HA A SZERELEM FELÉLED....

Szijasztok!
Megírtam ma a Kristen fejezetet is hozzá és be is gépeltem!:))
remélem tetszeni fog nektek:DD
Ja és tudom hogy mindig Rob szemszögét rakom előre de most változtatta egy kicsit:)
Puszi<33







Kristen szemszöge



Ott álltam az ajtó félfának támaszkodva,és csak néztem ahogy szuszog,ahogy teste köré tekeredett a paplan .Talpától a feje búbjáig végigkísértem a szememmel a testét.
A haja kuszán össze-visszaállt még jobban mint napközben,a szeme ahogy le volt hunyva,legszívesebben odafutottam volna hozzá,hogy puszikat nyomhassak rá.
Az orrát nem is figyeltem még,hogy ilyen kis pisze.
A szája kis résnyire volt nyitva és édesen szuszogott.
Vajon álmodik valamit?És ha igen mit?
A személyisége-már annyira megismertem ez alatt a pár találkozás alatt-egyszerűen lenyűgöző.Nincsen még egy ilyen ember a földkerekségen.Egyedi mind a külseje,mind a belsője.
Amikor Stephenie buliján átölelt,hogy megnyugtasson.annyira jó érzést még egész életemben nem éreztem,és amikor utána megcsókoltam az maga volt a mennyország.
A szereplőválogatáson felfigyeltem már rá,hogy mennyire helyes és igen,Cathrine jól mondta,én is éreztem azt a kémiát,azt a köteléket,azt a mágnest ami felé vonzott.
Ennyire különleges emberrel még életem során nem találkoztam.Nem csoda,hogy beleszerettem.
Leblokkoltam.Csak álltam és tátott szájjal néztem Robot,de most már nem pásztáztam a testét,mert lemeredtem az előbb gondolt mondatra.
"NEM CSODA,HOGY BELESZERETTEM"-gondoltam újra.
Nem lehet,hogy ennyi idő alatt beszeretni egy emberbe akit alig ismersz.Jó,persze lógtunk együtt párszor és ismerem is már,de nem teljesen,akkor viszont,hogy állíthatom hogy beleszerettem?
A kezdeti sokkhatás után újra Robot néztem.
Az elnyíló ajkait,amit legszívesebben újra addig csókolnék amíg csak bírjuk szusszal.
A testét,amihez odabújnék újra, és ő csak szorosan ölelne,amivel éreztetné,hogy szeret.
Semmi más se kérnék tőle.

A lábaim akaratlanul is elindultak az ágy felé..
Pont int az előbb a szoba felé.
Letérdeltem az ágy elé, félve felemeltem a kezem és arcára tettem.
Egy kicsit megmozdult,így gyorsan visszarántottam,de nem bírtam ki,hogy még egyszer meg ne érintsem.
Újra felemeltem a jobb kezemet és elkezdtem az arcát simogatni először az ujjaimmal, majd a tenyeremmel.
Elmosolyodott álmába, én meg azért mert mosoly és érinthetem őt.
A szemet vonzották az ajkai.
Egyre közelebb hajoltam hozzá és egy gyengéd csókot nyomtam az elnyíló ajkaira pár másodpercig.
Majd visszaálltam a csók előtti pozícióba. Most már tudtam.
Beleszerettem.
Annyira édes az ő csókja mint eddig senki másé.
A ma tisztázott csókos dolog miatt is azért voltam elpirulva mert tudat alatt már szerelmes voltam belé,és szégyelltem,hogy nem tudtam visszafogni az érzéseimet.Rávetettem magam mint egy hiéna az áldozatára.
Senkinek az ajkai nem vonzottak még ennyire,hogy ne tudtam volna ellenállni.
Most meg itt állok vagyis térdelek egy srác előtt aki tudtommal csak barátként kedvel.
Erőt kell vennem magamon bármennyire is fog fájni és bármennyire is leszek zavarban,be kell neki vallanom az érzelmeimet.

Pár pillanatig még ott térdeltem előtte és simogattam,majd egy gyengéd csókot nyomtam az ajkaira.
Felálltam és megfordulva anyám ott állt az ajtóba kikerekedett szemekkel.
Hogy mi a faszért nem zártam be az ajtót??Mióta állhat már itt??
A kikerekedett szemből hirtelen egy széles mosoly lett. Kimentem és becsaptam az ajtót.
-Tudtam,hogy együtt lesztek.Annyira tudtam.-mondta miközben megölelt.
-De anya mi nem vagyunk együtt.-szomorodtam el.
-Te kedveled,nem?
Erre mit mondjak?Azt nem mondhatom el,hogy szeretem.
-Igen,kedvelem.
-Akkor minden rendben lesz.-simogatta meg a hátamat és elment.

Visszatántorogtam a szobámba,de hajnalig csak forgolódtam.Nem tudtam aludni egy hunyásnyit se.
Akkor ha már nem tudok aludni ,legalább meglepem a családot egy reggelivel.

Szép lassan lementem a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
Csak kellett volna aludnom egy kicsit most kezdett kijönni rajtam a fáradtság.Dörzsölgetve a szemem mentem a konyhába ,nem kapcsoltam fel a villanyt egyből a hűtőhöz mentem mert a reggeli készítés előtt muszály volt innom egy pohár vizet,teljesen ki volt száradva a torkom.
Megfordultam és a hűtő fénye megvilágította Robnak az alakját,aki a hűtővel szembe ült.
Akkorát ugrottam,hogy a víz majdnem kiesett a kezemből.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem tőle,miközben a kezemet a szívemre kaptam,hogy ki ne ugorjon.De azt én se tudtam, hogy amiatt emrt megijedtem vagy mert megláttam őt.
-Ne haragudj,csak nem tudtam tovább aludni és megszomjaztam.-mutatott az előtte lévő pohárra.-Remélem nem baj?
-Dehogyis baj.Érezd magad otthon.
-Köszönöm.-félmosollyal lehajtotta a fejét.
Erről a félmosolyról eszembe jutott az éjszakai tettem.Most valljam be neki,hogy szeretem őt?Nem túl korai?
Jaj Kristen,valld be,hogy egyszerűen inába szállt a bátorságod.Nem érzed magad jó hozzá.Lehet Mike is ezért csalt meg,mert nem voltam neki elég jó,elég magabiztos.
Visszaemlékezve nagyon fájt akkoriban a dolog.
-Min gondolkozol?-kérdezte Rob,ami visszazökkentett a valóságba.
-Mi?
-Nagyon elgondolkoztál.Csak néztél magas elé,mint aki nincs is itt.
-Csak a volt barátom.-és lehajtottam a fejemet.
-El akarod mondani?
Most komolyan!Akibe szerelmes vagyok most annak meséljek a volt szerelmemről?
-Nekem nyugodtan elmondhatod,de tényleg,én kinek adhatnám tovább?
Azt hiszi azért nem mondom el neki mert nem bízom meg benne?Ha nem bíznék benne,akkor hogy szerthetném?
-Bízom benned.-osztottam meg vele.
-Köszönöm.
Kicsit hezitáltam,de aztán belekezdtem.
-A legelső és eddig egyetlen barátomat Mikenak hívták.Nem tudom,hogy hallottál-e róla, a teljes neve Michael Angarano.Mindegy nem is ez a lényeg.
3 évig jártunk együtt.Nagyon jól megvoltunk,sose bántottuk egymást lelkileg,csaltuk meg,legalábbis az én részemről.-sóhajtottam egy nagyot és folytattam.
-Az egyik legjobb barátnőmet Johann-nak hívták.Egész kiskorom óta ismertem,majd' 10 éve.
Visszagondoltam a történtekre és meséltem tovább.
-Egyszer Johann-nal meg volt beszélve az egyik délelőtt,hogy elmegyek hozzájuk mert mondta,hogy szívesen ellátogatna a filmforgatásra amit éppen csinálok.
9 körül odaértem hozzá,csengettem de senki se nyitott ajtót.Beléptem a házukba,mert eddig soha nem csinált velem ilyet,mindig szólt előtte ha nem jó.
De olyan már többször volt,hogy elfelejtette de mindig otthon találtam.Elindultam felfelé a lépcsőn mert hallottam,hogy vihorászik valakivel,majd csönd lett.
Benyitottam az ajtaján és ott csókolózott Mikekkal.-lehunytam a szemeimet,ahogy ez újra végigfutott az agyamon.
-Először nem akartam hinni a szemeimnek,de miután még mindig nem vettek észre így folytatták a dolgot.Kifutottam a szobából,miközben megállás nélkül zokogtam.A bejárati ajtó előtt értek utánam,és bevallották,hogy ők szerelmesek egymásba már több hónapja csak nem tudták,hogy mondják el nekem.Mondtam nekik hogy akkor már nem kell és sírva kifutottam az ajtón.-fejeztem be a mesélést.
Akaratlanul is egy könnycsepp végigfutott az arcomon az újra átélt események miatt.

Pár pillanat múlva egy gyengéd érintést éreztem a hátamon és Rob megölelt.
Most,hogy tudtam,szerelmes vagyok belé,ez az ölelés leírhatatlan volt.Az a férfi ölel akit szeretek.
A háta mögött én is átöleltem a karommal,mélyen belebújtam az ölelésébe, és mellkasára hajtottam a fejemet.
Élveztem és teljesen átadtam magam a pillanatnak.
-Tudom milyen érzés az ha megcsalnak.Velem is előfordult.Vagyis nem tudom,hogy az megcsalásnak számít-e.-mosolyodott el-Rajtakaptam az akkori barátnőmet egy másik lánnyal,majd elmagyarázta,hogy rájött,hogy a nőkhöz vonzódik.Nem tudtam rá haragudni,hisz ezt nem ő válaszotta az életbe.Jó viszonyban váltunk el és még mindig együtt vannak a lánnyal.Ritkán szoktunk beszélgetni.-mosolyodott el.
-Igen,ezt tényleg nem az ember választja meg,hogy kibe lesz szerelmes.-sóhajtottam.
Most kellene bevallanom,hogy én is őt szeretem?
Öleltük egymást percekig.Ezalatt az idő alatt erőt gyűjtöttem magamban,hogy bevallom neki.Szólásra nyitottam a számat,de ebben a pillanatban Rob kibújt az ölelésemből és visszaült a székre ahol ezelőtt is ült.
Ezt elcsesztem.Ezt nagyon elcsesztem,túl sokáig gondolkoztál.
-És te miért vagy fent ilyen korán?-kérdezte.
-Én se tudtam aludni,és gondolkoztam csinálok reggelit a többieknek mire felkelnek.
-Segíthetek?-izgatottság hallatszott ki a hangjából.
-Hát ha akarsz...jó segíts.-én is mosolyogtam ezen.
Megittam a pohár vizet és előhúztam a reggelihez való dolgokat.
Rob vállalta a pirítóst,mivel kijelentette ő neki mindig leég a tükörtojás.Így nekem maradt a tojássütés.
Majd amikor kész lett a reggeli együtt megterítettünk,aztán kimentünk a kertbe virágot csórni anya kertjéből.
Csal meg ne tudja mert élve megnyúz,imádja a kertjét.
Mindent elrendeztünk az asztalon,és mintha meg lett volna beszélve,pont ahogy végeztünk megjelent Taylor és anya.Cameron úgy látszik a barátnőjénél aludt,apu meg még mindig dolgozott.
-Finom illatok.-jelentette ki anya,és a levegőbe szimatolt.
-Együtt csináltuk.-felnéztem Robra,aki visszamosolygott rám.
-Igen,együtt.-jelentette ki ő is.


Leültünk és reggelizés közben úgy éreztem Robot befogadta a család.
Úgy viselkedtek vele mintha már ezer éve ismernék.





Rob szemszöge



Álmodtam.
Álmomban egy kéz gyengéden simogatta az arcomat.Először megrándultam,mert hideg volt,de a kéz tulajdonosában felfedezni véltem édesanyámat,majd az arc átváltott Kristen arcára.
Nagyon gyengéden,szeretett teljesen érintette az arcom.Mosolygott rám az álomban.Olyan volt mint egy angyal.Visszamosolygott rá.
Ezután pár kép kiesett és majd csak arra eszméltem fel,hogy lehellet finoman hozzáérinti az ajkait az enyémhez.
Ugyanolyan édesek voltak az ajkai mint a buli estéjén,csak ez mégis másabb volt.Több érzelem volt benne.
Majd Kristen elhúzódott,de továbbra is simogatott és csak néztük egymást.A szemei mindent elárultak,nem is kellett beszélnie.
Ismét gyengéden megcsókolt,de azután már nem éreztem se a kezeit az arcomon,se az ajkait az enyémen.Álmomba kinyitottam a szemeimet és Kristen egyre távolodott tőlem.
A kezeim nyúltak utána,hogy jöjjön vissza,de az angyali mosollyal egyre csak távolodott,majd végül eltűnt.
Felriadtam,de nem tudtam,hogy mit álmodtam,és hogy miért riadtam fel.Ránéztem az órára,3:30.
Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába.
Kiszolgáltam magam egy pohár vízzel.A Hold felé fordultam és gondolkoztam,hogy mi lehetett az az álmom ami miatt felébredtem.Nagyon erőltettem az agyamat,de mégse sikerült megfejtenem.
Papucs csoszogásra lettem figyelmes.
A szemem már hozzá szokott a sötéthez,így láttam,hogy Kristen lépett be a konyhába.Elég álmos fejet vágott,de ő se kapcsolta fel a villanyt.Biztos azért mert zavarná a fény a szemét.
Odacsöszögött a hűtőhöz,és elő akarta venni a narancslevet,de meggondolta magát és visszarakta,majd elővette a vizet.
Megfordult és ugrott egy nagyot.Elkezdtem mosolyogni.Úgy látszik eddig nem vett észre.
-Hát te meg mit keresel itt?-lehunyta a szemét és akezeit a szívére rakta.
Szegényt akkor tényleg nagyon megijeszthettem.
-Ne haragudj,csak nem tudtam tovább aludni és megszomjaztam.-mutattam a pohárra.-Remélem nem baj.
-Dehogyis.Érezd magad otthon-ez jólesett.
-Köszönöm.
Kristen állt a hűtő fényébe és engem nézett,majd kifelé a Holdra.
Nézett maga elé mintha nem is lenne itt.
-Kristen?-kérdeztem,de semmi reakció nem volt.
Majd a szemein már nem volt az a fátyol ami eddig.
-Min gondolkozol?-kérdeztem tőle az arcát fürkészve.
-Mi?-kérdezett zavartam.
-Nagyon elgondolkoztál.Csak néztél magad elé,mint aki nincs is itt.
Szomorú lett az arca.Lehet nem kellett volna megkérdeznem.
-Csak a volt barátomon.-szomorúan lehajtotta a fejét.
-El akarod mondani?
Lehet könnyebb lenne neki,ha kifejezni,hogy most mit érez,lehet akkor nem lenne ilyen szomorú.
-Nekem nyugodtan elmondhatod,de tényleg,én kinek adhatnám tovább?
Tényleg nem tudnám senkinek se tovább adni.meg amúgy se tenném.Nem vagyok én olyan.Bárki aki eddig rám bízta a titkát soha nem hallotta vissza,így megbíztak az emberek bennem.
-Bízom benned.-jelentette ki.
-Köszönöm.-éreztem ezt komolyan is gondolta.A hanglejtéséből érződött.
Kicsit hezitált.Látszott mennyire nehéz ez neki.

-A legelső és eddig egyetlen barátomat Mikenak hívták.Nem tudom,hogy hallottál-e róla, a teljes neve Michael Angarano.-valahol hallottam már,úgy emlékszem ő is színész.
-Mindegy nem is ez a lényeg.3 évig jártunk együtt.Nagyon jól megvoltunk,sose bántottuk egymást lelkileg,csaltuk meg,legalábbis az én részemről.-sóhajtott.Tehát most jön a nehezebb része a történetnek.
-Az egyik legjobb barátnőmet Johann-nak hívták.Egész iskorom óta ismertem,majd' 10 éve.Egyszer Johann-nal meg volt beszélve az egyik délelőtt,hogy elmegyek hozzájuk mert mondta,hogy szívesen ellátogatna a filmforgatásra amit éppen csinálok.9 körül odaértem hozzá,csengettem de senki se nyitott ajtót.Beléptem a házukba,mert eddig soha nem csinált velem ilyet,mindig szólt előtte ha nem jó.De olyan már többször volt,hogy elfelejtette de mindig otthon találtam.Elindultam felfelé a lépcsőn mert hallottam,hogy vihorászik valakivel,majd csönd lett.-mélyet sóhajtott.
-Benyitottam az ajtón és ott csókolóztak Mikekkal.
Most már értettem miért volt neki erről nehéz beszélnie.
Láttam ahogy könnyek gyűltek a szemében,de lehunyta a szemeit,lehet azért,hogy ne vegyem észre.
-Először nem akartam hinni a szemeimnek,-folytatta-de miután még mindig nem vettek észre így folytatták a dolgot.Kifutottam a szobából,miközben megállás nélkül zokogtam.A bejárati ajtó előtt értek utánam,és bevallották,hogy ők szerelmesek egymásba már több hónapja csak nem tudták,hogy mondják el nekem.Mondtam nekik hogy akkor már nem kell és sírva kifutottam az ajtón.
Nagyon sajnáltam,hogy ez történt vele,majd láttam ahogy a szeméből kicsordul egy csepp könny.
Odamentem hozzá és amennyire csak tudtam annyira gyengéden öleltem.Szorosan átölelve a hátamat hozzám bújt.
Eszembe jutotta volt barátnőm.Talán ha megosztom vele jobban érzi magát.
-Tudom milyen érzés az ha megcsalnak.Velem is előfordult.Vagyis nem tudom,hogy az megcsalásnak számít-e.-mosolyodott el-Rajtakaptam az akkori barátnőmet egy másik lánnyal,majd elmagyarázta,hogy rájött,hogy a nőkhöz vonzódik.Nem tudtam rá haragudni,hisz ezt nem ő válaszotta az életbe.Jó viszonyban váltunk el és még mindig együtt vannak a lánnyal.Ritkán szoktunk beszélgetni.-mosolyodtam el.
Nem tudom,hogy ez hasonlítható-e hozzá amit Kristen mondott.Félig legalábbis megegyezett mert megcsalt.
Remélem,hogy ezt megosztottam vele így könnyebb lesz.
-Igen,ezt tényleg nem az ember választja meg,hogy kibe lesz szerelmes.-jelentette ki egy szomorú sóhaj kíséretében.

Öleltem pár percig majd enyhült a hátamon a szorítása,és már nem is vette olyan gyorsan a levegőt,így kibújtam az öleléséből és visszaültem.
-És te miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem.
-Én se tudtam aludni,és gondolkoztam csinálok reggelit a többieknek mire felkelnek.
Mennyire aranyos,gondol a többiekre.Látszik fontos neki a családja.
-Segíthetek?-kérdeztem.
-Hát ha akarsz...jó segíts.
Benyitott a hűtőbe és elővette a hozzávalókat.
-Miket is készítünk?-kérdeztem.
-Csak egyszerű reggelit.Egy kis pirítóst és tojást.-mosolyodott el.-Te szereted?
-Persze.Mindkettőt.Én vállakim a pirítóst,oké?Mert a tojás nekem mindig odaragad.-feleltem.
-Jó,akkor én csinálom a tojást.Milyet kérsz?Rántotta,tükörtojás vagy...
-Tükörtojás,az tökéletes lesz.Köszönöm.-mosolyodtam el.

Kész lett a reggeli,elővettük a poharakat,tányérokat,villát és a szalvétát.Megterítettünk.
-Valami hiányzik.-jelentette ki Kristen gondolkozva.
-Meg van,gyere.-kihúzott az ajtón a kertbe,de előtte megragadott egy ollót.
-Anyám meg fog ezért ölni.-nevetett és levágott pár virágot.
Visszamentünk,előkerestem egy vázát és beleraktuk majd az asztalra.
-Így már tökéletes.-jelentette ki Kristen.
Megjelent Jules és Taylor az ajtóba.Le voltak döbbenve.
-Finom illatok.-felelte Jules.
-Együtt csináltuk.-mondta Kristen,fenézett rám és mosolygott.
-Igen,együtt.-jelentettem ki.

Reggeliztünk és Kristen családja között úgy éreztem magam mintha ez lenne a második otthonom.