komolyan beszélek. Megismerkedtem az egyik kávézóba egy gyönyörű pincérnővel. Elhívtam randizni este, és rájöttem, hogy ő az Igazi. Ahogy beszélt, amilyen belsője, amilyen a külsője, minden. Érted! Minden! Reggel megkértem a kezét és igent mondott.-mesélte hadarva, örömittas fejjel.
Soha nem láttam még ennyire boldognak mióta ismerem.
-Biztos vagy benn, hogy ez a jó ötlet? Egy napja ismered csak.-kis fintorral jelentettem ki.
-Igen,1000%-osan. ő az Igazi.

Kristen lépett ki immár felöltözve a szobából.
-Milyen esküvőről is van szó?-kérdezte miközben felénk sétált.
-Történt egy s más a percekben.
-Megházasodom.-felelte ismét csak Tom vígan.
Kristen lövellt felém egy pillantást amiből eszembe jutott,ők nem is ismerik még egymást.
-Ti még nem is találkoztatok. Kristen ő Tom, Tom Kristen.-mutattam be őket egymásnak.
-Nagyon örvendek, és gratulálok.
-Úgyszint. Sokat hallottam már rólad.-sunyin lesett felém Tom.
-Mikor lesz az esküvő?-kérdeztem, hogy tereljem a szót.
-Az időpontot még nem tudjuk, de... lennétek a tanúim?Ti rátok gondoltam. Remélem, elvállaljátok.
Összenéztünk Kristen-nel,majd egyszerre rávágtuk.
-Természetesen.
Tom odarohant hozzánk és ölelgetni kezdett mindkettőnket, majd visszaállt eredeti pozíciójába.
Hunyorogva nézett Tom minket. Kristen átkarolta a kezemet. Éreztem a szikrákat végigsiklani kettőnk között, de úgy néz ki nem csak nekem tűnt fel. Ekkor Kristen pislantott rám egyet,de homályosnak,távolinak tűnt. Bárgyún elmosolyodott.
-Igen,akarom.-bökte ki hirtelen.
Nem értettem ezt mit akart jelenteni,és elmosolyodtam. A következő minutumban már ismét az a szerelmes szempár nézett vissza rám.
-És te mit keresel itt?-tette fel a kérdést Tom felénk.
-Csak tisztázzuk a helyzetet.-vetette neki oda Kristen.
-Ja,és köszi, a pótkulcsot. Tom,örök hála amiért kinyitottad az ajtót.
-Milyen pótkulcs?-kérdezte összeráncolt homlokkal.
Megmerevedtem.
-Tudod Tom!A pótkulcs ami nálad van.-próbáltam jelezni a szememmel. Nem vette az adást és jött a vég.
-Rob. De hát a pótkulcs mindig nálad van itt a zsebedben.
Kristen rám nézett.
-Ez igaz Rob?-kérdezte feszülten.
-Igaz.Én csak...-kezdtem a magyarázatot, de mindhiába.
-Csalódtam benne Robert Pattinson!-sírva kifutott az ajtón.-Ne merj utánam jönni! SOHA!
Hallottam, ahogy felüvölt az autó és elhajt.









Kristen szemszöge

-Ugye...ezt...ezt nem csináltad meg valójában? Ugye ez valami trükk?-kérdeztem ledermedve.
Hogy lehet ennyire felelőtlen? Ennyire bolond? Ennyire...? Még a fejemben se találtam rá megfelelő szót.
-Ez nem trükk. Bement a számon és kijön a...ezt inkább ne részletezzük,hogy hol.
És még nevet is rajta?Ki tudja, mi baja lehet, mert ilyen dolgokat művel?
Visszakanyarodtam magamhoz.
-De, hogy jutok ki?hogy lehettél ilyen hülye,hogy lenyeled?! Kitudja, mekkora bajod lehet belőle?!
-Csak tisztázni akarom a félreértéseket.
Beugrott.
-Nem! Mindig van egy pótkulcs! Vedd elő és engedj ki! -feleltem határozottan.
-Van pótkulcsom, de...
-Mi de? Most van vagy nincs?
-De van. Csak Tomnál.
Ezt nem hiszem el! Minek a barátjának egy kulcs? Lehet, itt lakik nála? Kétlem. De, akkor minek neki? Mindegy, nem az én dolgom. Az én dolgom minél hamarabb kijutni innen.
-Na, mi lesz már!! Hívd fel és hozzá el!!

Amíg telefonál körbenéztem. A bejövetelnél nem volt rá lehetőségen az ideg miatt. Gyorsan végigjárattam a szemem a szobán. Tipikus férfiszoba.
Rendetlenség mindenhol, kivéve az ajtó feletti polcon.
Egy könyv árválkodott csak rajta.
Levettem,de nem egy könyv volt, hanem egy napló még hozzá Rob neve állt rajta.
A kíváncsiságom fog a vesztembe vinni.
Nyitni készültem kifelé, amikor a fürdő felől mozgolódást észleltem. Hirtelen felkaptam a fejemet, pánikszerűen a rajtam lévő táskába bújtattam a naplóját és vártam Rob visszatértét.

-Na, mikor jön?
-Öhm...hát...szóval azt mondta, hogy van pár elintézni valója még.
-Van pár elintéznivalója. Óh, hát ez remek! Lehet, hetekig be leszünk zárva ide! Te meg csak vigyorogsz!
A szívdöglesztő mosolya még mindig hatással volt a gyenge szerelmes szívemre.
-Most mit csináljak? Sírjak, mert összezártam magam egy gyönyörű nővel?
Gyönyörű? Tényleg ezt mondta volna? Kristen ne dőlj be neki. Az agyamon tudtam uralkodni,de a testem reakciót már kevésbé .A mondat és a lágy hangjától kipirultam.
-Amíg Tom meg jön, nem beszélnénk meg a Ninás ügyet? Szeretném ezt veled véglegesen megértetni, hogy mi is volt valójában.
Elindultunk a nappali felé. Nem tudtam mit teszek s miért. Tovább akartam érezni a közelségét, hallani az édes hangját, ami szinte hívogat.
-Hol is kezdjem?
-Az elején?-kérdeztem vissza kissé csípősen.
--Nos, az úgy kezdődött, hogy kijöttem az öltözőből. Nina lélekszakadva futott felém .Elmesélte, hogy Stefanie kikészíti és a segítségemet szeretné kérni. Nem tudtam miről van szó így belementem. Majd egyszerűen...-felnéztem Kristen-re.-megcsókolt. Nem értettem én sem az okát, de gondoltam csak lehet, hogy ezt csinálja. Ekkor hallottam Stefanie egyre közeledő hangját. A párbeszédjükből, amit inkább lehetett veszekedésnek betudni, kiderült, hogy Stefanie állandóan féltékeny. Nina ezzel akarta vele tudatni, hogy szakítson vele. Érződött rajta, hogy igazából nem is akar vele szakítani, szereti még mindig. Rájuk parancsoltam, menjenek és beszéljék meg kettőjük ügyét és engem hagyjanak ki belőle. A végén kibékültek, majd kimentem a parkolóba.
A többit már te is tudod.
Hitetlenkedve kérdeztem.
-És én most ezt higgyem is el?
-De hát ez az igazság. Ha elhiszed, ha nem. Én csak téged szeretlek.

Elpirult.A test reakcióit nem tudjuk irányítani,ezt megjegyeztem. Csak az a kérdés, hogy ő most miért?
Tán a miatt,mert megint a szemembe hazudik,hogy szeret?Vagy az ellenkezője. Azért, mert pont olyan pirulós, mint én és valóba igazat mond, és szeret.

Figyeltem arcvonásait. Annyira angyali volt mint senkié ezen a Földön.
Nem tudtam megállni, hogy ne kússzak közelebb. Igazat mondana és szeret? De mi szerethető bennem? Semmi vagy mégis van olyan tulajdonságom?
Rob mélyen a szemeimbe nézett.
-Ha adnál nekem egy esélyt...én bebizonyítanám,hogy igenis szeretlek. Csak egy apró lehetőséget kérek. Ígérem nem szúrom el.

Szemei könnybe lábadtak. Vigasztalni akartam és össze voltam zavarodva. Össze- visszakeringtek a kusza érzelmek a testemben.
-Én....nem tudom, mit higgyek.
-Hidd azt, amit a szíved diktál,és a szerint dönts.

A szívem szerint?
A ketyegőm azt diktálja, bízzak benne.
Hallgassak rá? Adjak még egy esélyt?

Rásandítottam Rob-ra, akinek a szemei legmélyén, a könnyek alatt, félelemmel vegyült a szerelemmel. Itt teljesen elvesztem.
-Feltételezzük. Ha adnék neked egy esélyt, akkor mit csinálnál?
Megcsillant tekintete, ezúttal nem a könny hatására.
Olyan közel ült hozzám, hogy még egy cérnaszál se fért volna be kettőnk közé. Pillantásommal végigkísértem a keze mozdulatait, ahogy megérinti arcomat. Az első érintéstől lehunytam a szemeimet,így még élvezetesebb volt.
-Érzed milyen melegséget váltasz ki belőle?Ilyen melegség van a szívemben is ha látlak,ha érinthetlek.
Felnéztem rá, és az arca közelségétől elkábultam.
-És mit csinálnál még?-lehelletfinoman suttogtam neki.
A lélegzetem is megállt,ahogy fülembe suttogta:
-Bebizonyítanám, hogy mennyire szeretlek és mennyire kívánlak.
Gondolkodás nélkül mondtam neki az utolsó szót ami megváltoztathat mindent.
-Bizonyítsd.

Ennyi elég volt neki.
Ahol csak ért elkezdett csókolgatni, kezdve a fülem mögötti kis zuggal. A jóleső érzéstől a szívem felgyorsult, úgy szint a lélegzetvételem is. A vérem őrülten tombolt az ereimben, ahogy áttért a nyakamra.
Most már nemcsak az én sóhajaimat hallottam, hanem az övét is. Egyre gyorsabb lett és követelődző.

Felkapott az ölébe és átsietett velem a hálóba.
Leültünk az ágy szélére. Ölébe helyezve engem, megéreztem a kisfickót. Az előbbi állítása miszerint kíván, igaznak bizonyult.
Mindenestől akartam.
Az álam csókolgatása közben én az ő ingével bajlódtam,de nem sokáig. A felénél feladtam a ügyet,így széttéptem. A gombok szanaszét pattogtak. Rob a jelek szerint semmit se vett észre, továbbra is ugyanolyan mohósággal volt felém.
Nem tudtam ellenállni. Megragadtam az arca mindkét oldalát és odarántottam ajkaimhoz.
Csókolóztunk már párszor, ami jól is esett eddig se tagadtam,de ez most a beteljesülés első csókja volt. Éreztem, hogy érzelmei mintha ajkaim keresztül átvándorolt volna belém, ettől megremegett a testem. Soha nem történt még ilyen velem. Ennyire erőteljesen érzelem hatása alatt nem voltam. Ennél a csóknál rájöttem, mindvégig igazat mondott és nem hazudott. Szeret és kíván.

Kezdtem felfelé mászni az ágyon, úgy hogy nem szakadt meg a csókunk. Lehúztam róla az inget és simogattam ahol csak értem. Ennek eredményéül elégedett nyögéseket.
Elszakadt ajkamtól. A pólómat elkezdtem lehúzni, amibe készségesen segédkeztem neki.
Visszahanyatlottam az ágyra. Rob nem hajolt vissza felém újra. Csak nézte meztelen felsőtestemet és elöntött a pír, ahogy utána rám nézett. A szemei a vágytól égtek, szinte sütötték a tekintetemet.

Szép lassan felém hajolt és lezárt szemekkel érzékein végigcsókolgatta a testem mindenegyes milliméterét. Sóhajaim és pihegéseim egyre szaporább volt. Elérve a csípőmhöz, megfogta a nadrágom széleit és egyetlen mozdulattal már mégis szabadultunk egy újabb ruhadarabtól. Ahogy felfedezte mezítelen lábaimat, azokat is kezdte apró, szikrázó puszikkal behinteni.

Nem sokkal később újra egymás ajkainak estünk.
Rob is már csak egy szál boxerben terpeszkedett felettem. A vastag farmer megszabadulás után,nem csak érzékeltem, hanem láttam is a kívánásának jelét.
Ujjaival a bugyim letolására készült, amikor csengettek.
Beugrott, hogy nem sokkal ezelőtt hívta Tom-ot. Lehet ő jött meg. De akkor miért nem jött be ha nála van a kulcs?
-Nézd meg...ki az. Lehet....Tom....meghozta...ahh... kulcsot.
-Biztos, hogy nem hozta meg a kulcsot.
Hogy lehet ilyen biztos benne?
-De lehetséges, hogy...
Azzal akartam befejezni,hogy valami baj van de nem hagyta. Ha lehetséges még gyorsabb tempót vett fel a csókunk közben, mint eddig.
Ismét csöngettek.
Rob idegesen tápászkodott fel.
-Ki a franc lehet az?
Így felállva végigsandítottam tökéletes testén,még el nem takarta.
-Maradj itt, ne mozdulj, mindjárt visszajövök.
Ha akarnék, se tudnék elmenni,még tudom,hogy ő egyszer visszajön és folytatjuk, amit abbahagytunk.

Betakaróztam, amíg várakoztam.
-Megházasodok!-szűrődött be kintről a hang.
Felszedtem a ruháimat és felöltöztem. Tudom megígértem Rob-nak, hogy itt fogok várakozni, de max még egyszer levetkőztet.

-Milyen esküvőről is van szó?-kérdeztem mosolyogva amint kiértem hozzájuk.
-Történt egy s más a percekben.-felelte Rob.
-Megházasodom.-jelentette ki ismét csak a srác.
Néztem Rob-ra és ekkor kapcsolt.
-Ti még nem is találkoztatok. Kristen ő Tom, Tom Kristen.
Tehát ő a híres, nevezetes Tom.
-Nagyon örvendek, és gratulálok.
-Úgyyszint. Sokat hallottam már rólad.
Sokat hallott már róla?
Rob felé tekintettem, akinek kipirult arca mutatta, hogy már voltam nem is egyszer téma a körükben.
Visszanéztem Tom-ra.
-Mikor lesz az esküvő?
-Az időpontot még nem tudjuk, de... lennétek a tanúim?Ti rátok gondoltam. Remélem, elvállaljátok.
Tudtam ugyanazt a választ fogjuk adni és így is lett.
-Természetesen.
Tom végigölelt minket örömében.
Rob-ra néztem, aki gyöngéd pillantásával ismét levett a lábamról.

Elgondolkoztam.
Ábrándozásaim egészen a Rob-bal való esküvőnkig repített.
A hintóból kiszállva egy gyönyörű mennyasszonyi ruhába sétálok a templom ajtajáig. Kitárják előttem és elindult a nászinduló. Előrenézek és megpillantom Rob-ot az oltárnál. Mintha egy angyal várna ott egem széttárt szárnyakkal. Elmondtuk szövegeinket és elhangzottak az "igen"-ek is.
-Megcsókolhatja a mennyasszonyt.-jelentette ki a pap a ceremónia végeztével.

Visszakecmeregtem a valóságba és láttam Rob kezét ölelgetem, Tom pedig kíváncsi szemekkel vizslat minket.
-És te mit keresel itt?-tette fel a kérdést Tom felénk.
-Csak tisztázzuk a helyzetet.
Eszembe jutott Rob mondata és feltekintve rá elmosolyodtam.
Ekkor ötlött be Tom fáradozása. Meg se köszöntem neki még.
-Ja, és köszi, a pótkulcsot. Tom,örök hála, amiért kinyitottad az ajtót.
-Milyen pótkulcs?-nézett rám értetlenül.
Megéreztem Rob feszült testtartását. Nem tetszett ez nekem.
-Tudod Tom!A pótkulcs, ami nálad van.-felelte Rob.
-Rob. De hát a pótkulcs mindig nálad van itt a zsebedben.
-Ez igaz Rob?-kérdeztem tőle most már idegesen.
-Igaz.
Ekkor leesett és óriásit koppant. Átvert.
-Én csak...
Kezdte volna a mentegetőzést,de nem volt rá kíváncsi.
-Csalódtam benne Robert Pattinson!-üvöltöttem felé és kifutottam.-Ne merj utánam jönni! SOHA!

Beültem a kocsimba és elhajtottam.