EZT MUSZÁL YIDE IS LEÍRNOM!!!!!!!


!!!!TEGNAP LÁTTAM ÉLŐBE ROBERT PATTINSONT BUDAPESTEN A SZABADÁSG TÉREN AMIKOR FORGATOTT!!!!!!!!!

Beszámolóm:
"Olyan 11 után értünk oda a szüleimmel. Aztán megláttam,hogy egy kisebb lányfalka van az egyik helyen így gondoltam,hogy ott fognak forgatni. Odamentem majd a szüleim elmentek.
Jöttek a Fókusztól és pár embert meginterjúvoltak(köztük engem isXD) és a végén be kellett mondani,hogy „Pettinszon”XD,majd átmentünk a túloldalra ahol forgattak és láttuk,hogy fekete Merci. szerencsém volt mert én max 10-15 perce álltam még csak ott:DD nem fordult hátra se semmi egyenesen csak előrefelé ment be a bérházba.Anyáék visszajöttek és mondták,hogy ez a Merci amelyik elment pont előttök állt és nézték át,hogy nincs e benne bomba.Volt ott egy pasi a Borstól aki Robnak(szerintem)angolul beszólt valamit,nem tudok angolul szóval lehet,hogy csak szólt neki,hogy nézzen oda.
Később jött ki a dublőre és sokan azt hitték,hogy ő Rob és tisztára örültek de amikor látták,hogy csak a dublőre lelombozódtak. Kijött a lakókocsiba és vittek neki banánt meg narancsot egy nagy tálcán,de millió volt rajta.A lakókocsiba volt kb olyan 30-40 percet, addig sminkelték ha minden igaz. Egy pasi pár méterre tőlünk állt Rob cilinderévelJVisszament a bérházba forgatni és a banánt meg a narancsot kihozták.Alig evett belőle valamit.
Nem sokkal később visszament lakókocsiba és asszem ennyit láttam. 4x láttam:))) de ez is annyira király volt:DDD
Dél körül még csak olyan 30 rajongó volt de azután a 2 óra alatt amennyit ott voltam már kb 2x annyian lettek. De még ott voltam nem visítozott senki és elég közel engedtek hozzá minket(pár méter) csak kevés volt az a szakasz amíg bement:SS Ja és amúgy voltak külföldi paparazzik is ha jól vettem ki a pasi szavaiból ahogy beszélt románul vagy lengyelül beszélt.
Én olyan fél 2 körül jöttem el."
Ja és a kocsiból olyan vicces volt csak a combját lehetett kivenni a sötétített ablakonXD








vannak vidik is de nem én csináltam őket!!

http://www.youtube.com/watch?v=zvhR-089-4Y&feature=player_embedded

http://www.youtube.com/watch?v=HdE6vKyVzsk&feature=player_embedded

http://www.youtube.com/watch?v=1VGguGbFZ0Q&feature=player_embedded

HA A SZERELEM FELÉLED....

Szijasztok!
Megírtam ma a Kristen fejezetet is hozzá és be is gépeltem!:))
remélem tetszeni fog nektek:DD
Ja és tudom hogy mindig Rob szemszögét rakom előre de most változtatta egy kicsit:)
Puszi<33







Kristen szemszöge



Ott álltam az ajtó félfának támaszkodva,és csak néztem ahogy szuszog,ahogy teste köré tekeredett a paplan .Talpától a feje búbjáig végigkísértem a szememmel a testét.
A haja kuszán össze-visszaállt még jobban mint napközben,a szeme ahogy le volt hunyva,legszívesebben odafutottam volna hozzá,hogy puszikat nyomhassak rá.
Az orrát nem is figyeltem még,hogy ilyen kis pisze.
A szája kis résnyire volt nyitva és édesen szuszogott.
Vajon álmodik valamit?És ha igen mit?
A személyisége-már annyira megismertem ez alatt a pár találkozás alatt-egyszerűen lenyűgöző.Nincsen még egy ilyen ember a földkerekségen.Egyedi mind a külseje,mind a belsője.
Amikor Stephenie buliján átölelt,hogy megnyugtasson.annyira jó érzést még egész életemben nem éreztem,és amikor utána megcsókoltam az maga volt a mennyország.
A szereplőválogatáson felfigyeltem már rá,hogy mennyire helyes és igen,Cathrine jól mondta,én is éreztem azt a kémiát,azt a köteléket,azt a mágnest ami felé vonzott.
Ennyire különleges emberrel még életem során nem találkoztam.Nem csoda,hogy beleszerettem.
Leblokkoltam.Csak álltam és tátott szájjal néztem Robot,de most már nem pásztáztam a testét,mert lemeredtem az előbb gondolt mondatra.
"NEM CSODA,HOGY BELESZERETTEM"-gondoltam újra.
Nem lehet,hogy ennyi idő alatt beszeretni egy emberbe akit alig ismersz.Jó,persze lógtunk együtt párszor és ismerem is már,de nem teljesen,akkor viszont,hogy állíthatom hogy beleszerettem?
A kezdeti sokkhatás után újra Robot néztem.
Az elnyíló ajkait,amit legszívesebben újra addig csókolnék amíg csak bírjuk szusszal.
A testét,amihez odabújnék újra, és ő csak szorosan ölelne,amivel éreztetné,hogy szeret.
Semmi más se kérnék tőle.

A lábaim akaratlanul is elindultak az ágy felé..
Pont int az előbb a szoba felé.
Letérdeltem az ágy elé, félve felemeltem a kezem és arcára tettem.
Egy kicsit megmozdult,így gyorsan visszarántottam,de nem bírtam ki,hogy még egyszer meg ne érintsem.
Újra felemeltem a jobb kezemet és elkezdtem az arcát simogatni először az ujjaimmal, majd a tenyeremmel.
Elmosolyodott álmába, én meg azért mert mosoly és érinthetem őt.
A szemet vonzották az ajkai.
Egyre közelebb hajoltam hozzá és egy gyengéd csókot nyomtam az elnyíló ajkaira pár másodpercig.
Majd visszaálltam a csók előtti pozícióba. Most már tudtam.
Beleszerettem.
Annyira édes az ő csókja mint eddig senki másé.
A ma tisztázott csókos dolog miatt is azért voltam elpirulva mert tudat alatt már szerelmes voltam belé,és szégyelltem,hogy nem tudtam visszafogni az érzéseimet.Rávetettem magam mint egy hiéna az áldozatára.
Senkinek az ajkai nem vonzottak még ennyire,hogy ne tudtam volna ellenállni.
Most meg itt állok vagyis térdelek egy srác előtt aki tudtommal csak barátként kedvel.
Erőt kell vennem magamon bármennyire is fog fájni és bármennyire is leszek zavarban,be kell neki vallanom az érzelmeimet.

Pár pillanatig még ott térdeltem előtte és simogattam,majd egy gyengéd csókot nyomtam az ajkaira.
Felálltam és megfordulva anyám ott állt az ajtóba kikerekedett szemekkel.
Hogy mi a faszért nem zártam be az ajtót??Mióta állhat már itt??
A kikerekedett szemből hirtelen egy széles mosoly lett. Kimentem és becsaptam az ajtót.
-Tudtam,hogy együtt lesztek.Annyira tudtam.-mondta miközben megölelt.
-De anya mi nem vagyunk együtt.-szomorodtam el.
-Te kedveled,nem?
Erre mit mondjak?Azt nem mondhatom el,hogy szeretem.
-Igen,kedvelem.
-Akkor minden rendben lesz.-simogatta meg a hátamat és elment.

Visszatántorogtam a szobámba,de hajnalig csak forgolódtam.Nem tudtam aludni egy hunyásnyit se.
Akkor ha már nem tudok aludni ,legalább meglepem a családot egy reggelivel.

Szép lassan lementem a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
Csak kellett volna aludnom egy kicsit most kezdett kijönni rajtam a fáradtság.Dörzsölgetve a szemem mentem a konyhába ,nem kapcsoltam fel a villanyt egyből a hűtőhöz mentem mert a reggeli készítés előtt muszály volt innom egy pohár vizet,teljesen ki volt száradva a torkom.
Megfordultam és a hűtő fénye megvilágította Robnak az alakját,aki a hűtővel szembe ült.
Akkorát ugrottam,hogy a víz majdnem kiesett a kezemből.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem tőle,miközben a kezemet a szívemre kaptam,hogy ki ne ugorjon.De azt én se tudtam, hogy amiatt emrt megijedtem vagy mert megláttam őt.
-Ne haragudj,csak nem tudtam tovább aludni és megszomjaztam.-mutatott az előtte lévő pohárra.-Remélem nem baj?
-Dehogyis baj.Érezd magad otthon.
-Köszönöm.-félmosollyal lehajtotta a fejét.
Erről a félmosolyról eszembe jutott az éjszakai tettem.Most valljam be neki,hogy szeretem őt?Nem túl korai?
Jaj Kristen,valld be,hogy egyszerűen inába szállt a bátorságod.Nem érzed magad jó hozzá.Lehet Mike is ezért csalt meg,mert nem voltam neki elég jó,elég magabiztos.
Visszaemlékezve nagyon fájt akkoriban a dolog.
-Min gondolkozol?-kérdezte Rob,ami visszazökkentett a valóságba.
-Mi?
-Nagyon elgondolkoztál.Csak néztél magas elé,mint aki nincs is itt.
-Csak a volt barátom.-és lehajtottam a fejemet.
-El akarod mondani?
Most komolyan!Akibe szerelmes vagyok most annak meséljek a volt szerelmemről?
-Nekem nyugodtan elmondhatod,de tényleg,én kinek adhatnám tovább?
Azt hiszi azért nem mondom el neki mert nem bízom meg benne?Ha nem bíznék benne,akkor hogy szerthetném?
-Bízom benned.-osztottam meg vele.
-Köszönöm.
Kicsit hezitáltam,de aztán belekezdtem.
-A legelső és eddig egyetlen barátomat Mikenak hívták.Nem tudom,hogy hallottál-e róla, a teljes neve Michael Angarano.Mindegy nem is ez a lényeg.
3 évig jártunk együtt.Nagyon jól megvoltunk,sose bántottuk egymást lelkileg,csaltuk meg,legalábbis az én részemről.-sóhajtottam egy nagyot és folytattam.
-Az egyik legjobb barátnőmet Johann-nak hívták.Egész kiskorom óta ismertem,majd' 10 éve.
Visszagondoltam a történtekre és meséltem tovább.
-Egyszer Johann-nal meg volt beszélve az egyik délelőtt,hogy elmegyek hozzájuk mert mondta,hogy szívesen ellátogatna a filmforgatásra amit éppen csinálok.
9 körül odaértem hozzá,csengettem de senki se nyitott ajtót.Beléptem a házukba,mert eddig soha nem csinált velem ilyet,mindig szólt előtte ha nem jó.
De olyan már többször volt,hogy elfelejtette de mindig otthon találtam.Elindultam felfelé a lépcsőn mert hallottam,hogy vihorászik valakivel,majd csönd lett.
Benyitottam az ajtaján és ott csókolózott Mikekkal.-lehunytam a szemeimet,ahogy ez újra végigfutott az agyamon.
-Először nem akartam hinni a szemeimnek,de miután még mindig nem vettek észre így folytatták a dolgot.Kifutottam a szobából,miközben megállás nélkül zokogtam.A bejárati ajtó előtt értek utánam,és bevallották,hogy ők szerelmesek egymásba már több hónapja csak nem tudták,hogy mondják el nekem.Mondtam nekik hogy akkor már nem kell és sírva kifutottam az ajtón.-fejeztem be a mesélést.
Akaratlanul is egy könnycsepp végigfutott az arcomon az újra átélt események miatt.

Pár pillanat múlva egy gyengéd érintést éreztem a hátamon és Rob megölelt.
Most,hogy tudtam,szerelmes vagyok belé,ez az ölelés leírhatatlan volt.Az a férfi ölel akit szeretek.
A háta mögött én is átöleltem a karommal,mélyen belebújtam az ölelésébe, és mellkasára hajtottam a fejemet.
Élveztem és teljesen átadtam magam a pillanatnak.
-Tudom milyen érzés az ha megcsalnak.Velem is előfordult.Vagyis nem tudom,hogy az megcsalásnak számít-e.-mosolyodott el-Rajtakaptam az akkori barátnőmet egy másik lánnyal,majd elmagyarázta,hogy rájött,hogy a nőkhöz vonzódik.Nem tudtam rá haragudni,hisz ezt nem ő válaszotta az életbe.Jó viszonyban váltunk el és még mindig együtt vannak a lánnyal.Ritkán szoktunk beszélgetni.-mosolyodott el.
-Igen,ezt tényleg nem az ember választja meg,hogy kibe lesz szerelmes.-sóhajtottam.
Most kellene bevallanom,hogy én is őt szeretem?
Öleltük egymást percekig.Ezalatt az idő alatt erőt gyűjtöttem magamban,hogy bevallom neki.Szólásra nyitottam a számat,de ebben a pillanatban Rob kibújt az ölelésemből és visszaült a székre ahol ezelőtt is ült.
Ezt elcsesztem.Ezt nagyon elcsesztem,túl sokáig gondolkoztál.
-És te miért vagy fent ilyen korán?-kérdezte.
-Én se tudtam aludni,és gondolkoztam csinálok reggelit a többieknek mire felkelnek.
-Segíthetek?-izgatottság hallatszott ki a hangjából.
-Hát ha akarsz...jó segíts.-én is mosolyogtam ezen.
Megittam a pohár vizet és előhúztam a reggelihez való dolgokat.
Rob vállalta a pirítóst,mivel kijelentette ő neki mindig leég a tükörtojás.Így nekem maradt a tojássütés.
Majd amikor kész lett a reggeli együtt megterítettünk,aztán kimentünk a kertbe virágot csórni anya kertjéből.
Csal meg ne tudja mert élve megnyúz,imádja a kertjét.
Mindent elrendeztünk az asztalon,és mintha meg lett volna beszélve,pont ahogy végeztünk megjelent Taylor és anya.Cameron úgy látszik a barátnőjénél aludt,apu meg még mindig dolgozott.
-Finom illatok.-jelentette ki anya,és a levegőbe szimatolt.
-Együtt csináltuk.-felnéztem Robra,aki visszamosolygott rám.
-Igen,együtt.-jelentette ki ő is.


Leültünk és reggelizés közben úgy éreztem Robot befogadta a család.
Úgy viselkedtek vele mintha már ezer éve ismernék.





Rob szemszöge



Álmodtam.
Álmomban egy kéz gyengéden simogatta az arcomat.Először megrándultam,mert hideg volt,de a kéz tulajdonosában felfedezni véltem édesanyámat,majd az arc átváltott Kristen arcára.
Nagyon gyengéden,szeretett teljesen érintette az arcom.Mosolygott rám az álomban.Olyan volt mint egy angyal.Visszamosolygott rá.
Ezután pár kép kiesett és majd csak arra eszméltem fel,hogy lehellet finoman hozzáérinti az ajkait az enyémhez.
Ugyanolyan édesek voltak az ajkai mint a buli estéjén,csak ez mégis másabb volt.Több érzelem volt benne.
Majd Kristen elhúzódott,de továbbra is simogatott és csak néztük egymást.A szemei mindent elárultak,nem is kellett beszélnie.
Ismét gyengéden megcsókolt,de azután már nem éreztem se a kezeit az arcomon,se az ajkait az enyémen.Álmomba kinyitottam a szemeimet és Kristen egyre távolodott tőlem.
A kezeim nyúltak utána,hogy jöjjön vissza,de az angyali mosollyal egyre csak távolodott,majd végül eltűnt.
Felriadtam,de nem tudtam,hogy mit álmodtam,és hogy miért riadtam fel.Ránéztem az órára,3:30.
Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába.
Kiszolgáltam magam egy pohár vízzel.A Hold felé fordultam és gondolkoztam,hogy mi lehetett az az álmom ami miatt felébredtem.Nagyon erőltettem az agyamat,de mégse sikerült megfejtenem.
Papucs csoszogásra lettem figyelmes.
A szemem már hozzá szokott a sötéthez,így láttam,hogy Kristen lépett be a konyhába.Elég álmos fejet vágott,de ő se kapcsolta fel a villanyt.Biztos azért mert zavarná a fény a szemét.
Odacsöszögött a hűtőhöz,és elő akarta venni a narancslevet,de meggondolta magát és visszarakta,majd elővette a vizet.
Megfordult és ugrott egy nagyot.Elkezdtem mosolyogni.Úgy látszik eddig nem vett észre.
-Hát te meg mit keresel itt?-lehunyta a szemét és akezeit a szívére rakta.
Szegényt akkor tényleg nagyon megijeszthettem.
-Ne haragudj,csak nem tudtam tovább aludni és megszomjaztam.-mutattam a pohárra.-Remélem nem baj.
-Dehogyis.Érezd magad otthon-ez jólesett.
-Köszönöm.
Kristen állt a hűtő fényébe és engem nézett,majd kifelé a Holdra.
Nézett maga elé mintha nem is lenne itt.
-Kristen?-kérdeztem,de semmi reakció nem volt.
Majd a szemein már nem volt az a fátyol ami eddig.
-Min gondolkozol?-kérdeztem tőle az arcát fürkészve.
-Mi?-kérdezett zavartam.
-Nagyon elgondolkoztál.Csak néztél magad elé,mint aki nincs is itt.
Szomorú lett az arca.Lehet nem kellett volna megkérdeznem.
-Csak a volt barátomon.-szomorúan lehajtotta a fejét.
-El akarod mondani?
Lehet könnyebb lenne neki,ha kifejezni,hogy most mit érez,lehet akkor nem lenne ilyen szomorú.
-Nekem nyugodtan elmondhatod,de tényleg,én kinek adhatnám tovább?
Tényleg nem tudnám senkinek se tovább adni.meg amúgy se tenném.Nem vagyok én olyan.Bárki aki eddig rám bízta a titkát soha nem hallotta vissza,így megbíztak az emberek bennem.
-Bízom benned.-jelentette ki.
-Köszönöm.-éreztem ezt komolyan is gondolta.A hanglejtéséből érződött.
Kicsit hezitált.Látszott mennyire nehéz ez neki.

-A legelső és eddig egyetlen barátomat Mikenak hívták.Nem tudom,hogy hallottál-e róla, a teljes neve Michael Angarano.-valahol hallottam már,úgy emlékszem ő is színész.
-Mindegy nem is ez a lényeg.3 évig jártunk együtt.Nagyon jól megvoltunk,sose bántottuk egymást lelkileg,csaltuk meg,legalábbis az én részemről.-sóhajtott.Tehát most jön a nehezebb része a történetnek.
-Az egyik legjobb barátnőmet Johann-nak hívták.Egész iskorom óta ismertem,majd' 10 éve.Egyszer Johann-nal meg volt beszélve az egyik délelőtt,hogy elmegyek hozzájuk mert mondta,hogy szívesen ellátogatna a filmforgatásra amit éppen csinálok.9 körül odaértem hozzá,csengettem de senki se nyitott ajtót.Beléptem a házukba,mert eddig soha nem csinált velem ilyet,mindig szólt előtte ha nem jó.De olyan már többször volt,hogy elfelejtette de mindig otthon találtam.Elindultam felfelé a lépcsőn mert hallottam,hogy vihorászik valakivel,majd csönd lett.-mélyet sóhajtott.
-Benyitottam az ajtón és ott csókolóztak Mikekkal.
Most már értettem miért volt neki erről nehéz beszélnie.
Láttam ahogy könnyek gyűltek a szemében,de lehunyta a szemeit,lehet azért,hogy ne vegyem észre.
-Először nem akartam hinni a szemeimnek,-folytatta-de miután még mindig nem vettek észre így folytatták a dolgot.Kifutottam a szobából,miközben megállás nélkül zokogtam.A bejárati ajtó előtt értek utánam,és bevallották,hogy ők szerelmesek egymásba már több hónapja csak nem tudták,hogy mondják el nekem.Mondtam nekik hogy akkor már nem kell és sírva kifutottam az ajtón.
Nagyon sajnáltam,hogy ez történt vele,majd láttam ahogy a szeméből kicsordul egy csepp könny.
Odamentem hozzá és amennyire csak tudtam annyira gyengéden öleltem.Szorosan átölelve a hátamat hozzám bújt.
Eszembe jutotta volt barátnőm.Talán ha megosztom vele jobban érzi magát.
-Tudom milyen érzés az ha megcsalnak.Velem is előfordult.Vagyis nem tudom,hogy az megcsalásnak számít-e.-mosolyodott el-Rajtakaptam az akkori barátnőmet egy másik lánnyal,majd elmagyarázta,hogy rájött,hogy a nőkhöz vonzódik.Nem tudtam rá haragudni,hisz ezt nem ő válaszotta az életbe.Jó viszonyban váltunk el és még mindig együtt vannak a lánnyal.Ritkán szoktunk beszélgetni.-mosolyodtam el.
Nem tudom,hogy ez hasonlítható-e hozzá amit Kristen mondott.Félig legalábbis megegyezett mert megcsalt.
Remélem,hogy ezt megosztottam vele így könnyebb lesz.
-Igen,ezt tényleg nem az ember választja meg,hogy kibe lesz szerelmes.-jelentette ki egy szomorú sóhaj kíséretében.

Öleltem pár percig majd enyhült a hátamon a szorítása,és már nem is vette olyan gyorsan a levegőt,így kibújtam az öleléséből és visszaültem.
-És te miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem.
-Én se tudtam aludni,és gondolkoztam csinálok reggelit a többieknek mire felkelnek.
Mennyire aranyos,gondol a többiekre.Látszik fontos neki a családja.
-Segíthetek?-kérdeztem.
-Hát ha akarsz...jó segíts.
Benyitott a hűtőbe és elővette a hozzávalókat.
-Miket is készítünk?-kérdeztem.
-Csak egyszerű reggelit.Egy kis pirítóst és tojást.-mosolyodott el.-Te szereted?
-Persze.Mindkettőt.Én vállakim a pirítóst,oké?Mert a tojás nekem mindig odaragad.-feleltem.
-Jó,akkor én csinálom a tojást.Milyet kérsz?Rántotta,tükörtojás vagy...
-Tükörtojás,az tökéletes lesz.Köszönöm.-mosolyodtam el.

Kész lett a reggeli,elővettük a poharakat,tányérokat,villát és a szalvétát.Megterítettünk.
-Valami hiányzik.-jelentette ki Kristen gondolkozva.
-Meg van,gyere.-kihúzott az ajtón a kertbe,de előtte megragadott egy ollót.
-Anyám meg fog ezért ölni.-nevetett és levágott pár virágot.
Visszamentünk,előkerestem egy vázát és beleraktuk majd az asztalra.
-Így már tökéletes.-jelentette ki Kristen.
Megjelent Jules és Taylor az ajtóba.Le voltak döbbenve.
-Finom illatok.-felelte Jules.
-Együtt csináltuk.-mondta Kristen,fenézett rám és mosolygott.
-Igen,együtt.-jelentettem ki.

Reggeliztünk és Kristen családja között úgy éreztem magam mintha ez lenne a második otthonom.

Na szijasztok!
Tudjátok tegnap kezdtem el írni a fejezetet de megszállt az ihlet ha lehet így kifejezni magam(XD), így ma este vagy holnap reggel már fent lesz a 6.fejezet:))
szerintem elég jól sikerült,pedig én maximalista vagyok általábaXD na jó ez már nagyképűen hangzik.Na szóval remélem tetszeni fog majd nektek:
Puszi<3

Szijasztok!
Ma kezdem írni az új fejezetet.
De nem is ezért írok,hanem azért,mert nem tudom hányan olvassátok amit írok(mondjuk szerintem nem sokanXD) de nem is ez a lényeg hanem ,hogy van aki olvassa és ez a lényeg ennek örülök.
Na szóval azon gondolkoztam tegnap,hogy max 20 fejezetesre csinálom majd ezt a blogot. Most írom majd a 6.at és nyáron szeretném befejezni.Azután elkezdek majd valami mást,úgy gondoltam vmi Edward-Bella ficet csak még nincs meg a téma.Igaz még a Robstenesnek is eléggé az elején járok.
Na mind1 ezt csak gondoltam hogy tudatom akik olvassák a blogomat.
Még1x köszi aki olvassa:DDD<333 Puszi mindenkinek!!

PRÓBA

SZIASZTOK!!
MEGHOZTAM AZ ÚJ FEJEZETET,REMÉLEM TETSZENI FOG AKIK OLVASSÁK!:)
KÉTSZER OLYAN HOSSZÚ LETT MINT AZ EDDIG FEJEZETEK.VÉLEMÉNY KÉRHETNÉK? AKÁR JÓ AKÁR ROSSZ:DD
képeket rakok ide is majd ki csak most szarakodik eléggé a blog meg a netem se vmi lassú,majd holnap lesznek képek is










Rob szemszöge



A buliról hazafelé,eszembe jutott,hogy holnap reggel 9re a fodrásznál kell lennem.
Útközben a lámpák fénye alatt megláttam egy csókolózó párt,és a Kristennel ma történt csókon kezdett forogni az agyam.
Vajon ha józan lett volna,akkor is így reagált volna.
Kétlem. Biztosan csak az ital váltotta ki belőle.
És belőlem mi váltotta ki,hogy megöleljem?
Azt éreztem,hogy védelmeznem kell,megnyugatatni őt,annyira rossz érzés lett rajtam urrá amikor úgy láttam.
Elhaladtam a csókolózó pár mellett,annyira boldognak,felszabadultnak tűntek.
És belőlem mi váltotta ki,hogy én is visszacsókoljak?
Nem foghatom a magam részéről is a piára. De még mindig nem tudtam mi vitt rá.

Másnap felkeltem és már késésbe voltam.Épphogy beestem az időpontra.
A fodrászszalon ki volt nekünk bérelve egész napra.
Beléptem a helyiségbe és már kapott is a kezem után az egyik fodrász.
-Gyere,ülj le ide!Én leszek ma a fordászod.-vigyorgott.-Suzanne Guttenberg vagyok.
-Szia,én meg...
-Ne mondj semmit.-vágott közbe ismét egy vigyorral.
Felnyúlt az egyik polcra és lekapott egy könyvet,majd elkezdte lapozgatni.
-Te vagy Robert Pattinson.-meglepődtem,hogy ezt honnan tudhatja.
Felémfordította a kis könyvet,és benne volt a fényképem ami alá oda volt írva a nevem.
-Igen.-és mosollyal válaszoltam.
Láttam elkezdi olvasgatni az alatta lévő szöveget.
-Tehát,akkor...-elkezdte olvasni.-Neked lesz egy festés és hajhosszabbítás.-bólogattam.
Elment összeszedni a dolgokat,hogy a végeredmény olyan legyen ahogy az meg lett álmodva.
-Szia Rob.Jól szórakoztál az este?-oldalra pillantottam és Kellan pattant le a mellettem lévő székbe.De megint csak olyan kaján vigyor ült az arcán.
Szólásra nyitottam a számat,de visszajött Suzanne.
Szembefordított a tükörrel,és letakarta.
-Legyen meglepetés.-felelte.Végülis nekem ugyan mindegy,hogy milyen lesz hisz ilyet akartak,én úgy se tudok mit kezdeni ellene.
Felrakta tincsenként a póthajat,unalmamba már nem tudtam mit csinálni,hisz több óráig tartott.
Amikor végzett elővette a színskálát,és már keverte is ki nekem a bronzvöröset.
-Kész lennék.-és ami eddig takarta a tükröt,lekapta róla.Kikerekedett szemekkel néztem a tükörbe.A végeredmény valami förtelem lett.
-Na milyen?-kérdezte Suzanne.Nem akartam megbántani,hogy iszonyat szar lett,mert nem ő tehet róla,neki csak elő lett írva,hogy mit kell elvégeznie rajtam.
-Igazán...jó.-feleltem.
Felálltam és elköszöntem tőle.
Peter lépett elém és csak nézett.
-Már ne haragudj,de úgy nézel ki ezzel a hajjal,mint egy ősember.-megpróbált visszafojtani egy nevestést,de nem sokáig bírta.Valahogy megértettem,mert tényleg úgy néztem ki ahogy az előbb jellemzett.Pont mint egy őslakó.Nem tudtam emiatt rá haragudni.
-Tudom,nekem se tetszik.-beletúrva a hajamba vágtam egy grimaszt,majd belenéztem a tükörbe.

Kifelé menet elgondolkoztam,majd már csak azt éreztem,hogy beleütközök valakibe.
-Ne haragudjon...Kristen?-alig ismertem rá.Nagyon jól állt neki az új haj,nem úgy mint nekem.-Szia.Nagyon jó lett a hajad.-mondtam neki,miközbe rám emelte az arcát,ami elvörösödött.
Erre ő egy halk "sziá-t" mondott.
-Valami baj van?-kérdeztem tőle meglepődve.
Nem tudtam,hogy mi baja lehet.
-Semmi.-suttogta és míg mindig a földet nézte pirulva.
-Látom,hogy van valami.Ha velem van valami baj mondd meg.
-Csak...-elkezdte a mondatot,majd a bal lábát jobbra-balra kezdte mozgatni,miközbe még mindig a talajt fixírozta.-Szeretnék bocsánatot kérni.-fejezte be végül.
-Bocsánatot kérni?-kérdeztem vissza.-Mégis miért?
-A tegnap történtekért.-nyögte ki Kristen.Rám emelte a tekintetét.-A csókért.-belenézett a szemembe ahogy ezt mondta,majd ismét a földet.Most meg én nem tudtam mit mondani.Miért nem ugrott be egyből,hogy erre gondolt?Ájj hülye Rob!Most mit gondolhat rólad?Biztos csak azt,hogy kihasználtad és nem is volt fontos.Fontos lett volna? Ettől a mondattól még én magam is megijedtem.
-Ööö...Kristen.Ne haragudj,hogy visszacsókoltam.-most már én is vörös voltam,ahogy magyarázkodtam.
-Tudom,hogy csak véletlen volt.
-Nem haragszol?-rám nézett félve.
-Dehogy haragszom.Fátylat a múltra.-én is ugyanolyan hibás voltam mint ő.Hogy is haragudhatnék rá.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor ebben az esetben,téged is meghívlak hozzánk.-csak néztem,nem értettem.Kristen kapcsolt.
-Na szóval....tehát,Ashley és Jackson átjön hozzám próbálni a filmre.És most,hogy ezt tisztáztuk-megint elpirult és én meg mosolyogtam most már- te is jöhetnél.
-Hogy ne szeretnék?!-kérdeztem vissza.
-Akkor várj meg itt.Mindjárt elmondom a címet,csak előtte...khm... elmennék a mosdóba.-egymás után szedte a lábait.
-Aztán nehogy megint utánnad keljen mennem a wc-be.-kiáltottam utána.Menet közbe szégyenkezve hátrafordult felém és biccentett,majd szinte már kocogva ment.Magamba mosolyogtam.


Kristenék lakása előtt álltam.Kopogtattam,majd kis idő múlva nyílt az ajtó, és egy fekete,rövid hajú,középkorú asszony állt ott.
A nő arckifejezése elég furcsa volt,mintha fulldoklott volna épp,és a szája tátva volt.Nem szólalt meg,de sejtettem ő lehet Kristen mamája,mert külsőre nagyon hasonlítottak.
-Jó estét.-feleltem.
-Jaj,istenem Robert Pattinson!-elkezdte kiáltani,de még mindig olyan arca volt,mintha nem hitt volna a szemének.Nem érthettem,mi válthatta ki ezt belőle,amikor még sose látott.De a nevem honnan tudja?Vetődött fel bennem a kérdés.Mondjuk azért hízelgett egy kicsit,hogy tudta a nevem nem kétséges.
-Igen.-feleltem neki mosolyogva.
Erre Kristen kezdett lefelé szaladni a lépcsőn.
-Anya...beengednéd már végre?-kérdezte félmosollyal a szemeibe közbe anyját nézte hátulról.Látta volna előlről,akkor nem csak félmosolya lett volna hanem egész.
-Anya,hallod?-ismételte meg újra a kérdést.
-Hm..igen,gyere csak be.-elállt az ajtóból,és én végre bejutottam.-Ne haragudj,én Kristen anyukája vagyok,Jules.
-Jó anyu,köszönjük a közreműködésedet,de most szeretnénk próbálni,ha megbocsájtassz....Szia Rob,gyere.-és mutatott a lépcső felé.Elindultam felfelé a lépcsőn,de még utoljára visszanéztem és Jules még mindig engem nézett csillogó szemekkel.

Az emeleten két oldalra indult a folyosó,aminek minkét oldalán sok-sok ajtó volt.Jobbra vettük az irányt,és a legelső szobába beléptünk.Ahogy szétnéztem,csak akkor jöttem rá,hogy ez az ő hálószobája.
Az egyik sarokba ott állt az ágya,vele szembe a tv, a következő sarokba a laptopja bújt meg az íróasztalán.Továbbfordultam és megláttam ami nekem leginkább tetszett az egész szobában.Ott állt az állványon egy gitár,és felette felfüggesztett polc telis tele cd-kel.
Majd visszatért a szemem a gitárra.
-Te is gitározol?-tette fel a kérdést.
-Hát igazából elég régóta játszom,de nem annyira vagyok jó benne.
Kristen odaszaladt a gitárhoz,felkapta és átnyújtotta nekem.
-Na hagy halljam.-kíváncsiság rejtőzött a szemébe,még nekem hirtelen félelem.
-Létszi,játssz valamit,annyira kíváncsi vagyok.-felelte és még mindig nyújtotta nekem a hangszerét.
-Jól van,rendben.-elvettem tőle a gitárt.
Leültünk a parkettára leterített szőnyegre.Kezembe vettem a gitárt,majd kis hezitálás után és Kristen nógatása után elkezdtem játszani.
Egy saját szerzeményemet adtam elő,amit még pár éve az első barátnőmnek írtam.


Pár percig,ameddig játszottam nem néztem fel Kristenre.
A húrok elhalkultak és felnéztem Kristenre.
-Ez...ez...gyönyörű volt!!De tényleg!!Hogy mondhattad,azt,hogy alig tudsz gitározni,amikor már profi vagy benne!
-De én nem vagyok profi benne.Nem érzem magam annak.
-Az mindegy,hogy te,hogy érzed,de én mint kívülálló látom.Átérezve tudsz gitározni ahogy csak a profik tudnak.
-Akkor mutasd meg te,hogy tudsz.-jelentettem ki egy félmosoly keretében,és a kezébe raktam a hangszert.
-Én...én tényleg nem tudok.Vagyis tudok,csak nem úgy mint te.Meg se közelítem.
-Biztos nem vagy egyáltalán rossz.Amúgyis,ha te rávettél engem,neked is muszály játszanod.Semmi kifogás.-feleltem,miközbe szólásra nyitotta a száját.
Bólintott beleegyezően,majdkényelmesen elhelyezkedve a kezébe a pengetővel.Nagyot sóhajtott és elkezdett dallamokat hallatni.
Miért ellenkezett,hisz nagyon tehetséges.
Figyeltem őt,miközbe pengette a húrokat.Szemét lehunyva koncentrált,de mégis elengedve magát,lágy dallamokkal vegyülve.

Befejezve felnyitotta szemeit,és egyenest rám nézett.
-Miért mondtad,hogy én vagyok tehetségesebb? Annyira nyugtató amikor játszol.
-De akkor is te vagy tehetségesebb.-mondta hirtelen Kristen.
-Nem is,hanem te.-vágtam vissza mint valami 5 éves.
-Jó akkor legyen döntetlen.-vállat vontam.
Hirtelen belémötlött.
-Hol van Jackson és Ashley?Ók mikor jönnek?-kérdeztem.
-Pont mielőtt jöttél azelőtt hívtak,hogy nekik csak nem jó a ma.
-Akkor kettesben fogunk próbálni.-jelentettem ki inkább magamnak.Most jól látom,hogy ettől az ártatlan mondattól elpirult?Ez nagyon édes.Elvigyorodtam amikor ő a szőnyeget nézte.
-Kezdjük.-pattantam fel.Kristen rámnézett,majd ő is felállt.Elpróbálgattuk s párbeszédeket,megbeszéltük,hogy lehetne jobb egyes jelenet.

Egyszer csak beront egy srác a szobába.
-Hey,Kris,nincs egy kis pénzed...-észrevett engem,hogy ott ülök az ágyon.
-Hugi!Már azt hittem,hogy a csajok jönnek be.-elkezdett hangosan röhögni a gyerek.Kristen küldött felé egy rosszalló pillantást.Erről a pillanatról a tesóm,Victoria jutott az eszembe,amikor mindig szívattuk egymás fejét.
-Rob,bemutatom az öcsémet,Taylort.-felelte.
-Rob...ő az a Rob?-mi van?Már ő is hallott rólam?Kristen beszélt rólam mindenkinek?Meglepődtem ismét csak,és Kris felé fordultam akinek a szemében az ölési vágy izzott a szemeiben bátyja iránt.
-Miért jöttél Taylor?Minek kell a pénz már megint?-kérdezte Kristen,még mindig Taylort figyelve.
-Óhh,tényleg-Taylor felé néztem akinek elcsíptem a pillantását ahogy végigmért engem.-azért jöttem,mert valamire kellene pénz.
-Mégis mire?-felhúzta a szemöldökét Kriten,és a kérdőn tekintett rá.
-Tudod mire kell.-a bátyja kezdett zavarba jönni,de nem értettem a miértjét.
-Ja,hogy ÓVSZERRE!!-felüvöltött Kristen.Én meg elkezdtem röhögni.
-Most,hogy már tudja az egész utca,adsz végre pénzt?-egybe elhadarta zavarába.Kristen előkotort egy kis pénzt és átadta Taylornak.
Indult kifelé,de még az ajtóba megtorpant és visszafordult.
-Nektek is hozzak óvszert?-ördögi vigyor ült az arcán.
Kristen felkapta a párnát,és hozzádobta,de már csak a hirtelen becsapódott ajtót találta el.
-Ne...ne haragudj.Taylor nagyon hülye tud lenni.-elkezdtem még jobban röhögni mint eddig..
-Semmi baj.-megpróbáltam visszafogni magam,mert lehet ez Kristennek nem esik jól.
Ismét kopogtattak.
-Takarodj innen!!!-ordította teli tüdőből.
Benyitottak,de a várt személy helyett Jules jött be.
-Hogy beszélhetsz így velem?-felháborodás látszódott Jules szemeiben.
-Bocsánat anyu,csak azt hittem ez az agyhalott Taylor jött vissza még több pénzért.
-Megint pénzt kért tőled?
-Igen már megint...valamire.-hallatszódott,hogy attól feltétlenül,most idegesítette fel testvére,azért nem árulta el.Becsültem ezért.
-Rendben.Azért jöttem,mert kész a vacsora.-felém tekint megint ámulva.
-Rob...te is velünk tarthatsz ha akrsz.-kérdezte Kris félve.
Mitől fél?Hogy azt mondom,hogy igen vagy azt,hogy nem?Mindig ez a sok kérdés. Jules észrevette a tétovázásomat.
-Már mindegy,hogy mit mond,neki is raktam egy terítéket.-elkezdett vigyorogni rám és Kristenre.
-Akkor maradjak?-oldalra pillantottam Kristenre amikor kérdeztem.
-Felőlem.-csak ennyit mondott.
-Jó,akkor gyertek már fel is tálaltam.-majd kiment az ajtón.
-Nem akarok zavarni,nem maradok ha te nem akarod.-mondtam neki most már teljesen felé fordulva.
-Felőlem tényleg maradhatsz,ahogy mondtam is,csak...
-Csak?-kérdeztem.
-Anyám.
-Mi van vele?
-Ki fog készíteni téged.Mondtam neki,hogy veled fogok dolgozni,erre rád keresett a neten,megvette a filmjeidet.Mondhatni,hogy a...rajongód.-elfintorodott a rajongó szónál.
Nem tudtam,hogy mit mondjak.
-Öööö...hát majd kibírom valahogy.-feleltem neki.
-Csak,hogy te még nem ismered anyámat.-rázta meg a fejét-
-Kibírom.
-Jó rendben.Akkor gyere.

Kezet mostunk és már le is ültünk az asztalhoz.
-Mi hárman leszünk?-kérdezte Kristen amikor beértünk az ebédlőbe.
-Igen Taylor és Cameron barátnőjeikkel vannak,apád pedig elment ügyet intézni.
-Rob,gyere ülj le ide mellém.-ránéztem,és láttam már kihúzta nekem a széket.-Kristen te pedig ide.
Maga mellé ültetett minket,ő pedig az asztalfőnél.Elkezdtünk vacsorázni,pár percig síri csend volt.Óvatosan felpillantottam a velem szembe ülő Kristenre,aki ő is abban a pillanatba nézett rám.
Szemeibe fel lehetett vélni ismét a félelmet.
-Rob,-felém fordult Jules-várod már a forgatást?
Feléfordítottam a fejem.
-Persze,várom már nagyon-nagyon.Kristennel már jól kijövünk és a többieket is ismerem már.Jól fogom érezni magam.A könyvet elolvastam legalábbis még csak az elsőt,de tetszett.Edward szerepének felkészülésében sokat segített.
-Megkérdezhetem,hogy hol laksz?-kérdezte Jules.
Kristen nagyokat sóhajtott,a szemeit forgatta és tovább evett.
-Londonban.A film miatt költöztem ide és most egy apartmant bérlek amíg forgatunk.Utána nem tudom,hogy lesz,lehet visszamegyek Angliába.
-És van barátnőd?.meglepődötten Julesra néztem.
Nem azért mert zavart,hogy megkérdezte hanem váratlanul ért.
-ANYU!-felordított Kris.
-Mi az?-kérdezte Jules,felé fordulva.
-Az,hogy semmi közöd hozzá.Majd ő elmondja,ha akarja.
-Nem zavar a kérdés.-mosolyogtam rájuk.-Nincs barátnőm.-mindketten rám kapták a fejüket,Julesból elégedettség,Kristenből meglepődöttség tükröződött vissza rám.
Majd egymás felé fordultak,és jól láttam?Jules rákacsintott Kristenre egy hatalmas vigyor keretében?Néztem az étkező asztalt és somolyogtam.


Végeztem a vacsorával.Már nagyon későre jár itt az idő hazaindulni.
Lehet vajon ilyenkor taxit fogni még?Gyalog nem mehetek,mert nagyon messze van innen az apartmanom.
-Azt hiszem ideje indulnom.Későre jár már.
-Robert,van nem is egy vendégszobánk.
"Mi van?"-zavaromba nem tudtam hirtelen mit felelni.
-Ne...nem köszönöm.Fogok egy taxit és hazamegyek.
-Ilyenkor itt már aligha járnak taxik hajnali 1 körül.Eléggé a város szélén lakunk.
-Akkor én hazaviszem a Mini Cooperemmel.-felelte váratlanul Kristen.
-Köszönöm.-fejeztem ki hálámat.

Kimentünk Kristennel a kocsijához.
Az utca végén hallottam egy durr-t,majd a kocsi furcsán kezdett mozogni.
-Jaj ne,defektes lett a kocsim!-jelentette ki sóhajtozva,majd a kormányra vágott a kezeivel.

Kiszálltunk,megnéztük,a bal első tropára ment.
-Most vihetem a szerelőhöz!-felelte miközbe rugdosta a kereket.
-Gyere,segítek neked visszatolni.

Megérkeztünk vissza a házhoz.
-Most már tényleg nálunk kell aludnod.
-Láttam,hogy neked nem tetszett a dolog.-félve mondtam ki,mert lehet félreértettem.
-Nem,nem baj,hogy nálunk leszel.
-De...
-De?-kérdezett vissza.
-Igen,ilyenkor szokott az jönni,hogy mondanak valamit.-mosolyogtam.
Sóhajtott egy nagyot pár másodpercig és folytatta.
-Tényleg van valami,de az tényleg nem a te hibád.Veled nincs semmi baj.
-Ha kényelmetlen nyugodtan...Akkor hazamegyek gyalog.
-Miket képzelsz?Mire hazaérsz már indulhatsz is a ruhapróbára.Gyere!-megfogta a kezem és berángatott az ajtón.
-Mi történt?-jött Jules.
-Defektet kaptam.
-Ennek örülök.-szólalt meg Jules nevetve.-Mármint sajnálom.-próbált szomorú arcot vágni,de látszott nem igazán bánja.
-Előkészítem a szobádat,addigra elmehetsz megfürödni.
-Köszönöm szépen.
-Kristen,mutasd meg neki,hogy hol a fürdő.-Kristen mamája utasította a lányát miközbe trappolt felfelé a lépcsőn.Kristen bólintott mutatva az irányt.
Beléptünk.
-Itt minden van amire szükséged lehet.-mutatott a polcokra.
Bólintotam hálám jeléül és Kristen kiment.
Végeztem mindennel,halk kopogtatás zavart meg.
-Gyere!-kiabáltam neki.Az illető aki kopogtatott belépett.Ránéztem és fülig pirulva nézett végigrajtam.Végignéztem én is magamon,és akkor jutott el az agyamig,hogy egy szál vékony törölközőbe van csak a derekam köré tekerve.
-Khm...anyu...anyu mondta,hogy hozzak neked váltásruhát.Tessék.-nyújtotta felém.
-Köszönöm.-átvettem tőle.
-Akkor én megyek is.Jó éjt.-mielőtt válaszolni is tudtam volna,már be is csapta az ajtót maga után.

Felöltöztem,majd amikor kiléptem Jules is pont akkor csapta be a mellettem lévő ajtót.
-Jól áll.-mutatott végig rajtam.
-Nagyon köszönök mindent.
-Szívesen.Bármikor.Ez lesz a szobád.intett afelé az ajtó felé ahonnan kilépett.
-Jó éjt.

Beléptem a szobába.Kellemes,egyszerű szoba volt,pont amilyen az én apartmanom.
Végiggondoltam a ma történteket és már el is nyomott az álom.











Kristen szemszöge



Megérkezett a taxi a házunkhoz.Nikki kisegített mivel a kocsiban lévő meleg hatására ismét kómás állapotba kerültem.
-Várjon meg kérem..-fordult a sofőr felé Nikki.

Megpróbált becsempészni,mint mindig ilyenkor amikor be vagyok rúgva.Kisebb-nagyobb sikerrel.Most kisebbel.
-Kristen!Hát,hogy nézel te ki? Az utcasarkon a prostik ilyenek! Alig takar a ruhád és még be is vagy rúgva?-ordítozott anyám.
-Köszi Nikki,hogy hazahoztad.
-Akkor én mennék is.-Nikki lerakott a nappaliba lévő fotelbe-Sziasztok.-és elment.
-Hogy rúghattál be ennyire?-kérdezte anyám leülve mellém a másik fotelbe.
-Csak buliztam anyu és jól éreztem magam.Nem vagyok alkoholista.-a nyelvem akadozott a szavak kimondása közben.
-Nem is azt mondtam,hogy alkoholista vagy hanem csak nem értem miért kellett ennyit innod.Ha párat iszol akkor is már jól érzed magam,nem kell ennyire berúgnod.-nem akartam neki elmondani,hogy Robbal rúgtam be mert még képes lett volna azt is rám fogni,hogy én itattam le.Ami félig igaz is volt,mivel én vetettem fel az ötletet,de őt se kellett kétszer kérdeznem.
-Még valami anyu?
-Nem,ennyi amit akartam csak.
-Jó,akkor megyek aludni.Jó éjt.-majd fel akartam állni de visszaestem.
-Segítsek felállni?-kérdezte anyu.
-Nem,menni fog egyedül is.-jelentettem ki.
Második nekifutásra sikerült is.A lépcsőből kettőt láttam és a rosszabbikat válaszottam így nekimentem a korlátnak.
-Semmi baj,semmi baj.-mondtam magamnak és a hátam mögött feszülten figyelő anyámnak.
Feltántorogtam és úgy ahogy voltam beestem az ágyba.

Reggel olyan 8 körül keltem,muszály volt menni a fodrászhoz.Indulás előtt lezuhanyoztam,ettem és fejfájás csillapító ami nélkül elviselhetetlenség a másnaposság.
Na és a napszemüveg se elhanyagolható a fény ellen.

Ott voltam a szalon előtt.
Bemenetelemkor körbe se néztem.Átkoztam a mai napot,hogy pont ma kellett idejönni,holott én vagyok a hibás,tudom,nem kellett vola annyit innom.
Beültem a székbe.A fodrász próbált hozzámbeszélni,de egy idő után feladta.Nem akartam bunkó leni vele,csak most éppen így másnaposan,fejzúgással nem vagyok egy jó beszélgetőpartner.
Megcsinálta a hajhosszabbítást,a festést majd végül a vágásra is sor került.
A gyógyszer úgy látszik hatott mert a vége felé már nagyjából alig éreztem valamit az előző napi italozásból.Belenéztem a tükörbe amikor azt mondta a fodrász,hogy kész.A végeredmény feltűnően jó lett,jobban éreztem magam tőle.
Felálltam és indultam hazafelé.
-HÉ!HÉ!KRISTEN!-ordították utánam.
Megfordultam és Jackson Ashley kíséretébe közeledett felém.
-Helló srácok!
-Szia.Arra gondoltunk,hogy lenne-e kedved velünk próbálni.Épp erről beszélgettünk Jacksonnal,-közbe felé mutatott-hogy ők ahol próbálni szoktak a zenekarukkal ott lehetne.
-Nem,akkor inkább gyertek el hozzánk.Ott mégiscsak kényelmesebb.-ajánlottam fel.
-Igazán?.kérdezte Jack.
-Persze.Olyan 8 körül netek megfelel?
-Ott leszünk.-felelték egyszerre és már mentek is a saját dolgukra.

Kifelé menet a telcsimmel voltam elfoglalva,majd egy ütközést éreztem.Már éppen bocsánatot akartam kérni,erre észrevettem,hogy az a személy kibe beleütköztem,Rob.
"Rob....tegnap....fürdőszoba...CSÓK"-végigfutott az agyamon a tegnap este történt dolog.
-Ne haragudj...Kristen?Szia.Nagyon jó lett a hajad.-felelte miközbe mosolygott végig rám.
Mit gondolhat a tegnap történt dolgokról?Biztos rosszakat gondol most rólam.Még a barátságát is elbaszom.Elpirult az arcom éreztem.
-Szia.-feleltem,hogy legalább már az ő szemébe ne tűnjek olyan bunkónak,ha már a fodrász már úgy gondolta.
-Valami baj van?-kérdezte.Most vettem csak észre a haját,nem akartam megbántani,de iszonyatosan rossz let,az nem kifejezés,hogy mennyire.
-Semmi.-feleltem a kérdésére ismét csak suttogva.Tényleg nem tudja,hogy mi a bajom?
-Látom,hogy van valami.Ha velem van valami baj,akkor mondd meg.
-Csak...-kezdtem a mondatot.Nem tudtam,hogy is folytassam.Muszály erőt vennem és kinyögtem végre.
-Szeretnék bocsánatot kérni.
-Bocsánatot kérni?Mégis miért?-most tényleg nem tudja,hogy miért?Lehet rá olyan hatással van az ital,hogy felejt?
-A tegnap történtekért.-felemeltem a fejemet, és még mndig értelmetlen fejet vágott.Úgy látszik a szájába kell rágni.-A csókért.-nyögtem ki,és ismét csak elpirulva lehajtottam a fejem,elszégyellve magam.
-Ööö...Kristen.Ne haragudj,hogy visszacsókoltam.
-Tudom,hogy csak véletlen volt.
Én voltam a hibás,én akaszkodtam rá,nem neki kell bocsánatot kérnie.
-Nem haragszol?-kérdezte.
-Dehogy haragszom.Fátylat a múltra.-az utolsó mondatot megfogadtam magamban.A múltat magam után hagyom és a jövő felé nézek.Így könnyebb lesz mindkettőnknek.
-Tényleg?
-Igen.Akkor ebben az esetben,téged is meghívlak hozzánk.-felhúzva szemöldökét nézett rám.
-Na szóval-folytattam-Ashley és Jackson átjön hozzám próbálni a filmre.És,hogy ezt tisztáztuk,te is jöhetnél.
Biztos ne haragszanak meg Jacksonék se, az a legjobb ha minél többen vagyunk.
-Hogyne szeretnék?-felelte örülve.
-Akkor várj meg itt.Mindjárt elmondom a címet csak előtte...khm..-eszembe jutott megint az esti csók a wc-be és elgondolkoztam-elmennék a mosdóba.-nyögtem ki végül.
-Aztán nehogy megint utánnad keljen mennem a wc-be.-ez direkt kínoz?

Hazaérve anya azzal fogadott,hogy megvette Robnak az összes filmjének a DVDjét.Ha tudná,hogy ma jön is hozzánk Rob,biztos egy hatást dobna.
-Anya jön ma át pár barátom,hogy próbáljunk a filmre.-jelentettem ki,miközben láttam,hogy rakja be Robnak a következő filmjét a lejátszóba.
-Jó,jó .Menjél játszani.-le se vette a szemét a tv-ről.Ezen már muszály volt röhögnöm,ahogy mentem felfelé a lépcsőn.

Beléptem a szobámba és csörgött a mobilom.Kijelzőn Ashley névvel.
-Szia.Ne haragudj ,ma nem megy.Nem tudok hozzád elmenni.Anya most hívott,hogy elesett és eltört a karja.Így most hozzátartok,majd utána a kórházba vele.
-Üdvözlöm és gyógyuljon meg.
-Köszi,majd bepótoljuk.Szia.
-Szavadon foglak.Szia.
Letettük,majd pár perc múlva ismét csörög.
-Szia Kristen, bocsi de ma nem tudok próbálni.Az ügynökünk most hívott,hogy holnapra van egy fellépésünk így most muszály vagyok a srácokkal próbálni.
-Rendben.
-Szia,mégegyszer bocsi.
-Semmi baj, jó próbát,Szia.
Letettem telefont.Magam elémeredtem és eljutott az agyamig,hogy akkor Robbal leszek kettesbe.
Lehet ő is hív.Próbálom nyugtatni magam,de hiába.
Megszólalt a csnegő.
-Jaj istenem,Robert Pattinson!-ordította anyám és ekkor tudatosult bennem,hogy Rob tényleg eljött.
-Úristen,anya!Szegény Rob!-jegyezte meg magamnak,mikor rájöttem,anyám Robert Pattinson fan és épp előtte áll,nem tudtam mire képes vele szemben.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn.
-Anya,beengednéd már végre?
Semmit se csinált.Lehet sokk érte,hogy nem figyelmeztettem az egyik kedvenc színésze látogat el hozzánk.Elmosolyodtam.
-Anya,hallod?-kérdeztem ismét.
-Hmm....igen,persze,gyere csak be.-beengedte Robot a mondat közbe.-Ne haragudj,én Kristen anyukája vagyok,Jules.-elég volt a testtartása,hogy tudjam nem sok idő kell a kitöréséhez.
-Jó anyu,köszönjük a közreműködésedet,de most szeretnénk próbálni,szóval ha megbocsájtasz...-odamentem Rob mellé.-Szia Rob,gyere...




Felértünk a szobámba.Beléptünk Rob tátott szájjal nézett körbe a szobámban.Észrevettem,hogy már sokadjára is a gitárra tekintett.
-Te is gitározol?-kérdeztem tőle.
-Hát igazából elég rég játszottam,de nem annyira vagyok jó benne.
Csak nem lehet annyira rossz,ha már régóta játszik.Hirtelen ötlettől vezérelve odaszaladtam a gitárért,és Rob kezéhez nyújtottam.
-Na hagy halljam.-a kíváncsiság csak egyre fokozódott bennem.-Létszi,létszi játssz valamit annyira kíváncsi vagyok.
-Jól van.-elvette a gitárt.
Ismeretlen volt a dallam,még sohasem hallottam.De az előadásmód teljesen profira vallt.
Ámélkodtam,még a pislogást is elfelejtettem annyira magával ragadott a zene.Majd amikor végzett még akkor is alig jutottam szóhoz.
-Ez...ez...gyönyörű volt!Hogy mondhattad azt,hogy alig tudsz gitározni,amikor már profi vagy benne!-szerencsétlent szinte már lebasztam.
-De én nem vagyok profi benne.Nem érzem magam annak.
-Az mindegy,hogy te hogy érzed,de én mint kívülálló,átérezve tudsz gitározni,úgy csak ahogy a profik tudnak.-osztottam meg vele.
-Akkor mutasd meg te,hogy tudsz.-micsoda?Majd a kezembe nyomta a hangszert.
-Én...én tényleg nem tudok.Vagyis tudok,csak nem úgy mint te.Meg se közelítem.
-Biztos nem vagy egyáltalán rossz.Amúgyis,ha rávettél engem,akkor neked is játszanod kell.- de én nem akarom,próbáltam kifogásokat keresni.
-Semmi kifogás.-mi ez?Átlát rajtam? Lefelé hajtottam a fejem bólintásként,beleegyezőleg,átnyújtotta a pengetőt,és amikor vettem át beleremegett a kezem.
Elgitároztam neki a kedvenc számomat.
A végeztével felnyitottam a szememet.
-Miért mondtad azt,hogy én vagyok a tehetségesebb?Annyira nyugtató amikor játszol.-nyugtató? Ez új.Amikor régebben mondták,hogy tehetségtelen vagyok,belém ültették a bogarat és onnantól kezdve egyre többet gyakoroltam,viszont a véleményem nem változott magammal szemben.
-De akkor is te vagy tehetségesebb.
-Nem is,hanem te.-nem látja tisztán magát,úgy se jutok vele dűlőre.
.Jó akkor legyen döntetlen.-vállat vont.
-Hol van Jackson és Ashley?-kérdezte hirtelen.
-Pont mielőtt jöttél,azért hívtak,hogy nekik csak nem jó a ma.-vallottam be az igazat.
-Akkor kettesbe fogunk próbálni.
"Kettesbe" Ez az egy szó elég volt,hogy eszembe juttasson pár dolgot.Majd ezektől a gondolatoktól kipirultam.Nem az volt,hogy a jövő felé tekintek?
-Kezdjük.

Elég sok idő telhetett el,mert közbe kinéztem és már sötét volt.Hirtelen berontott az ajtón Taylor,én meg ijedtembe egy nagyot ugrottam.
-Hey,Kris,nincs egy kis pénzed....-abbahagyta a mondatot amikor észrevette Robot.Széles mosoly terült ki az arcára.JAJ,NE!
-Hugi!Már azt hittem,hogy a csajok jönnek be.-most ha lehetne megfojtanám a gyereket egy pohár vízbe.
-Rob,bemutatom az öcsémet,Taylort.
-Rob....ő az a Rob?-micsoda?Én nem meséltem neki Robról semmit.De ha nem én voltam akkor....ANYA!!!Ő lesz a következő ha Taylorral végzek.Miket mondhatott Taylornak? Mikre számíthatok még?Próbáltam terelni a témát.
-Miért jöttél Taylor?Minek kell a pénz már megint?-még mindig Rob és köztem cikázott a szeme.
Nem szeretnék most belelátni a fejébe.Vagy mégis?
-Óhh tényleg,azért jöttem mert valamire kellene a pénz.
-Mégis mire?-értettem,hogy óvszerre kell neki,mindig arra kell pénz neki,de mondja csak ki ha kell neki a pénz annyira.
-Tudod mire kell.-száját balra-jobbra húzogatta.
Úgy látszik csak nem mondja ki,viszont nekem így is jó.
-Ja,hogy óvszerre!-ordítottam el magam.A hirtelen hangváltásomtól Rob megugrott mellettem pont mint én az előbb.
Könnyen ijedős fajta.Megint egy dolog amibe hasonlítunk.Taylornak amekkora nagy szája volt,most pont az ellenkezője.Egy kicsit jólesett,így égetnem őt,törlesztettem a vizes ébresztés miatt,de azzal még számolni fogunk.


Most,hogy már tudja az egész utca,adsz végre pénzt?-kérdezte tőlem Taylor.Átadtam a pénzt,folytatni akartam a próbát,de Taylor közbeszakított.
-Nektek is hozzak óvszert?-felkaptuk rá a tekintetünket.Ez már több a soknál.Megragadtam egy párnát és utána dobtam,de lassú voltam,mert már kint volt zárt ajtó mögött.
-Ne...ne haragudj.Taylor nagyon hülye tud lenni.-feleltem miközbe Rob feléfordultam.Mit gondolhat most a családomról.Taylor bolond és szex mániás,anyám meg....na ő rá nincsenek megfelelő szavak.Rob viszont csak nevetett úgy látszik nem vette komolyan,ennek örülök.
-Semmi baj.-felelte.
Kopogtattak.Biztos az a hülye Taylor jött vissza.
-TAKARODJ INNEN!!!-kiáltottam kifelé.
Anyu nyitott be,upsz,ezt elcsesztem.
-Hogy beszélhetsz így velem?
-Bocsánat anyu,csak azt hittem megint az az agyhalott Taylor jött vissza még több pénzt kérni.
-Megint pénzt kárt tőled?
-Igen már megint...-el ne szóljam magam-valamire.
-Rendben.Azért jöttem,mert kész a vacsora.-anyám arckifejezése -amilyen hatással volt rá Rob jelenléte.azon egyszerűen az ember csak nevet.Csodálat,imádat,ámulat.
Majd amikor Rob lehajtotta a fejét,anyám fejjel jelzett,hogy Rob is tartson velünk.Jaj,ne.Először ráztam a fejem,hogy nem fogom megtenni,de végül belementem,de előre sajnáltam a gyereket.
-Rob...te is velünk tarthatsz ha akarsz.-féltem,hogy azt mondja igen,inkább őt sajnáltam előre.
-Már mindegy,hogy mit mond, neki is raktam egy terítéket.-akkor miért győzködött,hogy kérdezzem meg?Hah.
-Akkor maradjak?-ha mutatnám a fejemmel,hogy "ne" akkor félreértené.
-Felőlem.-ennyi jutott eszembe az előbbi kérdésére.
-Jó,akkor gyertek már fel is tálaltam.-izgatottság lett úrrá anyán és kiment.
-Nem akarok zavarni,nem maradok ha te nem akarod.
-Felőlem tényleg maradhatsz,ahogy mondtam is,csak...
-Csak?
-Anyám.-nyögtem ki végül az okot.
-Mi van vele?
-Ki fog készíteni téged.Mondtam neki,hogy veled fogok dolgozni,erre rád keresett a neten-vagyis én írtam be a nevét,de ezt nem kel tudnia,és azt se,hogy anyával együtt én is néztem őt-megvette a filmjeidet.Mondhatni,hogy a rajongód.
-Ööö...majd kibírom valahogy.-válaszoltam először hezitálva aztán a végén egy félmosollyal.Észhez kell térítenem.
-Csak hogy te még nem ismered anyámat.
-Kibírom.-mosolygott rám.Próbaszerencse,ha azt mondja,hogy kibírja.
-Jó,rendben.Akkor gyere.


Leültünk anyám 2 oldalára,vagyis ő ültetett oda minket.Hol Robra,hol a mellettem ülő személyre tekintgettem.
Percekig ültünk csendben,várva anyám kitörésére,Robbal nem is egyszer egymásra sandítottunk.
-Rob,várod már a forgatást?-na kezdődik,A várva várt faggatózás.Nagyot nyeltem már így előre is.
-Persze várom már nagyon-nagyon Kristennel.-felém tekintett-már jól fogom érezni magam.A könyvet is olvastam,legalábbis még csak az elsőt,de tetszett.Edward szerepének felkészülésében sokat segített.
-"Kristennel már jól kijövünk".Hát ezt valahogy sejtettem.-megjegyezte anyu sunyin félmosollyal magának,csak,hogy én is hallottam.
-Megkérdezhetem,hogy hol laksz?-csak nem áll le.Én előrefigyelmeztettem Robot.
-Londonban.A film miatt költözte ide és most egy apartmant bérlek amíg forgatunk,utána nem tudom,hogy lesz,lehet visszaköltözök Angliába.
-És van barátnőd?-kérdezte anyám kacéran Robtól,na itt telt be a pohár.
-Anyu!
-Mi az?
-Az,hogy semmi közöd hozzá.
-Nem zavar a kérdés.-kezdte Rob.-Nincs barátnőm.-megkönnyebbültem?meglepődtem,hogy egy ilyen helyes pasinak nincs barátnője?Én magam se tudtam,csak belülről hirtelen felszabadultak a boldogsághormonok.Ránéztem anyára aki rámkacsintott.Most azért kérdezte meg,hogy nekem akarja Robot mint pasi?Lehet rosszul következtetek.
-Azt hiszem,ideje indulnom.Későre jár már.-jelentette ki Rob a vacsora végeztével.
-Robert,van nem is egy vendégszobánk.-nagy levegőt vettem és kezemet a homlokomhoz ütöttem.Lenyeltem a válaszomat erre.
-Ne...nem köszönöm.Fogok egy taxit és hazamegyek.-ügyes fiú.
-Ilyenkor már aligha járnak taxik hajnali 1 körül.Eléggé a város szélén lakunk.-muszály közbelépnem.
-Akkor én hazaviszlek a Mini Cooperemmel.-jelentettem ki egyből ahogy eszembejutott ez az ötlet.
-Köszönöm.-Rob megkönnyebbülve fejezte ki háláját.

Hasítottunk a Minivel,alattunk a kocsi jobbra-balra kezdett mozogni.Valami baj van.
-Jaj ne,defektes lett a kocsim.-szidtam magam,1 hónapja volt esedékes pont a szervíz,de úgy gondoltamhogy nem kell az.
-Most vihetem szerelőhöz!-ez Isten műve?Ő akarja,hogy Rob nálunk aludjon,és hogy anyám őt és engem is kikészítsen?Valamiért nagyon benne vagyok Isten bögyébe.
-Gyere,segítek neked visszatolni.

Megérkeztünk vissza a ház elé.
-Most már tényleg nálunk kell aludnod.
-Láttam,hogy nem tetszett dolog.
-Nem,nem baj,hogy nálunk leszel.-hogy gondolhat ilyet,hogy baj.Nem baj.
-Csak...
Csak?
-Igen,ilyenkor szokott jönni amikor mondanak valamit.-mosolygott tüneményesen.
-Tényleg van valami,de az tényleg nem a te hibád.Veled nincs semmi baj.
-Ha kényelmetlen nyugodtan megmondhatod.Akkor hazamegyek gyalog.
-Miket képzelsz?Mire hazaérsz már indulhatsz is a ruhapróbára kialvatlanul.Gyere!-berántottam az ajtón.Anya pont akkor ment keresztül a folyosón.Hát miért is ne!
-Mi történt?
-Defektet kaptunk.
-Ennek örülök.-rosszalóan ránéztem.-Mármint sajnálom.
Visszanézett Robra.
-Előkészítem a szobádat,addig elmehetsz megfürödni.-igaza volt most az egyszer anyának,koszos lett a kocsi tolásától,pont mint én.
-Köszönöm.-felelte Rob.
-Kristen,mutasd meg neki,hogy hol a fürdő.-egyetértően megráztam a fejem,és mutattam az utat Robnak.
Bevezettem Robt,megmutattam,hogy mi hol van és kimentem.Megkerestem anyát hátha segíthetek neki.
Beléptem az egyik vendégszobába.
-Kristen,menj,vigyél neki pár ruhát neki Taylor cuccai közül.-és ahogy befordultam,fordulhattam is kifelé.Összeszedtem és kopogtattam a fürdő előtt.
-Gyere!-beléptem és a szemem megakadt azon az egy szál törölközőn ami Robnak a combja közepéig ért.
-Khm...anyu...anyu mondta,hogy hozzak neked váltóruhát.Tessék.-átvette a ruhát.
-Köszönöm.
-Akkor én megyek is,jó éjt.-a választ se várva meg kirohantam az ajtón,mint akit ágyúból lőttek ki.

Bementem a saját szobámba.Magamra zártam az ajtót,és neki támaszkodtam.Rob egy szál törölközőben,ez járt a fejemben.Le kell zuhanyoznom
Átöltöztem pizsamába,és befeküdtem az ágyba,várva,hogy elalszok,de órákig csak forgolódtam.Nem jött álom a szememre.Fáradt voltam,de az a tudat,hogy Rob itt alszik tőlem pár szobányira,elég volt,és ébren tartott.Valami ötlettől vezérelve,nem is gondolva végig csak azt vettem észre,hogy visz a vendégszoba felé a lábom.Mintha a testem és az agyam két külön életet élne.

Halkan benyitottam a szobájába,ő már aludt.
Annyira ártatlanul,magzatpózba burkolózva.
Ott álltam az ajtóba és csak néztem ahogy aludt,és nekem ez nyugtató hatással volt a lelkemnek.

ROBERT PATTINSON-NEMZETI DAL

SzIJASzTOK

Pindur elkezdte írni a Nemzeti Dalt a mai nap tiszetelére a Robert Pattinson Daily oldalán.Leírta az első versszakot és hozzáláttam a többihez mert nagyon tetszett amit írt.Így elkészült az egész Nemzeti Dal.remélem tetszetni fog akik elolvassákXD








Talpra Robert,hí a haza
Itt a helyed,Most vagy Soha.
Robstenesek legyünk vagy ARCosok(Anti Robsten Club),itt a kérdés válasszatok.(by Pindur idáig)
A Robert Pattinson Daily oldalán
mi esküszünk,esküszünk,hogy a rabjaid továbbra is leszünk.

Rabod voltunk mostanáig,
Szüleink a rajongásod miatt átkoztak ezidáig
Kik szabadon gyűlölködésedből éltek-haltak
Mostanra már lenyugodtak.
A Robert Pattinson Daily oldalán
mi esküszünk,esküszünk,hogy a rabjaid továbbra is leszünk.

Sehonnai farkasember
Ki most ha kell,halni nem mer.
Kinek drágább rongy élete
Mint a falka becsülete.
A Robert Pattinson Daily oldalán
mi esküszünk,esküszünk,hogy a rabjaid továbbra is leszünk.

Fényesebb a vámpír a farkasnál,
Amidőn jobban érdekli a magyart annál,
És mi mégis Edward fanok vagyunk
Gyere gyorsan Robert,NAGYON!!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó Robert Pattinson nagy érkezéséhez.
Mit ránk kentek az "Alfások"
Lemossuk a gyalázatot.
A Robert Pattinson Daily oldalán
mi esküszünk,esküszünk,hogy a rabjaid továbbra is leszünk.

Hol a Feri-hegyen toporgunk,
Robert Pattinson előtt leborulunk,
És áldó imádság mellett
Osztogatja szépen a fotókat és kézjegyeket.
A Robert Pattinson Daily oldalán
mi esküszünk,esküszünk,hogy a rabjaid továbbra is leszünk.

BULI

Tudom 2-3 napot írtam a hozzászólásokhoz de megírtam tegnap este meg ma reggel a maradékot!Szerintem nem lett valami jó,de remélem nektek tetszik!:)









Rob szemszöge

Leültem a kanapéra, ahogy hazaérkeztem.
-Akkor kezdjük a Twilighttal. -mondtam ki hangosan és hozzáláttam az olvasáshoz.
-Úristen!
Most komolyan? Hogy lehet ilyet kitalálni,hogy olyan volt az esőbe, mint egy fehérnemű modell?!Valaki ezt beveszi?Nincs ilyen tökéletes ember. Megjegyeztem magamnak.
Igaz, persze ez Bella szemszögéből lett írva,ő láthatja csodálatosnak, és egyedinek. Miért is ne?
A végén megegyeztem magammal.
Továbbolvastam a könyvet majd azt vettem észre, hogy már reggel van,tehát valamikor olvasás közbe elszundítottam.
Feltápászkodtam az ágyról és indultam zuhanyozni.
Reggeliztem, közbe törtem a fejem,hogy mi a jó francot csináljak ma,de semmire se jutottam.
-Majd csak lesz valahogy!

Visszaültem a kanapéra és folytattam a könyvet a 13.fejezettől.Nem sokkal később megszólalt a telefonom:
-Szia Rob, te vagy az?Cathrine vagyok.
-Igen, én vagyok.Szija.-mit akarhat?
-Csak szeretnélek meghívni ma. Egy kis összejövetelt tartunk Stephenie Meyernél,tudod a könyv írójánál. Ráérsz este?- buli a stábbal?Hmm...még ha unatkozni is fogok remélhetőleg ott lesz Kristen és vele el leszek.
-Oké, persze. Hányra is menjek?
-8ra. Várj lediktálom a címet!- leírtam, ahogy mondta.

Megérkeztem a címre. Elég sok kocsi állt a ház előtt,így sejtettem jó helyen járok.
Egy 30 körüli nő nyitott ajtót.
-Jó estét, Robert Pattinson vagyok.
-Szia.-köszönt mosolyogva.-Stephenie Meyer vagyok. Gyere be!- és a kezével beinvitált jó háziasszonyhoz méltóan.
Körülnéztem, nem voltunk sokan, olyan 15-20 ember.
Az egyik sarokba fel volt állítva egy " Egyél és igyál amennyit bírsz" kis asztalka.
Az óriási nappaliból ki lett az összes bútor pakolva, hogy nagyobb hely legyen a táncparkettnek,de azért voltak bent székek hagyva,hogy aki elfáradt vagy netalántán részeg az leülhessen.
A terepszemle közben egyszer csak valaki megérintette a hátamat.
-Szia Rob, örülök,hogy eljöttél.- felelte Cath egy óriási mosollyal és megölelt.
Mint mindig most is zavaromba vigyorogtam, és köszöntem neki.
-Szeretnélek bemutatni a többieknek, ha most ráérsz.
-Menjünk,ráérek. -és már húzott is magával az egyik kisebb tömeg felé, majd mikor odaértünk elkezdte sorolni a neveket balról jobbra, miközbe a kezével mutogatott az adott illetőre.
-Ő itt Elizabeth Reaser,Kellan Lutz és Peter Facinelli.
-Robert Pattinson.- és kezet nyújtottam nekik.
-Örülünk, hogy megismerhetünk.
Fejemet lehajtva félmosollyal az arcomon.
-Én is örülök.
-Majd még jövünk.-Cathrine húzott is tovább. Ismét egy kis tömegnél álltunk meg.
-Ők itt, Jackson Rathbone,Taylor Lautner,és Ashley Green.
-Igen, Jacksont már ismerem.- feleltem nevetve Cathrinenek.
-Jaj tényleg, teljesen kiment a fejemből.
Odajött egy faszi, majd Cathrine fülébe suttogott.
-Ne haragudjatok, de el kell mennem most egy időre.
-Menj csak nyugodtan, boldogulok innen már.- megpaskolta a vállamat és már ment is.
-Jackson, és te hogy-hogy itt vagy?- fúú ez nagyon paraszt dolog volt tőlem,mintha ki akarnám innen túrni.
-Én fogom Jaspert játszani majd a filmbe, mert a főszerepet már valaki elcsaklizta.- játékosan oldalba lökött a könyökével.
-Hát igen, a jobbak!- úgy mondtam,hogy érezze csak viccelek és mosolyogtam mellé.- Megyek is tovább bemutatkozni a többieknek is.
Intettünk egymásnak és továbbmentem.
Sorba végigmentem mindenkin. A színészeken és a stábtagokon is majd láttam,hogy nincs itt Kristen. Szomorú lettem, hogy nincs kivel mulatni. Bánatomba-na és persze a szomjúságom miatt- a "Terülj, terülj asztalkám"- hoz vettem az irányt.
Minden volt ami szem-szájnak ingere,de én mégis inkább az erősebb italokkal kezdtem szemezni. Már épp indítottam a "kis" páleszt a számhoz.
-Ácsi-bácsi! Ilyen korán kezdessz inni!- megfordultam és Kristen volt az.
Az a szűk lila pántnélküli, miniszoknyás ruha kiadta az alakját,és most először a casting óta néztem meg újra magamnak.
-Engem meg se vársz?- kérdezte.
-Mi...??Mire kellene várnom?- kérdeztem vissza, mert még mindig nem tudtam róla levenni a szemem. Biztos,hogy észrevette, mert mire végre eljutottam a szemeihez ott volt benne az a "tudom,hogy engem stíröltél" nézés. Ezután a gondolatmenet után visszafordultam az asztalhoz és Kris mellém állt.
-Arra kellene várnod, hogy együtt igyuk le magunkat a sárga föld alá.- rámkacsintott, és a végén már csak azt vettem észre,hogy a kb, 1 órával ezelőtti mondata, miszerint a sárga föld alá isszuk le magunkat, megvalósult.
-Ki kell mennem a mosdóba.- jelentette ki Kristen 2 pálinka között.
Kitámolyogtunk dűlöngélve és közbe egymást támogatva a folyosón a WC-ig. Szerencse, hogy senki nem figyelt minket, mert már ez lenne az első benyomás rólam nekik, hogy egy utolsó alkoholista vagyok, pedig ez csak egy picit igaz.
-Várj meg itt.- mondta Kristen.
Vártam ott 15 percig, de még mindig nem jött ki. Valami baja lehet?
-Kristen, Minden rendben?- kérdeztem.Semmi.
-Hallod, jól vagy?-megint semmi.
-Bemegyek ha nem válaszolsz!- ismét semmi.
-Akkor megyek.
Eltántorogtam a WC ajtóig, benyitottam, és Kristen ott ült elaludva a kádnak dőlve. Akkora viccesen festett.

Bementem hozzá és behúztam az ajtót. Valami kattanós hangot hallottam,de annyira nem voltam tudatomnál,hogy ez most érdekeljen.
Odatérdeltem Kristen elé szemmagasságba és csak néztem, ahogy alszik.
Olyan volt, mint egy angyal.
"Egy részeges angyal"
Ezen nevetni kezdtem magamba.
Végignéztem rajta. A szűk ruha csak még jobban rásimult a testére így ülő helyzetbe.
Nem tudom, hogy az ital hatása, vagy az, hogy most láttam először igazán nőiesen, de nem bírtam magammal, hogy meg ne csókoljam.
Semmi extra nem volt ebbe a csókba, épphogy csak hozzáért a szája az enyémhez, de jólesett. Majd éreztem, hogy visszacsókolt.
Végigfutott hirtelen a piától letompított agyamon, hogy mit is csinálok,és elhúzódtam. Azt hittem, Kristen azért csókolt vissza mert felkelt de még mindig húzta a lóbőrt.
"Hála istennek nem vett észre semmit"

Az elhúzódásom után néztem még egy ideig, de mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálok, megfogtam a vállait és elkezdtem gyöngéden rázogatni.

-Kristen! Kristen! Hallod! Kelj fel!- elkezdett nyöszörögni.
-Anyu! Hagyjál már még aludni!- elkezdtem mosolyogni.
-Kristen, kelj fel, én nem az anyukád vagyok, hanem Rob!

Nagy nehezen kinyitotta a szemét, de még látszott rajta, hogy nincs eléggé magánál és, hogy részeg.
-Gyere, állj fel. Hívunk taxit neked.
-Nem akarok felállni.- nyűgösködött.
-Gyere...állj....fel.- felrántottam és a teste hozzám simult, próbáltam nem ezzel foglalkozni és elindultam az ajtó felé.
Nyitottam a kilincset, és akkor megértettem mi volt az a kattanás a bejövetelem után.
Beragadt az ajtó.
-Na mi az?- Kristen most már eléggé magánál volt,hogy feltegye ezt a kérdést.
-Beragadt az ajtó.
Erre a mondatra Kristen és én egymásra néztünk, majd elkezdtük az ajtón dörömbölni és ordítozni.
Mostanra már bevadult a buli eléggé, így a zene is üvöltött, szóval nem nagy esély volt rá, hogy meghallják.
-HAHÓ!!VALALKI!!ENGEDJETEK KI, MERT BERAGADTUNK!!- ordítozta Kristen.
Senki se jött. Végül beleuntunk az ordítozásba és Kristen visszaült a kád elé én meg mellé.
Néztem Kristent, aki enyhén remegett, és szaporábban vette a levegőt.
-Mi a baj?- kérdeztem egyre jobban megijedve.
-Klausztrofóbiám van. Nem bírom, ha be vagyok zárva ennyi ideig egy helyre. -egyre gyorsabban vette a levegőt. Felállítottam Kristent és a szemébe néztem.
-Nyugodj meg hallod. Pár pillanat és mindjárt jön valaki. Csak nyugodj meg.- de Kristen szemébe csak félelem és kétségbeesés volt.
-Mi van ha nem?Mi van ha órákig nem jönnek?Mi van ha...?
-Mindjárt jönnek, észreveszik, hogy nem vagyunk ott.- majd megöleltem.
Próbáltam minél jobban megnyugtatni. Kristennek azt inkább nem mondtam, hogy még amikor kijöttünk akkor se vették észre, mert ettől csak még nagyobb pánikja lenne.
Még mindig öleltem és ő is egyre szorosabban, végül enyhült a szorítással és elengedett.
-Köszönöm.- nézett a szemembe és láttam benne,hogy egy kicsit megnyugodott. Azután valami más váltotta fel, nem értettem, majd csak azt láttam,hogy a fejét oldalra dönti, az enyémet meg teljes erejével húzta magához. Olyan erővel találkozott a szánk, hogy az már fájt szó szerint, de ez most nem is igazán érdekelt, hanem az a kérdés járt a fejembe, hogy MIÉRT?
Kristen hozzámsimult amennyire csak tudott, de egyfolytába csókolt, mintha csak az apokalipszis közeledne, és elkezdte szorítani a nyakamat.
Eddig tétováztam, de azután nem érdekelt semmi,és csókoltam, ahogy csak tudtam, miközbe a hátát simogattam.
Nem tudom, hogy meddig csókolózhattunk így, de egyszer csak a lábam között éreztem, hogy a kis fickó bevetésre készen áll, és elhúzódtam Kristentől.
Egymás szemébe néztünk. Mindkettőnknek ugyanazt lehetett látni, vagyis az enyémbe biztosan. Azt,hogy jól esett nekem.
-Hahó! Van odabent valaki?
Kristennel mi még mindig csak egymást néztük, hogy ő szólni fog-e, de nem tartott sokáig és már választ is kaptam a kérdésre.
-Igen, itt vagyunk Nikki, beragadtunk és nem nyílik az ajtó.- felelte.
-Vagyunk?
-Igen, Rob és én! Segíts már Nikki!- kérlelte.
-Pillanat, idehívom valamelyik srácot.
Pár másodperc múlva vissza is jött.
-Itt vagyok, meghoztam Kellant. Mindjárt kint lesztek.
Hallgattuk, ahogy felfeszítik a zárat egyszer-kétszer, majd ki is nyílt.
-Ez nehéz volt.- felelte Kellan, majd ránk nézett olyan mindent sejtő pillantással, mintha direkt zárkóztunk volna be és a végén nevetett.
Ahogy kiléptünk a folyosóra, Kristen egyből rádőlt Nikkire olyan szöveggel, hogy hívjon neki egy taxit. A csaj átdöntötte Kristent Kellanra, és elment telefonálni.
-Mégis mit csináltatok bent?- kérdezte Kellan vigyorral az arcán. Tuti,hogy ugyanarra a "dologra" gondol ő is,hogy "azt" csináltuk. Hát tévedsz, mondjuk nem sokat, mert tényleg majdnem "az" lett.
-Semmi különöset. csak kerestem, majd láttam, hogy itt van bent és segíteni akartam neki felállni.- részigazságként megteszi, nem hazudtam neki, csak elhallgattam pár dolgot.
De megint azzal a fejjel nézett rá,mint az előbb, úgy látszik nem vagyok jó színész ha még ezt se tudom elhitetni vele.
-Pár perc és itt a taxi.- jött vissza Nikki.
Elköszöntünk mindenkitől és kimentünk az utcára.
Betuszkolták Kristent, majd Nikki is bemászott,de Kristen azért még félig kilógva az ablakon, tiszta pityókásan bírt hozzán beszélni.
-Méigcsak a sárga föld alá ittalak!- és vigyorogva visszaesett Nikki ölébe.
Kellannal felröhögtünk, látva az ő állapotát, hogy milyen és az enyémet,hogy most már majdnem józan voltam.
Elindult a taxi, majd elköszöntem Kellantól és hazafelé vettem az irányt.















Kristen szemszöge

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Taylor egy vödör vízzel öntött telibe. Kösz Bátyó.
Visszakapod te még ezt, arra mérget vehetsz.
Megtörölköztem és már csörgött is a telefonom.
A kijelzőn Cathrine neve volt kiírva.
-Helló, felkeltettelek?
-Nem,már fent voltam. Miért hívtál?- kérdeztem.
-Ja,igen. Ma lesz egy kis buli a stábnak Stephenie lakásán, hogy jobban megismerkedjetek. Te benne vagy?
-Igen, persze. Eddig ki az aki jön?
-Eddig csak Robot hívtam fel pont előtted, de ő azt mondta, hogy jön.
-Szóval, akkor ő jön?
-Igen, ő biztosan.8 körül gyere te is, ha tudsz, mindenkinek annyit fogok mondani.
-Rendben, ott leszek én is.
Elköszöntünk, majd egy széles vigyor ült ki az arcomra, hogy ma megint Robbal találkozhatok. De miért is? Hisz senki se ő nekem, talán csak egy barátság de még ez is kezdetleges.
Utálok vásárolni, de ma különös késztetést éreztem, hogy elmenjek. Felhívtam Barbarát, hogy eljön-e velem, amire természetesen igent mondott, majd mondtam , hogy találkozzunk a Pláza előtt 1 óra múlva.
Elkészültem, majd letrappoltam a lépcsőn.
-Jó reggelt Kristen, hogy aludtál?- na pont a legjobb kérdés.
-Szia. Az a kis köcsög Taylor nyakon öntött vízzel!- hirtelen ideges lettem ismét, ahogy eszembe jutott.
-Micsoda?! Na majd én beszélek a fejével!
-Nem kell anyu. Én majd megoldom az ügyet. - erre egy gonosz mosolyt éreztem az arcomon.
-Ajajj! Kristen szerintem ez nem jó ötlet, a végén még Taylor megsérül, tudod mint a múltkor. Amikor szappant raktál a lépcső tetejére, hogy hátracsússzon, de jöttem én aki szóltam neki, erre ő megfordult és a szappanon megcsúszott és le a lépcsőn.I gaz én is hibás voltam,de te raktad oda a szappant. 6 hétig fekvőgipszbe volt.
-De megérdemelte! Jogos volt, szétszabdalta az összes fehérneműmet. Na de mindegy most ez .Mennem kell mert vár Barbara egy kis shoppingra.
-Te és a shopping? Na ne már, ne nevetess!- komoly arcom láttam így végül kapcsolt.- Te tényleg vásárolni mész?- meg volt lepődve,majd valami felismerés csengett az arcán ami gyanús volt nekem.
-Csak nem valami fiú?- kérdezte, én meg tátott szájjal bámultam rá, miközbe megpróbáltam összehozni valami épp kézláb mondatot.
-Pff...de anyu...én...Barbara akarta, én meg csak elkísérem meg amúgy is, ma meg vagyok hívva Stephenie lakására buliba.- most hazudtam neki vagy nem?Elvégre tényleg nem EGY srác miatt megyek el vásárolni vagy igen?- Na mindegy majd jövök.

Találkoztunk Barbarával, majd belevetettük magunkat a ruhák közé. Barbarára bíztam magam,így ő öszeválogatott nekem háromféle ruhát,de a végén egy lila ruhánál maradtunk,mert neki ez tetszett a legjobban,és mivel ő stylist bízom benne.
Milyen jó párosítás!A stylist és aki utál vásárolni.

Hazamentem így már készülődhettem is, mivel dél körül keltem+shopping=6 óra.
Ruha, egy kis smink, majd haj és már kész is.

Megérkeztem és Cathrine bemutatott mindenkinek, akit nem ismertem, Nikki is megérkezett és a konyhába félrevonultunk beszélgetni.
Nagyon elrepülhetett az idő, mert a végén csak azt vettem észre, hogy egy vagon ember van körülöttem. Rob vajon megérkezett? Muszály megnéznem.
-Ne hargudj Nikki, most meg kell néznem valamit.- majd visszasétáltam a nappaliba, erre az asztalnál megpillantottam Robot, háttal volt, de már így is fantasztikusan nézett ki abba a fekete ingbe. Láttam, hogy a pálinkát adagolja magának.
-Ácsi-bácsi! Ilyen korán kezdessz inni!- megfordult és előlről még jobb volt, mint hátulról.
-Engem meg se vársz?- majd csak azt éreztem, hogy tetőtől-talpig végigmért, közbe nyaldosta száját és nyelt. Tehát Barbara csak jól választott ruhát, ha ilyen hatással van rá. Elkezdtem mosolyogni.
-Mi...?Mire kellene várnom?- kérdezett vissza.
-Arra kell várnod, hogy együtt igyuk le magunkat a sárga föld alá.- rákacsintottam, nyúltam az üvegért és koccintottam vele.- Na így már jó.

-Ki kell mennem a mosdóba.- jutott el a tudatomig 2 üveg pálinka után és hulla részeg állapotban.

Eljutottunk a WC-ig.
-Várj meg itt.- mondtam Robnak.
Betámolyogtam, elvégeztem szükséges teendőimet, majd leszédültem a földre, nem bírtam felállni a kád elől.

Elaludhattam, mivel azt álmodtam,hogyRobbal a kanapén ülünk egymást ölelve.
-Annyira jó így kettesbe téged ölelve. Tökéletes boldogságba.-és belenézett a szemembe.
-Úgy ahogy mondod.
Erre azt éreztem, hogy megcsókol, de ez valahogy igazinak tűnt, majd visszakeveredtem a valóságba.
Kinyitottam a szemem és tényleg. Rob ,tényleg ott tartotta a száját az enyémen, nem bírtam ellenállni, lehunytam a szemem és visszacsókoltam.
Hirtelen elhúzódott.
Mit tegyek most?Zárva tartottam a szemem, hogy azt higgye alszok.
Egy ideig semmi se volt, majd óvatosan mozgatni kezdett.
-Kristen! Kristen! Hallod! Kelj fel!
Muszály volt, hogy azt higgye alszok, így motyogni kezdtem amin mosolygott.
-Kristen, kelj fel, én nem az anyukád vagyok, hanem Rob!
Kinyitottam a szemem, tettetve, hogy most keltem fel. Viszont, ahogy még részegnek éreztem magam.
-Gyere, állj fel. Hívunk taxit neked.
-Nem akarok felállni.
-Gyere...állj...fel!- közbe magához rántott és testemen éreztem az ő testét.
Elvonszolt az ajtóig.
Nyitni próbálta, de semmi.
-Na mi az?- kérdeztem egyre pánikolva, ahogy próbálta a kilincset kirántani többször is.
-Beragadt az ajtó.- a sejtésem beigazolódott.
Ránéztem és szabályosan verni kezdtem az ajtót.
-HAHÓ!! VALAKI!! ENGEDJETEK KI, MERT BERAGATUNK!!- ordítottam.

Kb. 10 percig ezt csináltuk, majd visszakuporodtam a kád elé. és egyre nagyobb pánik kezdett rajtam eluralkodni. Remegett az egész testem, izzadtak a tenyereim, homályosan kezdtem látni és úgy éreztem nincs levegő. Régen volt már ilyen nekem.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Klausztrofóbiám van. Nem bírom, ha be vagyok zárva ennyi ideig egy helyre.- bámultam magam elé, erre Rob felállított magával szembe.
-Nyugodj meg, hallod. Pár pillanat és mindjárt jön valaki. Csak nyugodj meg.
-Mi van, ha nem?Mi van, ha órákig nem jönnek?Mi van, ha...?
-Mindjárt jönnek,észreveszik, hogy nem vagyunk ott.- erre hirtelen megölelt, kicsit váratlanuk ért. Egyre szorosabban karoltam át a hátát, majd valami oknál fogva a közelsége megnyugtatott.
-Köszönöm.- ekkor belenéztem a szemébe, és eszembe jutott az előbbi álmom, amint pont így ölelkezve voltunk és egymást szemébe néztünk.
Ekkor erős késztetést éreztem, és megcsókoltam.
Talán azt akartam, hogy az álmom valósággá váljon, és ezért csináltam ezt? Még én se tudtam, csak azt éreztem, hogy ezt kell most csinálnom.
Teljes erőmmel magamhoz rántottam és amilyen erősen csak tudtam csókoltam.
Eleinte tétovázott, de végül visszacsókolt ugyanolyan erővel, mint én. A számat és a nyakamat csókolgatta, miközben én végigsimítottam az egész felsőtestén.
Percekig volt így, de éreztem eltávolodik tőlem.

"Úristen! Nem vagyok én ilyen olcsó kurva! Sose voltam ilyen akkor most miért? Biztos a pia!

Igen...könnyű mindent arra fogni Kristen, te is tudod, hogy nem amiatt volt az előbbi kis akció.
A kissé elhúzódott Rob szemébe néztem, akinek a szemei visszatükrözték az én érzéseimet, amik most kavarogtak bennem.
Ekkor kopogtatást hallottam.
-Hahó! Van odabent valaki?
Felismertem, Nikki volt az. Kiáltsak vissza vagy se? Muszály mert nem akarok egy kis olcsó kurvának tűnni a szemébe.
-Igen, itt vagyunk Nikki, beragadtunk és nem nyílik az ajtó.- feleltem elég bizonytalanul, hogy jó ötlet volt-e megszólalnom.
-Vagyunk?- hoppá!
-Igen, Rob és én. Segíts már Nikki!- megint eszembe jutott, hogy be vagyok zárva és már Rob se ölel.
-Pillanat, idehívom valamelyik srácot.
Éreztem, egyre nagyobb lesz a pánikom, de nem sok időt kellett várni.
-Itt vagyok. Meghoztam Kellant. Mindjárt kint lesztek.
Nem sokkal később éreztem beáramlani a friss levegőt.
-Ez nehéz volt.- felelte Kellan majd ránk nézett, de én már siettem is kifelé, hogy legyen levegőm, és Nikkire borultam.
-Létszi, hívj nekem egy taxit.- kértem tőle.
Majd már csak azt éreztem, hogy rádönt Kellanra.
Elgondolkozhattam, mert már csak a visszaérkező Nikkire eszméltem fel.
-Pár perc és itt a taxi.- felelte Nikki.
Nikki kivitt az utcára, és vártuk a taxit.
Betuszkolt a kocsiba, de eszembe jutott amit Robbal beszélgettünk az asztalnál. Átesve Nikkin, kihajolva az ablakon közöltem Robbal.
-Mégiscsak a sárga föld alá ittalak!- erre visszaestem Nikki ölébe, majd csak azt éreztem elindult a kocsi.