BULI

Tudom 2-3 napot írtam a hozzászólásokhoz de megírtam tegnap este meg ma reggel a maradékot!Szerintem nem lett valami jó,de remélem nektek tetszik!:)









Rob szemszöge

Leültem a kanapéra, ahogy hazaérkeztem.
-Akkor kezdjük a Twilighttal. -mondtam ki hangosan és hozzáláttam az olvasáshoz.
-Úristen!
Most komolyan? Hogy lehet ilyet kitalálni,hogy olyan volt az esőbe, mint egy fehérnemű modell?!Valaki ezt beveszi?Nincs ilyen tökéletes ember. Megjegyeztem magamnak.
Igaz, persze ez Bella szemszögéből lett írva,ő láthatja csodálatosnak, és egyedinek. Miért is ne?
A végén megegyeztem magammal.
Továbbolvastam a könyvet majd azt vettem észre, hogy már reggel van,tehát valamikor olvasás közbe elszundítottam.
Feltápászkodtam az ágyról és indultam zuhanyozni.
Reggeliztem, közbe törtem a fejem,hogy mi a jó francot csináljak ma,de semmire se jutottam.
-Majd csak lesz valahogy!

Visszaültem a kanapéra és folytattam a könyvet a 13.fejezettől.Nem sokkal később megszólalt a telefonom:
-Szia Rob, te vagy az?Cathrine vagyok.
-Igen, én vagyok.Szija.-mit akarhat?
-Csak szeretnélek meghívni ma. Egy kis összejövetelt tartunk Stephenie Meyernél,tudod a könyv írójánál. Ráérsz este?- buli a stábbal?Hmm...még ha unatkozni is fogok remélhetőleg ott lesz Kristen és vele el leszek.
-Oké, persze. Hányra is menjek?
-8ra. Várj lediktálom a címet!- leírtam, ahogy mondta.

Megérkeztem a címre. Elég sok kocsi állt a ház előtt,így sejtettem jó helyen járok.
Egy 30 körüli nő nyitott ajtót.
-Jó estét, Robert Pattinson vagyok.
-Szia.-köszönt mosolyogva.-Stephenie Meyer vagyok. Gyere be!- és a kezével beinvitált jó háziasszonyhoz méltóan.
Körülnéztem, nem voltunk sokan, olyan 15-20 ember.
Az egyik sarokba fel volt állítva egy " Egyél és igyál amennyit bírsz" kis asztalka.
Az óriási nappaliból ki lett az összes bútor pakolva, hogy nagyobb hely legyen a táncparkettnek,de azért voltak bent székek hagyva,hogy aki elfáradt vagy netalántán részeg az leülhessen.
A terepszemle közben egyszer csak valaki megérintette a hátamat.
-Szia Rob, örülök,hogy eljöttél.- felelte Cath egy óriási mosollyal és megölelt.
Mint mindig most is zavaromba vigyorogtam, és köszöntem neki.
-Szeretnélek bemutatni a többieknek, ha most ráérsz.
-Menjünk,ráérek. -és már húzott is magával az egyik kisebb tömeg felé, majd mikor odaértünk elkezdte sorolni a neveket balról jobbra, miközbe a kezével mutogatott az adott illetőre.
-Ő itt Elizabeth Reaser,Kellan Lutz és Peter Facinelli.
-Robert Pattinson.- és kezet nyújtottam nekik.
-Örülünk, hogy megismerhetünk.
Fejemet lehajtva félmosollyal az arcomon.
-Én is örülök.
-Majd még jövünk.-Cathrine húzott is tovább. Ismét egy kis tömegnél álltunk meg.
-Ők itt, Jackson Rathbone,Taylor Lautner,és Ashley Green.
-Igen, Jacksont már ismerem.- feleltem nevetve Cathrinenek.
-Jaj tényleg, teljesen kiment a fejemből.
Odajött egy faszi, majd Cathrine fülébe suttogott.
-Ne haragudjatok, de el kell mennem most egy időre.
-Menj csak nyugodtan, boldogulok innen már.- megpaskolta a vállamat és már ment is.
-Jackson, és te hogy-hogy itt vagy?- fúú ez nagyon paraszt dolog volt tőlem,mintha ki akarnám innen túrni.
-Én fogom Jaspert játszani majd a filmbe, mert a főszerepet már valaki elcsaklizta.- játékosan oldalba lökött a könyökével.
-Hát igen, a jobbak!- úgy mondtam,hogy érezze csak viccelek és mosolyogtam mellé.- Megyek is tovább bemutatkozni a többieknek is.
Intettünk egymásnak és továbbmentem.
Sorba végigmentem mindenkin. A színészeken és a stábtagokon is majd láttam,hogy nincs itt Kristen. Szomorú lettem, hogy nincs kivel mulatni. Bánatomba-na és persze a szomjúságom miatt- a "Terülj, terülj asztalkám"- hoz vettem az irányt.
Minden volt ami szem-szájnak ingere,de én mégis inkább az erősebb italokkal kezdtem szemezni. Már épp indítottam a "kis" páleszt a számhoz.
-Ácsi-bácsi! Ilyen korán kezdessz inni!- megfordultam és Kristen volt az.
Az a szűk lila pántnélküli, miniszoknyás ruha kiadta az alakját,és most először a casting óta néztem meg újra magamnak.
-Engem meg se vársz?- kérdezte.
-Mi...??Mire kellene várnom?- kérdeztem vissza, mert még mindig nem tudtam róla levenni a szemem. Biztos,hogy észrevette, mert mire végre eljutottam a szemeihez ott volt benne az a "tudom,hogy engem stíröltél" nézés. Ezután a gondolatmenet után visszafordultam az asztalhoz és Kris mellém állt.
-Arra kellene várnod, hogy együtt igyuk le magunkat a sárga föld alá.- rámkacsintott, és a végén már csak azt vettem észre,hogy a kb, 1 órával ezelőtti mondata, miszerint a sárga föld alá isszuk le magunkat, megvalósult.
-Ki kell mennem a mosdóba.- jelentette ki Kristen 2 pálinka között.
Kitámolyogtunk dűlöngélve és közbe egymást támogatva a folyosón a WC-ig. Szerencse, hogy senki nem figyelt minket, mert már ez lenne az első benyomás rólam nekik, hogy egy utolsó alkoholista vagyok, pedig ez csak egy picit igaz.
-Várj meg itt.- mondta Kristen.
Vártam ott 15 percig, de még mindig nem jött ki. Valami baja lehet?
-Kristen, Minden rendben?- kérdeztem.Semmi.
-Hallod, jól vagy?-megint semmi.
-Bemegyek ha nem válaszolsz!- ismét semmi.
-Akkor megyek.
Eltántorogtam a WC ajtóig, benyitottam, és Kristen ott ült elaludva a kádnak dőlve. Akkora viccesen festett.

Bementem hozzá és behúztam az ajtót. Valami kattanós hangot hallottam,de annyira nem voltam tudatomnál,hogy ez most érdekeljen.
Odatérdeltem Kristen elé szemmagasságba és csak néztem, ahogy alszik.
Olyan volt, mint egy angyal.
"Egy részeges angyal"
Ezen nevetni kezdtem magamba.
Végignéztem rajta. A szűk ruha csak még jobban rásimult a testére így ülő helyzetbe.
Nem tudom, hogy az ital hatása, vagy az, hogy most láttam először igazán nőiesen, de nem bírtam magammal, hogy meg ne csókoljam.
Semmi extra nem volt ebbe a csókba, épphogy csak hozzáért a szája az enyémhez, de jólesett. Majd éreztem, hogy visszacsókolt.
Végigfutott hirtelen a piától letompított agyamon, hogy mit is csinálok,és elhúzódtam. Azt hittem, Kristen azért csókolt vissza mert felkelt de még mindig húzta a lóbőrt.
"Hála istennek nem vett észre semmit"

Az elhúzódásom után néztem még egy ideig, de mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálok, megfogtam a vállait és elkezdtem gyöngéden rázogatni.

-Kristen! Kristen! Hallod! Kelj fel!- elkezdett nyöszörögni.
-Anyu! Hagyjál már még aludni!- elkezdtem mosolyogni.
-Kristen, kelj fel, én nem az anyukád vagyok, hanem Rob!

Nagy nehezen kinyitotta a szemét, de még látszott rajta, hogy nincs eléggé magánál és, hogy részeg.
-Gyere, állj fel. Hívunk taxit neked.
-Nem akarok felállni.- nyűgösködött.
-Gyere...állj....fel.- felrántottam és a teste hozzám simult, próbáltam nem ezzel foglalkozni és elindultam az ajtó felé.
Nyitottam a kilincset, és akkor megértettem mi volt az a kattanás a bejövetelem után.
Beragadt az ajtó.
-Na mi az?- Kristen most már eléggé magánál volt,hogy feltegye ezt a kérdést.
-Beragadt az ajtó.
Erre a mondatra Kristen és én egymásra néztünk, majd elkezdtük az ajtón dörömbölni és ordítozni.
Mostanra már bevadult a buli eléggé, így a zene is üvöltött, szóval nem nagy esély volt rá, hogy meghallják.
-HAHÓ!!VALALKI!!ENGEDJETEK KI, MERT BERAGADTUNK!!- ordítozta Kristen.
Senki se jött. Végül beleuntunk az ordítozásba és Kristen visszaült a kád elé én meg mellé.
Néztem Kristent, aki enyhén remegett, és szaporábban vette a levegőt.
-Mi a baj?- kérdeztem egyre jobban megijedve.
-Klausztrofóbiám van. Nem bírom, ha be vagyok zárva ennyi ideig egy helyre. -egyre gyorsabban vette a levegőt. Felállítottam Kristent és a szemébe néztem.
-Nyugodj meg hallod. Pár pillanat és mindjárt jön valaki. Csak nyugodj meg.- de Kristen szemébe csak félelem és kétségbeesés volt.
-Mi van ha nem?Mi van ha órákig nem jönnek?Mi van ha...?
-Mindjárt jönnek, észreveszik, hogy nem vagyunk ott.- majd megöleltem.
Próbáltam minél jobban megnyugtatni. Kristennek azt inkább nem mondtam, hogy még amikor kijöttünk akkor se vették észre, mert ettől csak még nagyobb pánikja lenne.
Még mindig öleltem és ő is egyre szorosabban, végül enyhült a szorítással és elengedett.
-Köszönöm.- nézett a szemembe és láttam benne,hogy egy kicsit megnyugodott. Azután valami más váltotta fel, nem értettem, majd csak azt láttam,hogy a fejét oldalra dönti, az enyémet meg teljes erejével húzta magához. Olyan erővel találkozott a szánk, hogy az már fájt szó szerint, de ez most nem is igazán érdekelt, hanem az a kérdés járt a fejembe, hogy MIÉRT?
Kristen hozzámsimult amennyire csak tudott, de egyfolytába csókolt, mintha csak az apokalipszis közeledne, és elkezdte szorítani a nyakamat.
Eddig tétováztam, de azután nem érdekelt semmi,és csókoltam, ahogy csak tudtam, miközbe a hátát simogattam.
Nem tudom, hogy meddig csókolózhattunk így, de egyszer csak a lábam között éreztem, hogy a kis fickó bevetésre készen áll, és elhúzódtam Kristentől.
Egymás szemébe néztünk. Mindkettőnknek ugyanazt lehetett látni, vagyis az enyémbe biztosan. Azt,hogy jól esett nekem.
-Hahó! Van odabent valaki?
Kristennel mi még mindig csak egymást néztük, hogy ő szólni fog-e, de nem tartott sokáig és már választ is kaptam a kérdésre.
-Igen, itt vagyunk Nikki, beragadtunk és nem nyílik az ajtó.- felelte.
-Vagyunk?
-Igen, Rob és én! Segíts már Nikki!- kérlelte.
-Pillanat, idehívom valamelyik srácot.
Pár másodperc múlva vissza is jött.
-Itt vagyok, meghoztam Kellant. Mindjárt kint lesztek.
Hallgattuk, ahogy felfeszítik a zárat egyszer-kétszer, majd ki is nyílt.
-Ez nehéz volt.- felelte Kellan, majd ránk nézett olyan mindent sejtő pillantással, mintha direkt zárkóztunk volna be és a végén nevetett.
Ahogy kiléptünk a folyosóra, Kristen egyből rádőlt Nikkire olyan szöveggel, hogy hívjon neki egy taxit. A csaj átdöntötte Kristent Kellanra, és elment telefonálni.
-Mégis mit csináltatok bent?- kérdezte Kellan vigyorral az arcán. Tuti,hogy ugyanarra a "dologra" gondol ő is,hogy "azt" csináltuk. Hát tévedsz, mondjuk nem sokat, mert tényleg majdnem "az" lett.
-Semmi különöset. csak kerestem, majd láttam, hogy itt van bent és segíteni akartam neki felállni.- részigazságként megteszi, nem hazudtam neki, csak elhallgattam pár dolgot.
De megint azzal a fejjel nézett rá,mint az előbb, úgy látszik nem vagyok jó színész ha még ezt se tudom elhitetni vele.
-Pár perc és itt a taxi.- jött vissza Nikki.
Elköszöntünk mindenkitől és kimentünk az utcára.
Betuszkolták Kristent, majd Nikki is bemászott,de Kristen azért még félig kilógva az ablakon, tiszta pityókásan bírt hozzán beszélni.
-Méigcsak a sárga föld alá ittalak!- és vigyorogva visszaesett Nikki ölébe.
Kellannal felröhögtünk, látva az ő állapotát, hogy milyen és az enyémet,hogy most már majdnem józan voltam.
Elindult a taxi, majd elköszöntem Kellantól és hazafelé vettem az irányt.















Kristen szemszöge

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Taylor egy vödör vízzel öntött telibe. Kösz Bátyó.
Visszakapod te még ezt, arra mérget vehetsz.
Megtörölköztem és már csörgött is a telefonom.
A kijelzőn Cathrine neve volt kiírva.
-Helló, felkeltettelek?
-Nem,már fent voltam. Miért hívtál?- kérdeztem.
-Ja,igen. Ma lesz egy kis buli a stábnak Stephenie lakásán, hogy jobban megismerkedjetek. Te benne vagy?
-Igen, persze. Eddig ki az aki jön?
-Eddig csak Robot hívtam fel pont előtted, de ő azt mondta, hogy jön.
-Szóval, akkor ő jön?
-Igen, ő biztosan.8 körül gyere te is, ha tudsz, mindenkinek annyit fogok mondani.
-Rendben, ott leszek én is.
Elköszöntünk, majd egy széles vigyor ült ki az arcomra, hogy ma megint Robbal találkozhatok. De miért is? Hisz senki se ő nekem, talán csak egy barátság de még ez is kezdetleges.
Utálok vásárolni, de ma különös késztetést éreztem, hogy elmenjek. Felhívtam Barbarát, hogy eljön-e velem, amire természetesen igent mondott, majd mondtam , hogy találkozzunk a Pláza előtt 1 óra múlva.
Elkészültem, majd letrappoltam a lépcsőn.
-Jó reggelt Kristen, hogy aludtál?- na pont a legjobb kérdés.
-Szia. Az a kis köcsög Taylor nyakon öntött vízzel!- hirtelen ideges lettem ismét, ahogy eszembe jutott.
-Micsoda?! Na majd én beszélek a fejével!
-Nem kell anyu. Én majd megoldom az ügyet. - erre egy gonosz mosolyt éreztem az arcomon.
-Ajajj! Kristen szerintem ez nem jó ötlet, a végén még Taylor megsérül, tudod mint a múltkor. Amikor szappant raktál a lépcső tetejére, hogy hátracsússzon, de jöttem én aki szóltam neki, erre ő megfordult és a szappanon megcsúszott és le a lépcsőn.I gaz én is hibás voltam,de te raktad oda a szappant. 6 hétig fekvőgipszbe volt.
-De megérdemelte! Jogos volt, szétszabdalta az összes fehérneműmet. Na de mindegy most ez .Mennem kell mert vár Barbara egy kis shoppingra.
-Te és a shopping? Na ne már, ne nevetess!- komoly arcom láttam így végül kapcsolt.- Te tényleg vásárolni mész?- meg volt lepődve,majd valami felismerés csengett az arcán ami gyanús volt nekem.
-Csak nem valami fiú?- kérdezte, én meg tátott szájjal bámultam rá, miközbe megpróbáltam összehozni valami épp kézláb mondatot.
-Pff...de anyu...én...Barbara akarta, én meg csak elkísérem meg amúgy is, ma meg vagyok hívva Stephenie lakására buliba.- most hazudtam neki vagy nem?Elvégre tényleg nem EGY srác miatt megyek el vásárolni vagy igen?- Na mindegy majd jövök.

Találkoztunk Barbarával, majd belevetettük magunkat a ruhák közé. Barbarára bíztam magam,így ő öszeválogatott nekem háromféle ruhát,de a végén egy lila ruhánál maradtunk,mert neki ez tetszett a legjobban,és mivel ő stylist bízom benne.
Milyen jó párosítás!A stylist és aki utál vásárolni.

Hazamentem így már készülődhettem is, mivel dél körül keltem+shopping=6 óra.
Ruha, egy kis smink, majd haj és már kész is.

Megérkeztem és Cathrine bemutatott mindenkinek, akit nem ismertem, Nikki is megérkezett és a konyhába félrevonultunk beszélgetni.
Nagyon elrepülhetett az idő, mert a végén csak azt vettem észre, hogy egy vagon ember van körülöttem. Rob vajon megérkezett? Muszály megnéznem.
-Ne hargudj Nikki, most meg kell néznem valamit.- majd visszasétáltam a nappaliba, erre az asztalnál megpillantottam Robot, háttal volt, de már így is fantasztikusan nézett ki abba a fekete ingbe. Láttam, hogy a pálinkát adagolja magának.
-Ácsi-bácsi! Ilyen korán kezdessz inni!- megfordult és előlről még jobb volt, mint hátulról.
-Engem meg se vársz?- majd csak azt éreztem, hogy tetőtől-talpig végigmért, közbe nyaldosta száját és nyelt. Tehát Barbara csak jól választott ruhát, ha ilyen hatással van rá. Elkezdtem mosolyogni.
-Mi...?Mire kellene várnom?- kérdezett vissza.
-Arra kell várnod, hogy együtt igyuk le magunkat a sárga föld alá.- rákacsintottam, nyúltam az üvegért és koccintottam vele.- Na így már jó.

-Ki kell mennem a mosdóba.- jutott el a tudatomig 2 üveg pálinka után és hulla részeg állapotban.

Eljutottunk a WC-ig.
-Várj meg itt.- mondtam Robnak.
Betámolyogtam, elvégeztem szükséges teendőimet, majd leszédültem a földre, nem bírtam felállni a kád elől.

Elaludhattam, mivel azt álmodtam,hogyRobbal a kanapén ülünk egymást ölelve.
-Annyira jó így kettesbe téged ölelve. Tökéletes boldogságba.-és belenézett a szemembe.
-Úgy ahogy mondod.
Erre azt éreztem, hogy megcsókol, de ez valahogy igazinak tűnt, majd visszakeveredtem a valóságba.
Kinyitottam a szemem és tényleg. Rob ,tényleg ott tartotta a száját az enyémen, nem bírtam ellenállni, lehunytam a szemem és visszacsókoltam.
Hirtelen elhúzódott.
Mit tegyek most?Zárva tartottam a szemem, hogy azt higgye alszok.
Egy ideig semmi se volt, majd óvatosan mozgatni kezdett.
-Kristen! Kristen! Hallod! Kelj fel!
Muszály volt, hogy azt higgye alszok, így motyogni kezdtem amin mosolygott.
-Kristen, kelj fel, én nem az anyukád vagyok, hanem Rob!
Kinyitottam a szemem, tettetve, hogy most keltem fel. Viszont, ahogy még részegnek éreztem magam.
-Gyere, állj fel. Hívunk taxit neked.
-Nem akarok felállni.
-Gyere...állj...fel!- közbe magához rántott és testemen éreztem az ő testét.
Elvonszolt az ajtóig.
Nyitni próbálta, de semmi.
-Na mi az?- kérdeztem egyre pánikolva, ahogy próbálta a kilincset kirántani többször is.
-Beragadt az ajtó.- a sejtésem beigazolódott.
Ránéztem és szabályosan verni kezdtem az ajtót.
-HAHÓ!! VALAKI!! ENGEDJETEK KI, MERT BERAGATUNK!!- ordítottam.

Kb. 10 percig ezt csináltuk, majd visszakuporodtam a kád elé. és egyre nagyobb pánik kezdett rajtam eluralkodni. Remegett az egész testem, izzadtak a tenyereim, homályosan kezdtem látni és úgy éreztem nincs levegő. Régen volt már ilyen nekem.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Klausztrofóbiám van. Nem bírom, ha be vagyok zárva ennyi ideig egy helyre.- bámultam magam elé, erre Rob felállított magával szembe.
-Nyugodj meg, hallod. Pár pillanat és mindjárt jön valaki. Csak nyugodj meg.
-Mi van, ha nem?Mi van, ha órákig nem jönnek?Mi van, ha...?
-Mindjárt jönnek,észreveszik, hogy nem vagyunk ott.- erre hirtelen megölelt, kicsit váratlanuk ért. Egyre szorosabban karoltam át a hátát, majd valami oknál fogva a közelsége megnyugtatott.
-Köszönöm.- ekkor belenéztem a szemébe, és eszembe jutott az előbbi álmom, amint pont így ölelkezve voltunk és egymást szemébe néztünk.
Ekkor erős késztetést éreztem, és megcsókoltam.
Talán azt akartam, hogy az álmom valósággá váljon, és ezért csináltam ezt? Még én se tudtam, csak azt éreztem, hogy ezt kell most csinálnom.
Teljes erőmmel magamhoz rántottam és amilyen erősen csak tudtam csókoltam.
Eleinte tétovázott, de végül visszacsókolt ugyanolyan erővel, mint én. A számat és a nyakamat csókolgatta, miközben én végigsimítottam az egész felsőtestén.
Percekig volt így, de éreztem eltávolodik tőlem.

"Úristen! Nem vagyok én ilyen olcsó kurva! Sose voltam ilyen akkor most miért? Biztos a pia!

Igen...könnyű mindent arra fogni Kristen, te is tudod, hogy nem amiatt volt az előbbi kis akció.
A kissé elhúzódott Rob szemébe néztem, akinek a szemei visszatükrözték az én érzéseimet, amik most kavarogtak bennem.
Ekkor kopogtatást hallottam.
-Hahó! Van odabent valaki?
Felismertem, Nikki volt az. Kiáltsak vissza vagy se? Muszály mert nem akarok egy kis olcsó kurvának tűnni a szemébe.
-Igen, itt vagyunk Nikki, beragadtunk és nem nyílik az ajtó.- feleltem elég bizonytalanul, hogy jó ötlet volt-e megszólalnom.
-Vagyunk?- hoppá!
-Igen, Rob és én. Segíts már Nikki!- megint eszembe jutott, hogy be vagyok zárva és már Rob se ölel.
-Pillanat, idehívom valamelyik srácot.
Éreztem, egyre nagyobb lesz a pánikom, de nem sok időt kellett várni.
-Itt vagyok. Meghoztam Kellant. Mindjárt kint lesztek.
Nem sokkal később éreztem beáramlani a friss levegőt.
-Ez nehéz volt.- felelte Kellan majd ránk nézett, de én már siettem is kifelé, hogy legyen levegőm, és Nikkire borultam.
-Létszi, hívj nekem egy taxit.- kértem tőle.
Majd már csak azt éreztem, hogy rádönt Kellanra.
Elgondolkozhattam, mert már csak a visszaérkező Nikkire eszméltem fel.
-Pár perc és itt a taxi.- felelte Nikki.
Nikki kivitt az utcára, és vártuk a taxit.
Betuszkolt a kocsiba, de eszembe jutott amit Robbal beszélgettünk az asztalnál. Átesve Nikkin, kihajolva az ablakon közöltem Robbal.
-Mégiscsak a sárga föld alá ittalak!- erre visszaestem Nikki ölébe, majd csak azt éreztem elindult a kocsi.