PRÓBA

SZIASZTOK!!
MEGHOZTAM AZ ÚJ FEJEZETET,REMÉLEM TETSZENI FOG AKIK OLVASSÁK!:)
KÉTSZER OLYAN HOSSZÚ LETT MINT AZ EDDIG FEJEZETEK.VÉLEMÉNY KÉRHETNÉK? AKÁR JÓ AKÁR ROSSZ:DD
képeket rakok ide is majd ki csak most szarakodik eléggé a blog meg a netem se vmi lassú,majd holnap lesznek képek is










Rob szemszöge



A buliról hazafelé,eszembe jutott,hogy holnap reggel 9re a fodrásznál kell lennem.
Útközben a lámpák fénye alatt megláttam egy csókolózó párt,és a Kristennel ma történt csókon kezdett forogni az agyam.
Vajon ha józan lett volna,akkor is így reagált volna.
Kétlem. Biztosan csak az ital váltotta ki belőle.
És belőlem mi váltotta ki,hogy megöleljem?
Azt éreztem,hogy védelmeznem kell,megnyugatatni őt,annyira rossz érzés lett rajtam urrá amikor úgy láttam.
Elhaladtam a csókolózó pár mellett,annyira boldognak,felszabadultnak tűntek.
És belőlem mi váltotta ki,hogy én is visszacsókoljak?
Nem foghatom a magam részéről is a piára. De még mindig nem tudtam mi vitt rá.

Másnap felkeltem és már késésbe voltam.Épphogy beestem az időpontra.
A fodrászszalon ki volt nekünk bérelve egész napra.
Beléptem a helyiségbe és már kapott is a kezem után az egyik fodrász.
-Gyere,ülj le ide!Én leszek ma a fordászod.-vigyorgott.-Suzanne Guttenberg vagyok.
-Szia,én meg...
-Ne mondj semmit.-vágott közbe ismét egy vigyorral.
Felnyúlt az egyik polcra és lekapott egy könyvet,majd elkezdte lapozgatni.
-Te vagy Robert Pattinson.-meglepődtem,hogy ezt honnan tudhatja.
Felémfordította a kis könyvet,és benne volt a fényképem ami alá oda volt írva a nevem.
-Igen.-és mosollyal válaszoltam.
Láttam elkezdi olvasgatni az alatta lévő szöveget.
-Tehát,akkor...-elkezdte olvasni.-Neked lesz egy festés és hajhosszabbítás.-bólogattam.
Elment összeszedni a dolgokat,hogy a végeredmény olyan legyen ahogy az meg lett álmodva.
-Szia Rob.Jól szórakoztál az este?-oldalra pillantottam és Kellan pattant le a mellettem lévő székbe.De megint csak olyan kaján vigyor ült az arcán.
Szólásra nyitottam a számat,de visszajött Suzanne.
Szembefordított a tükörrel,és letakarta.
-Legyen meglepetés.-felelte.Végülis nekem ugyan mindegy,hogy milyen lesz hisz ilyet akartak,én úgy se tudok mit kezdeni ellene.
Felrakta tincsenként a póthajat,unalmamba már nem tudtam mit csinálni,hisz több óráig tartott.
Amikor végzett elővette a színskálát,és már keverte is ki nekem a bronzvöröset.
-Kész lennék.-és ami eddig takarta a tükröt,lekapta róla.Kikerekedett szemekkel néztem a tükörbe.A végeredmény valami förtelem lett.
-Na milyen?-kérdezte Suzanne.Nem akartam megbántani,hogy iszonyat szar lett,mert nem ő tehet róla,neki csak elő lett írva,hogy mit kell elvégeznie rajtam.
-Igazán...jó.-feleltem.
Felálltam és elköszöntem tőle.
Peter lépett elém és csak nézett.
-Már ne haragudj,de úgy nézel ki ezzel a hajjal,mint egy ősember.-megpróbált visszafojtani egy nevestést,de nem sokáig bírta.Valahogy megértettem,mert tényleg úgy néztem ki ahogy az előbb jellemzett.Pont mint egy őslakó.Nem tudtam emiatt rá haragudni.
-Tudom,nekem se tetszik.-beletúrva a hajamba vágtam egy grimaszt,majd belenéztem a tükörbe.

Kifelé menet elgondolkoztam,majd már csak azt éreztem,hogy beleütközök valakibe.
-Ne haragudjon...Kristen?-alig ismertem rá.Nagyon jól állt neki az új haj,nem úgy mint nekem.-Szia.Nagyon jó lett a hajad.-mondtam neki,miközbe rám emelte az arcát,ami elvörösödött.
Erre ő egy halk "sziá-t" mondott.
-Valami baj van?-kérdeztem tőle meglepődve.
Nem tudtam,hogy mi baja lehet.
-Semmi.-suttogta és míg mindig a földet nézte pirulva.
-Látom,hogy van valami.Ha velem van valami baj mondd meg.
-Csak...-elkezdte a mondatot,majd a bal lábát jobbra-balra kezdte mozgatni,miközbe még mindig a talajt fixírozta.-Szeretnék bocsánatot kérni.-fejezte be végül.
-Bocsánatot kérni?-kérdeztem vissza.-Mégis miért?
-A tegnap történtekért.-nyögte ki Kristen.Rám emelte a tekintetét.-A csókért.-belenézett a szemembe ahogy ezt mondta,majd ismét a földet.Most meg én nem tudtam mit mondani.Miért nem ugrott be egyből,hogy erre gondolt?Ájj hülye Rob!Most mit gondolhat rólad?Biztos csak azt,hogy kihasználtad és nem is volt fontos.Fontos lett volna? Ettől a mondattól még én magam is megijedtem.
-Ööö...Kristen.Ne haragudj,hogy visszacsókoltam.-most már én is vörös voltam,ahogy magyarázkodtam.
-Tudom,hogy csak véletlen volt.
-Nem haragszol?-rám nézett félve.
-Dehogy haragszom.Fátylat a múltra.-én is ugyanolyan hibás voltam mint ő.Hogy is haragudhatnék rá.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor ebben az esetben,téged is meghívlak hozzánk.-csak néztem,nem értettem.Kristen kapcsolt.
-Na szóval....tehát,Ashley és Jackson átjön hozzám próbálni a filmre.És most,hogy ezt tisztáztuk-megint elpirult és én meg mosolyogtam most már- te is jöhetnél.
-Hogy ne szeretnék?!-kérdeztem vissza.
-Akkor várj meg itt.Mindjárt elmondom a címet,csak előtte...khm... elmennék a mosdóba.-egymás után szedte a lábait.
-Aztán nehogy megint utánnad keljen mennem a wc-be.-kiáltottam utána.Menet közbe szégyenkezve hátrafordult felém és biccentett,majd szinte már kocogva ment.Magamba mosolyogtam.


Kristenék lakása előtt álltam.Kopogtattam,majd kis idő múlva nyílt az ajtó, és egy fekete,rövid hajú,középkorú asszony állt ott.
A nő arckifejezése elég furcsa volt,mintha fulldoklott volna épp,és a szája tátva volt.Nem szólalt meg,de sejtettem ő lehet Kristen mamája,mert külsőre nagyon hasonlítottak.
-Jó estét.-feleltem.
-Jaj,istenem Robert Pattinson!-elkezdte kiáltani,de még mindig olyan arca volt,mintha nem hitt volna a szemének.Nem érthettem,mi válthatta ki ezt belőle,amikor még sose látott.De a nevem honnan tudja?Vetődött fel bennem a kérdés.Mondjuk azért hízelgett egy kicsit,hogy tudta a nevem nem kétséges.
-Igen.-feleltem neki mosolyogva.
Erre Kristen kezdett lefelé szaladni a lépcsőn.
-Anya...beengednéd már végre?-kérdezte félmosollyal a szemeibe közbe anyját nézte hátulról.Látta volna előlről,akkor nem csak félmosolya lett volna hanem egész.
-Anya,hallod?-ismételte meg újra a kérdést.
-Hm..igen,gyere csak be.-elállt az ajtóból,és én végre bejutottam.-Ne haragudj,én Kristen anyukája vagyok,Jules.
-Jó anyu,köszönjük a közreműködésedet,de most szeretnénk próbálni,ha megbocsájtassz....Szia Rob,gyere.-és mutatott a lépcső felé.Elindultam felfelé a lépcsőn,de még utoljára visszanéztem és Jules még mindig engem nézett csillogó szemekkel.

Az emeleten két oldalra indult a folyosó,aminek minkét oldalán sok-sok ajtó volt.Jobbra vettük az irányt,és a legelső szobába beléptünk.Ahogy szétnéztem,csak akkor jöttem rá,hogy ez az ő hálószobája.
Az egyik sarokba ott állt az ágya,vele szembe a tv, a következő sarokba a laptopja bújt meg az íróasztalán.Továbbfordultam és megláttam ami nekem leginkább tetszett az egész szobában.Ott állt az állványon egy gitár,és felette felfüggesztett polc telis tele cd-kel.
Majd visszatért a szemem a gitárra.
-Te is gitározol?-tette fel a kérdést.
-Hát igazából elég régóta játszom,de nem annyira vagyok jó benne.
Kristen odaszaladt a gitárhoz,felkapta és átnyújtotta nekem.
-Na hagy halljam.-kíváncsiság rejtőzött a szemébe,még nekem hirtelen félelem.
-Létszi,játssz valamit,annyira kíváncsi vagyok.-felelte és még mindig nyújtotta nekem a hangszerét.
-Jól van,rendben.-elvettem tőle a gitárt.
Leültünk a parkettára leterített szőnyegre.Kezembe vettem a gitárt,majd kis hezitálás után és Kristen nógatása után elkezdtem játszani.
Egy saját szerzeményemet adtam elő,amit még pár éve az első barátnőmnek írtam.


Pár percig,ameddig játszottam nem néztem fel Kristenre.
A húrok elhalkultak és felnéztem Kristenre.
-Ez...ez...gyönyörű volt!!De tényleg!!Hogy mondhattad,azt,hogy alig tudsz gitározni,amikor már profi vagy benne!
-De én nem vagyok profi benne.Nem érzem magam annak.
-Az mindegy,hogy te,hogy érzed,de én mint kívülálló látom.Átérezve tudsz gitározni ahogy csak a profik tudnak.
-Akkor mutasd meg te,hogy tudsz.-jelentettem ki egy félmosoly keretében,és a kezébe raktam a hangszert.
-Én...én tényleg nem tudok.Vagyis tudok,csak nem úgy mint te.Meg se közelítem.
-Biztos nem vagy egyáltalán rossz.Amúgyis,ha te rávettél engem,neked is muszály játszanod.Semmi kifogás.-feleltem,miközbe szólásra nyitotta a száját.
Bólintott beleegyezően,majdkényelmesen elhelyezkedve a kezébe a pengetővel.Nagyot sóhajtott és elkezdett dallamokat hallatni.
Miért ellenkezett,hisz nagyon tehetséges.
Figyeltem őt,miközbe pengette a húrokat.Szemét lehunyva koncentrált,de mégis elengedve magát,lágy dallamokkal vegyülve.

Befejezve felnyitotta szemeit,és egyenest rám nézett.
-Miért mondtad,hogy én vagyok tehetségesebb? Annyira nyugtató amikor játszol.
-De akkor is te vagy tehetségesebb.-mondta hirtelen Kristen.
-Nem is,hanem te.-vágtam vissza mint valami 5 éves.
-Jó akkor legyen döntetlen.-vállat vontam.
Hirtelen belémötlött.
-Hol van Jackson és Ashley?Ók mikor jönnek?-kérdeztem.
-Pont mielőtt jöttél azelőtt hívtak,hogy nekik csak nem jó a ma.
-Akkor kettesben fogunk próbálni.-jelentettem ki inkább magamnak.Most jól látom,hogy ettől az ártatlan mondattól elpirult?Ez nagyon édes.Elvigyorodtam amikor ő a szőnyeget nézte.
-Kezdjük.-pattantam fel.Kristen rámnézett,majd ő is felállt.Elpróbálgattuk s párbeszédeket,megbeszéltük,hogy lehetne jobb egyes jelenet.

Egyszer csak beront egy srác a szobába.
-Hey,Kris,nincs egy kis pénzed...-észrevett engem,hogy ott ülök az ágyon.
-Hugi!Már azt hittem,hogy a csajok jönnek be.-elkezdett hangosan röhögni a gyerek.Kristen küldött felé egy rosszalló pillantást.Erről a pillanatról a tesóm,Victoria jutott az eszembe,amikor mindig szívattuk egymás fejét.
-Rob,bemutatom az öcsémet,Taylort.-felelte.
-Rob...ő az a Rob?-mi van?Már ő is hallott rólam?Kristen beszélt rólam mindenkinek?Meglepődtem ismét csak,és Kris felé fordultam akinek a szemében az ölési vágy izzott a szemeiben bátyja iránt.
-Miért jöttél Taylor?Minek kell a pénz már megint?-kérdezte Kristen,még mindig Taylort figyelve.
-Óhh,tényleg-Taylor felé néztem akinek elcsíptem a pillantását ahogy végigmért engem.-azért jöttem,mert valamire kellene pénz.
-Mégis mire?-felhúzta a szemöldökét Kriten,és a kérdőn tekintett rá.
-Tudod mire kell.-a bátyja kezdett zavarba jönni,de nem értettem a miértjét.
-Ja,hogy ÓVSZERRE!!-felüvöltött Kristen.Én meg elkezdtem röhögni.
-Most,hogy már tudja az egész utca,adsz végre pénzt?-egybe elhadarta zavarába.Kristen előkotort egy kis pénzt és átadta Taylornak.
Indult kifelé,de még az ajtóba megtorpant és visszafordult.
-Nektek is hozzak óvszert?-ördögi vigyor ült az arcán.
Kristen felkapta a párnát,és hozzádobta,de már csak a hirtelen becsapódott ajtót találta el.
-Ne...ne haragudj.Taylor nagyon hülye tud lenni.-elkezdtem még jobban röhögni mint eddig..
-Semmi baj.-megpróbáltam visszafogni magam,mert lehet ez Kristennek nem esik jól.
Ismét kopogtattak.
-Takarodj innen!!!-ordította teli tüdőből.
Benyitottak,de a várt személy helyett Jules jött be.
-Hogy beszélhetsz így velem?-felháborodás látszódott Jules szemeiben.
-Bocsánat anyu,csak azt hittem ez az agyhalott Taylor jött vissza még több pénzért.
-Megint pénzt kért tőled?
-Igen már megint...valamire.-hallatszódott,hogy attól feltétlenül,most idegesítette fel testvére,azért nem árulta el.Becsültem ezért.
-Rendben.Azért jöttem,mert kész a vacsora.-felém tekint megint ámulva.
-Rob...te is velünk tarthatsz ha akrsz.-kérdezte Kris félve.
Mitől fél?Hogy azt mondom,hogy igen vagy azt,hogy nem?Mindig ez a sok kérdés. Jules észrevette a tétovázásomat.
-Már mindegy,hogy mit mond,neki is raktam egy terítéket.-elkezdett vigyorogni rám és Kristenre.
-Akkor maradjak?-oldalra pillantottam Kristenre amikor kérdeztem.
-Felőlem.-csak ennyit mondott.
-Jó,akkor gyertek már fel is tálaltam.-majd kiment az ajtón.
-Nem akarok zavarni,nem maradok ha te nem akarod.-mondtam neki most már teljesen felé fordulva.
-Felőlem tényleg maradhatsz,ahogy mondtam is,csak...
-Csak?-kérdeztem.
-Anyám.
-Mi van vele?
-Ki fog készíteni téged.Mondtam neki,hogy veled fogok dolgozni,erre rád keresett a neten,megvette a filmjeidet.Mondhatni,hogy a...rajongód.-elfintorodott a rajongó szónál.
Nem tudtam,hogy mit mondjak.
-Öööö...hát majd kibírom valahogy.-feleltem neki.
-Csak,hogy te még nem ismered anyámat.-rázta meg a fejét-
-Kibírom.
-Jó rendben.Akkor gyere.

Kezet mostunk és már le is ültünk az asztalhoz.
-Mi hárman leszünk?-kérdezte Kristen amikor beértünk az ebédlőbe.
-Igen Taylor és Cameron barátnőjeikkel vannak,apád pedig elment ügyet intézni.
-Rob,gyere ülj le ide mellém.-ránéztem,és láttam már kihúzta nekem a széket.-Kristen te pedig ide.
Maga mellé ültetett minket,ő pedig az asztalfőnél.Elkezdtünk vacsorázni,pár percig síri csend volt.Óvatosan felpillantottam a velem szembe ülő Kristenre,aki ő is abban a pillanatba nézett rám.
Szemeibe fel lehetett vélni ismét a félelmet.
-Rob,-felém fordult Jules-várod már a forgatást?
Feléfordítottam a fejem.
-Persze,várom már nagyon-nagyon.Kristennel már jól kijövünk és a többieket is ismerem már.Jól fogom érezni magam.A könyvet elolvastam legalábbis még csak az elsőt,de tetszett.Edward szerepének felkészülésében sokat segített.
-Megkérdezhetem,hogy hol laksz?-kérdezte Jules.
Kristen nagyokat sóhajtott,a szemeit forgatta és tovább evett.
-Londonban.A film miatt költöztem ide és most egy apartmant bérlek amíg forgatunk.Utána nem tudom,hogy lesz,lehet visszamegyek Angliába.
-És van barátnőd?.meglepődötten Julesra néztem.
Nem azért mert zavart,hogy megkérdezte hanem váratlanul ért.
-ANYU!-felordított Kris.
-Mi az?-kérdezte Jules,felé fordulva.
-Az,hogy semmi közöd hozzá.Majd ő elmondja,ha akarja.
-Nem zavar a kérdés.-mosolyogtam rájuk.-Nincs barátnőm.-mindketten rám kapták a fejüket,Julesból elégedettség,Kristenből meglepődöttség tükröződött vissza rám.
Majd egymás felé fordultak,és jól láttam?Jules rákacsintott Kristenre egy hatalmas vigyor keretében?Néztem az étkező asztalt és somolyogtam.


Végeztem a vacsorával.Már nagyon későre jár itt az idő hazaindulni.
Lehet vajon ilyenkor taxit fogni még?Gyalog nem mehetek,mert nagyon messze van innen az apartmanom.
-Azt hiszem ideje indulnom.Későre jár már.
-Robert,van nem is egy vendégszobánk.
"Mi van?"-zavaromba nem tudtam hirtelen mit felelni.
-Ne...nem köszönöm.Fogok egy taxit és hazamegyek.
-Ilyenkor itt már aligha járnak taxik hajnali 1 körül.Eléggé a város szélén lakunk.
-Akkor én hazaviszem a Mini Cooperemmel.-felelte váratlanul Kristen.
-Köszönöm.-fejeztem ki hálámat.

Kimentünk Kristennel a kocsijához.
Az utca végén hallottam egy durr-t,majd a kocsi furcsán kezdett mozogni.
-Jaj ne,defektes lett a kocsim!-jelentette ki sóhajtozva,majd a kormányra vágott a kezeivel.

Kiszálltunk,megnéztük,a bal első tropára ment.
-Most vihetem a szerelőhöz!-felelte miközbe rugdosta a kereket.
-Gyere,segítek neked visszatolni.

Megérkeztünk vissza a házhoz.
-Most már tényleg nálunk kell aludnod.
-Láttam,hogy neked nem tetszett a dolog.-félve mondtam ki,mert lehet félreértettem.
-Nem,nem baj,hogy nálunk leszel.
-De...
-De?-kérdezett vissza.
-Igen,ilyenkor szokott az jönni,hogy mondanak valamit.-mosolyogtam.
Sóhajtott egy nagyot pár másodpercig és folytatta.
-Tényleg van valami,de az tényleg nem a te hibád.Veled nincs semmi baj.
-Ha kényelmetlen nyugodtan...Akkor hazamegyek gyalog.
-Miket képzelsz?Mire hazaérsz már indulhatsz is a ruhapróbára.Gyere!-megfogta a kezem és berángatott az ajtón.
-Mi történt?-jött Jules.
-Defektet kaptam.
-Ennek örülök.-szólalt meg Jules nevetve.-Mármint sajnálom.-próbált szomorú arcot vágni,de látszott nem igazán bánja.
-Előkészítem a szobádat,addigra elmehetsz megfürödni.
-Köszönöm szépen.
-Kristen,mutasd meg neki,hogy hol a fürdő.-Kristen mamája utasította a lányát miközbe trappolt felfelé a lépcsőn.Kristen bólintott mutatva az irányt.
Beléptünk.
-Itt minden van amire szükséged lehet.-mutatott a polcokra.
Bólintotam hálám jeléül és Kristen kiment.
Végeztem mindennel,halk kopogtatás zavart meg.
-Gyere!-kiabáltam neki.Az illető aki kopogtatott belépett.Ránéztem és fülig pirulva nézett végigrajtam.Végignéztem én is magamon,és akkor jutott el az agyamig,hogy egy szál vékony törölközőbe van csak a derekam köré tekerve.
-Khm...anyu...anyu mondta,hogy hozzak neked váltásruhát.Tessék.-nyújtotta felém.
-Köszönöm.-átvettem tőle.
-Akkor én megyek is.Jó éjt.-mielőtt válaszolni is tudtam volna,már be is csapta az ajtót maga után.

Felöltöztem,majd amikor kiléptem Jules is pont akkor csapta be a mellettem lévő ajtót.
-Jól áll.-mutatott végig rajtam.
-Nagyon köszönök mindent.
-Szívesen.Bármikor.Ez lesz a szobád.intett afelé az ajtó felé ahonnan kilépett.
-Jó éjt.

Beléptem a szobába.Kellemes,egyszerű szoba volt,pont amilyen az én apartmanom.
Végiggondoltam a ma történteket és már el is nyomott az álom.











Kristen szemszöge



Megérkezett a taxi a házunkhoz.Nikki kisegített mivel a kocsiban lévő meleg hatására ismét kómás állapotba kerültem.
-Várjon meg kérem..-fordult a sofőr felé Nikki.

Megpróbált becsempészni,mint mindig ilyenkor amikor be vagyok rúgva.Kisebb-nagyobb sikerrel.Most kisebbel.
-Kristen!Hát,hogy nézel te ki? Az utcasarkon a prostik ilyenek! Alig takar a ruhád és még be is vagy rúgva?-ordítozott anyám.
-Köszi Nikki,hogy hazahoztad.
-Akkor én mennék is.-Nikki lerakott a nappaliba lévő fotelbe-Sziasztok.-és elment.
-Hogy rúghattál be ennyire?-kérdezte anyám leülve mellém a másik fotelbe.
-Csak buliztam anyu és jól éreztem magam.Nem vagyok alkoholista.-a nyelvem akadozott a szavak kimondása közben.
-Nem is azt mondtam,hogy alkoholista vagy hanem csak nem értem miért kellett ennyit innod.Ha párat iszol akkor is már jól érzed magam,nem kell ennyire berúgnod.-nem akartam neki elmondani,hogy Robbal rúgtam be mert még képes lett volna azt is rám fogni,hogy én itattam le.Ami félig igaz is volt,mivel én vetettem fel az ötletet,de őt se kellett kétszer kérdeznem.
-Még valami anyu?
-Nem,ennyi amit akartam csak.
-Jó,akkor megyek aludni.Jó éjt.-majd fel akartam állni de visszaestem.
-Segítsek felállni?-kérdezte anyu.
-Nem,menni fog egyedül is.-jelentettem ki.
Második nekifutásra sikerült is.A lépcsőből kettőt láttam és a rosszabbikat válaszottam így nekimentem a korlátnak.
-Semmi baj,semmi baj.-mondtam magamnak és a hátam mögött feszülten figyelő anyámnak.
Feltántorogtam és úgy ahogy voltam beestem az ágyba.

Reggel olyan 8 körül keltem,muszály volt menni a fodrászhoz.Indulás előtt lezuhanyoztam,ettem és fejfájás csillapító ami nélkül elviselhetetlenség a másnaposság.
Na és a napszemüveg se elhanyagolható a fény ellen.

Ott voltam a szalon előtt.
Bemenetelemkor körbe se néztem.Átkoztam a mai napot,hogy pont ma kellett idejönni,holott én vagyok a hibás,tudom,nem kellett vola annyit innom.
Beültem a székbe.A fodrász próbált hozzámbeszélni,de egy idő után feladta.Nem akartam bunkó leni vele,csak most éppen így másnaposan,fejzúgással nem vagyok egy jó beszélgetőpartner.
Megcsinálta a hajhosszabbítást,a festést majd végül a vágásra is sor került.
A gyógyszer úgy látszik hatott mert a vége felé már nagyjából alig éreztem valamit az előző napi italozásból.Belenéztem a tükörbe amikor azt mondta a fodrász,hogy kész.A végeredmény feltűnően jó lett,jobban éreztem magam tőle.
Felálltam és indultam hazafelé.
-HÉ!HÉ!KRISTEN!-ordították utánam.
Megfordultam és Jackson Ashley kíséretébe közeledett felém.
-Helló srácok!
-Szia.Arra gondoltunk,hogy lenne-e kedved velünk próbálni.Épp erről beszélgettünk Jacksonnal,-közbe felé mutatott-hogy ők ahol próbálni szoktak a zenekarukkal ott lehetne.
-Nem,akkor inkább gyertek el hozzánk.Ott mégiscsak kényelmesebb.-ajánlottam fel.
-Igazán?.kérdezte Jack.
-Persze.Olyan 8 körül netek megfelel?
-Ott leszünk.-felelték egyszerre és már mentek is a saját dolgukra.

Kifelé menet a telcsimmel voltam elfoglalva,majd egy ütközést éreztem.Már éppen bocsánatot akartam kérni,erre észrevettem,hogy az a személy kibe beleütköztem,Rob.
"Rob....tegnap....fürdőszoba...CSÓK"-végigfutott az agyamon a tegnap este történt dolog.
-Ne haragudj...Kristen?Szia.Nagyon jó lett a hajad.-felelte miközbe mosolygott végig rám.
Mit gondolhat a tegnap történt dolgokról?Biztos rosszakat gondol most rólam.Még a barátságát is elbaszom.Elpirult az arcom éreztem.
-Szia.-feleltem,hogy legalább már az ő szemébe ne tűnjek olyan bunkónak,ha már a fodrász már úgy gondolta.
-Valami baj van?-kérdezte.Most vettem csak észre a haját,nem akartam megbántani,de iszonyatosan rossz let,az nem kifejezés,hogy mennyire.
-Semmi.-feleltem a kérdésére ismét csak suttogva.Tényleg nem tudja,hogy mi a bajom?
-Látom,hogy van valami.Ha velem van valami baj,akkor mondd meg.
-Csak...-kezdtem a mondatot.Nem tudtam,hogy is folytassam.Muszály erőt vennem és kinyögtem végre.
-Szeretnék bocsánatot kérni.
-Bocsánatot kérni?Mégis miért?-most tényleg nem tudja,hogy miért?Lehet rá olyan hatással van az ital,hogy felejt?
-A tegnap történtekért.-felemeltem a fejemet, és még mndig értelmetlen fejet vágott.Úgy látszik a szájába kell rágni.-A csókért.-nyögtem ki,és ismét csak elpirulva lehajtottam a fejem,elszégyellve magam.
-Ööö...Kristen.Ne haragudj,hogy visszacsókoltam.
-Tudom,hogy csak véletlen volt.
Én voltam a hibás,én akaszkodtam rá,nem neki kell bocsánatot kérnie.
-Nem haragszol?-kérdezte.
-Dehogy haragszom.Fátylat a múltra.-az utolsó mondatot megfogadtam magamban.A múltat magam után hagyom és a jövő felé nézek.Így könnyebb lesz mindkettőnknek.
-Tényleg?
-Igen.Akkor ebben az esetben,téged is meghívlak hozzánk.-felhúzva szemöldökét nézett rám.
-Na szóval-folytattam-Ashley és Jackson átjön hozzám próbálni a filmre.És,hogy ezt tisztáztuk,te is jöhetnél.
Biztos ne haragszanak meg Jacksonék se, az a legjobb ha minél többen vagyunk.
-Hogyne szeretnék?-felelte örülve.
-Akkor várj meg itt.Mindjárt elmondom a címet csak előtte...khm..-eszembe jutott megint az esti csók a wc-be és elgondolkoztam-elmennék a mosdóba.-nyögtem ki végül.
-Aztán nehogy megint utánnad keljen mennem a wc-be.-ez direkt kínoz?

Hazaérve anya azzal fogadott,hogy megvette Robnak az összes filmjének a DVDjét.Ha tudná,hogy ma jön is hozzánk Rob,biztos egy hatást dobna.
-Anya jön ma át pár barátom,hogy próbáljunk a filmre.-jelentettem ki,miközben láttam,hogy rakja be Robnak a következő filmjét a lejátszóba.
-Jó,jó .Menjél játszani.-le se vette a szemét a tv-ről.Ezen már muszály volt röhögnöm,ahogy mentem felfelé a lépcsőn.

Beléptem a szobámba és csörgött a mobilom.Kijelzőn Ashley névvel.
-Szia.Ne haragudj ,ma nem megy.Nem tudok hozzád elmenni.Anya most hívott,hogy elesett és eltört a karja.Így most hozzátartok,majd utána a kórházba vele.
-Üdvözlöm és gyógyuljon meg.
-Köszi,majd bepótoljuk.Szia.
-Szavadon foglak.Szia.
Letettük,majd pár perc múlva ismét csörög.
-Szia Kristen, bocsi de ma nem tudok próbálni.Az ügynökünk most hívott,hogy holnapra van egy fellépésünk így most muszály vagyok a srácokkal próbálni.
-Rendben.
-Szia,mégegyszer bocsi.
-Semmi baj, jó próbát,Szia.
Letettem telefont.Magam elémeredtem és eljutott az agyamig,hogy akkor Robbal leszek kettesbe.
Lehet ő is hív.Próbálom nyugtatni magam,de hiába.
Megszólalt a csnegő.
-Jaj istenem,Robert Pattinson!-ordította anyám és ekkor tudatosult bennem,hogy Rob tényleg eljött.
-Úristen,anya!Szegény Rob!-jegyezte meg magamnak,mikor rájöttem,anyám Robert Pattinson fan és épp előtte áll,nem tudtam mire képes vele szemben.
Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn.
-Anya,beengednéd már végre?
Semmit se csinált.Lehet sokk érte,hogy nem figyelmeztettem az egyik kedvenc színésze látogat el hozzánk.Elmosolyodtam.
-Anya,hallod?-kérdeztem ismét.
-Hmm....igen,persze,gyere csak be.-beengedte Robot a mondat közbe.-Ne haragudj,én Kristen anyukája vagyok,Jules.-elég volt a testtartása,hogy tudjam nem sok idő kell a kitöréséhez.
-Jó anyu,köszönjük a közreműködésedet,de most szeretnénk próbálni,szóval ha megbocsájtasz...-odamentem Rob mellé.-Szia Rob,gyere...




Felértünk a szobámba.Beléptünk Rob tátott szájjal nézett körbe a szobámban.Észrevettem,hogy már sokadjára is a gitárra tekintett.
-Te is gitározol?-kérdeztem tőle.
-Hát igazából elég rég játszottam,de nem annyira vagyok jó benne.
Csak nem lehet annyira rossz,ha már régóta játszik.Hirtelen ötlettől vezérelve odaszaladtam a gitárért,és Rob kezéhez nyújtottam.
-Na hagy halljam.-a kíváncsiság csak egyre fokozódott bennem.-Létszi,létszi játssz valamit annyira kíváncsi vagyok.
-Jól van.-elvette a gitárt.
Ismeretlen volt a dallam,még sohasem hallottam.De az előadásmód teljesen profira vallt.
Ámélkodtam,még a pislogást is elfelejtettem annyira magával ragadott a zene.Majd amikor végzett még akkor is alig jutottam szóhoz.
-Ez...ez...gyönyörű volt!Hogy mondhattad azt,hogy alig tudsz gitározni,amikor már profi vagy benne!-szerencsétlent szinte már lebasztam.
-De én nem vagyok profi benne.Nem érzem magam annak.
-Az mindegy,hogy te hogy érzed,de én mint kívülálló,átérezve tudsz gitározni,úgy csak ahogy a profik tudnak.-osztottam meg vele.
-Akkor mutasd meg te,hogy tudsz.-micsoda?Majd a kezembe nyomta a hangszert.
-Én...én tényleg nem tudok.Vagyis tudok,csak nem úgy mint te.Meg se közelítem.
-Biztos nem vagy egyáltalán rossz.Amúgyis,ha rávettél engem,akkor neked is játszanod kell.- de én nem akarom,próbáltam kifogásokat keresni.
-Semmi kifogás.-mi ez?Átlát rajtam? Lefelé hajtottam a fejem bólintásként,beleegyezőleg,átnyújtotta a pengetőt,és amikor vettem át beleremegett a kezem.
Elgitároztam neki a kedvenc számomat.
A végeztével felnyitottam a szememet.
-Miért mondtad azt,hogy én vagyok a tehetségesebb?Annyira nyugtató amikor játszol.-nyugtató? Ez új.Amikor régebben mondták,hogy tehetségtelen vagyok,belém ültették a bogarat és onnantól kezdve egyre többet gyakoroltam,viszont a véleményem nem változott magammal szemben.
-De akkor is te vagy tehetségesebb.
-Nem is,hanem te.-nem látja tisztán magát,úgy se jutok vele dűlőre.
.Jó akkor legyen döntetlen.-vállat vont.
-Hol van Jackson és Ashley?-kérdezte hirtelen.
-Pont mielőtt jöttél,azért hívtak,hogy nekik csak nem jó a ma.-vallottam be az igazat.
-Akkor kettesbe fogunk próbálni.
"Kettesbe" Ez az egy szó elég volt,hogy eszembe juttasson pár dolgot.Majd ezektől a gondolatoktól kipirultam.Nem az volt,hogy a jövő felé tekintek?
-Kezdjük.

Elég sok idő telhetett el,mert közbe kinéztem és már sötét volt.Hirtelen berontott az ajtón Taylor,én meg ijedtembe egy nagyot ugrottam.
-Hey,Kris,nincs egy kis pénzed....-abbahagyta a mondatot amikor észrevette Robot.Széles mosoly terült ki az arcára.JAJ,NE!
-Hugi!Már azt hittem,hogy a csajok jönnek be.-most ha lehetne megfojtanám a gyereket egy pohár vízbe.
-Rob,bemutatom az öcsémet,Taylort.
-Rob....ő az a Rob?-micsoda?Én nem meséltem neki Robról semmit.De ha nem én voltam akkor....ANYA!!!Ő lesz a következő ha Taylorral végzek.Miket mondhatott Taylornak? Mikre számíthatok még?Próbáltam terelni a témát.
-Miért jöttél Taylor?Minek kell a pénz már megint?-még mindig Rob és köztem cikázott a szeme.
Nem szeretnék most belelátni a fejébe.Vagy mégis?
-Óhh tényleg,azért jöttem mert valamire kellene a pénz.
-Mégis mire?-értettem,hogy óvszerre kell neki,mindig arra kell pénz neki,de mondja csak ki ha kell neki a pénz annyira.
-Tudod mire kell.-száját balra-jobbra húzogatta.
Úgy látszik csak nem mondja ki,viszont nekem így is jó.
-Ja,hogy óvszerre!-ordítottam el magam.A hirtelen hangváltásomtól Rob megugrott mellettem pont mint én az előbb.
Könnyen ijedős fajta.Megint egy dolog amibe hasonlítunk.Taylornak amekkora nagy szája volt,most pont az ellenkezője.Egy kicsit jólesett,így égetnem őt,törlesztettem a vizes ébresztés miatt,de azzal még számolni fogunk.


Most,hogy már tudja az egész utca,adsz végre pénzt?-kérdezte tőlem Taylor.Átadtam a pénzt,folytatni akartam a próbát,de Taylor közbeszakított.
-Nektek is hozzak óvszert?-felkaptuk rá a tekintetünket.Ez már több a soknál.Megragadtam egy párnát és utána dobtam,de lassú voltam,mert már kint volt zárt ajtó mögött.
-Ne...ne haragudj.Taylor nagyon hülye tud lenni.-feleltem miközbe Rob feléfordultam.Mit gondolhat most a családomról.Taylor bolond és szex mániás,anyám meg....na ő rá nincsenek megfelelő szavak.Rob viszont csak nevetett úgy látszik nem vette komolyan,ennek örülök.
-Semmi baj.-felelte.
Kopogtattak.Biztos az a hülye Taylor jött vissza.
-TAKARODJ INNEN!!!-kiáltottam kifelé.
Anyu nyitott be,upsz,ezt elcsesztem.
-Hogy beszélhetsz így velem?
-Bocsánat anyu,csak azt hittem megint az az agyhalott Taylor jött vissza még több pénzt kérni.
-Megint pénzt kárt tőled?
-Igen már megint...-el ne szóljam magam-valamire.
-Rendben.Azért jöttem,mert kész a vacsora.-anyám arckifejezése -amilyen hatással volt rá Rob jelenléte.azon egyszerűen az ember csak nevet.Csodálat,imádat,ámulat.
Majd amikor Rob lehajtotta a fejét,anyám fejjel jelzett,hogy Rob is tartson velünk.Jaj,ne.Először ráztam a fejem,hogy nem fogom megtenni,de végül belementem,de előre sajnáltam a gyereket.
-Rob...te is velünk tarthatsz ha akarsz.-féltem,hogy azt mondja igen,inkább őt sajnáltam előre.
-Már mindegy,hogy mit mond, neki is raktam egy terítéket.-akkor miért győzködött,hogy kérdezzem meg?Hah.
-Akkor maradjak?-ha mutatnám a fejemmel,hogy "ne" akkor félreértené.
-Felőlem.-ennyi jutott eszembe az előbbi kérdésére.
-Jó,akkor gyertek már fel is tálaltam.-izgatottság lett úrrá anyán és kiment.
-Nem akarok zavarni,nem maradok ha te nem akarod.
-Felőlem tényleg maradhatsz,ahogy mondtam is,csak...
-Csak?
-Anyám.-nyögtem ki végül az okot.
-Mi van vele?
-Ki fog készíteni téged.Mondtam neki,hogy veled fogok dolgozni,erre rád keresett a neten-vagyis én írtam be a nevét,de ezt nem kel tudnia,és azt se,hogy anyával együtt én is néztem őt-megvette a filmjeidet.Mondhatni,hogy a rajongód.
-Ööö...majd kibírom valahogy.-válaszoltam először hezitálva aztán a végén egy félmosollyal.Észhez kell térítenem.
-Csak hogy te még nem ismered anyámat.
-Kibírom.-mosolygott rám.Próbaszerencse,ha azt mondja,hogy kibírja.
-Jó,rendben.Akkor gyere.


Leültünk anyám 2 oldalára,vagyis ő ültetett oda minket.Hol Robra,hol a mellettem ülő személyre tekintgettem.
Percekig ültünk csendben,várva anyám kitörésére,Robbal nem is egyszer egymásra sandítottunk.
-Rob,várod már a forgatást?-na kezdődik,A várva várt faggatózás.Nagyot nyeltem már így előre is.
-Persze várom már nagyon-nagyon Kristennel.-felém tekintett-már jól fogom érezni magam.A könyvet is olvastam,legalábbis még csak az elsőt,de tetszett.Edward szerepének felkészülésében sokat segített.
-"Kristennel már jól kijövünk".Hát ezt valahogy sejtettem.-megjegyezte anyu sunyin félmosollyal magának,csak,hogy én is hallottam.
-Megkérdezhetem,hogy hol laksz?-csak nem áll le.Én előrefigyelmeztettem Robot.
-Londonban.A film miatt költözte ide és most egy apartmant bérlek amíg forgatunk,utána nem tudom,hogy lesz,lehet visszaköltözök Angliába.
-És van barátnőd?-kérdezte anyám kacéran Robtól,na itt telt be a pohár.
-Anyu!
-Mi az?
-Az,hogy semmi közöd hozzá.
-Nem zavar a kérdés.-kezdte Rob.-Nincs barátnőm.-megkönnyebbültem?meglepődtem,hogy egy ilyen helyes pasinak nincs barátnője?Én magam se tudtam,csak belülről hirtelen felszabadultak a boldogsághormonok.Ránéztem anyára aki rámkacsintott.Most azért kérdezte meg,hogy nekem akarja Robot mint pasi?Lehet rosszul következtetek.
-Azt hiszem,ideje indulnom.Későre jár már.-jelentette ki Rob a vacsora végeztével.
-Robert,van nem is egy vendégszobánk.-nagy levegőt vettem és kezemet a homlokomhoz ütöttem.Lenyeltem a válaszomat erre.
-Ne...nem köszönöm.Fogok egy taxit és hazamegyek.-ügyes fiú.
-Ilyenkor már aligha járnak taxik hajnali 1 körül.Eléggé a város szélén lakunk.-muszály közbelépnem.
-Akkor én hazaviszlek a Mini Cooperemmel.-jelentettem ki egyből ahogy eszembejutott ez az ötlet.
-Köszönöm.-Rob megkönnyebbülve fejezte ki háláját.

Hasítottunk a Minivel,alattunk a kocsi jobbra-balra kezdett mozogni.Valami baj van.
-Jaj ne,defektes lett a kocsim.-szidtam magam,1 hónapja volt esedékes pont a szervíz,de úgy gondoltamhogy nem kell az.
-Most vihetem szerelőhöz!-ez Isten műve?Ő akarja,hogy Rob nálunk aludjon,és hogy anyám őt és engem is kikészítsen?Valamiért nagyon benne vagyok Isten bögyébe.
-Gyere,segítek neked visszatolni.

Megérkeztünk vissza a ház elé.
-Most már tényleg nálunk kell aludnod.
-Láttam,hogy nem tetszett dolog.
-Nem,nem baj,hogy nálunk leszel.-hogy gondolhat ilyet,hogy baj.Nem baj.
-Csak...
Csak?
-Igen,ilyenkor szokott jönni amikor mondanak valamit.-mosolygott tüneményesen.
-Tényleg van valami,de az tényleg nem a te hibád.Veled nincs semmi baj.
-Ha kényelmetlen nyugodtan megmondhatod.Akkor hazamegyek gyalog.
-Miket képzelsz?Mire hazaérsz már indulhatsz is a ruhapróbára kialvatlanul.Gyere!-berántottam az ajtón.Anya pont akkor ment keresztül a folyosón.Hát miért is ne!
-Mi történt?
-Defektet kaptunk.
-Ennek örülök.-rosszalóan ránéztem.-Mármint sajnálom.
Visszanézett Robra.
-Előkészítem a szobádat,addig elmehetsz megfürödni.-igaza volt most az egyszer anyának,koszos lett a kocsi tolásától,pont mint én.
-Köszönöm.-felelte Rob.
-Kristen,mutasd meg neki,hogy hol a fürdő.-egyetértően megráztam a fejem,és mutattam az utat Robnak.
Bevezettem Robt,megmutattam,hogy mi hol van és kimentem.Megkerestem anyát hátha segíthetek neki.
Beléptem az egyik vendégszobába.
-Kristen,menj,vigyél neki pár ruhát neki Taylor cuccai közül.-és ahogy befordultam,fordulhattam is kifelé.Összeszedtem és kopogtattam a fürdő előtt.
-Gyere!-beléptem és a szemem megakadt azon az egy szál törölközőn ami Robnak a combja közepéig ért.
-Khm...anyu...anyu mondta,hogy hozzak neked váltóruhát.Tessék.-átvette a ruhát.
-Köszönöm.
-Akkor én megyek is,jó éjt.-a választ se várva meg kirohantam az ajtón,mint akit ágyúból lőttek ki.

Bementem a saját szobámba.Magamra zártam az ajtót,és neki támaszkodtam.Rob egy szál törölközőben,ez járt a fejemben.Le kell zuhanyoznom
Átöltöztem pizsamába,és befeküdtem az ágyba,várva,hogy elalszok,de órákig csak forgolódtam.Nem jött álom a szememre.Fáradt voltam,de az a tudat,hogy Rob itt alszik tőlem pár szobányira,elég volt,és ébren tartott.Valami ötlettől vezérelve,nem is gondolva végig csak azt vettem észre,hogy visz a vendégszoba felé a lábom.Mintha a testem és az agyam két külön életet élne.

Halkan benyitottam a szobájába,ő már aludt.
Annyira ártatlanul,magzatpózba burkolózva.
Ott álltam az ajtóba és csak néztem ahogy aludt,és nekem ez nyugtató hatással volt a lelkemnek.